Rott Nándor (KDNP)
DR. ROTT NÁNDOR (KDNP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a sorsnak egy ilyen furcsa alakulása, hogy a pártok az erő sorrendjében következnek a hozzászólásaikkal. Megfontolásra ajánlom, hogy ezt valahogy rotálni kéne, mert mi kereszténydemokraták rendszeresen abba a helyzetbe jutunk, hogy egy nagyrészt lerágott csonthoz tudunk csak hozzászólni, mert igen tisztelt képviselőtársaink rengeteg olyat elmondtak, ami nekünk is mondandónk lett volna. Először is én is kénytelen vagyok elismerni, hogy egy olyan jó törvényjavaslat került elő itt, amilyenekkel sajnos nem vagyunk túlzottan elkényeztetve. Ez persze különféle kritikai észrevételeket nem zár ki. Rögtön egy ilyen jogpolitikai vagy törvényhozás-politikai kérdés vetődik fel. Dr. Katona Béla, igen tisztelt képviselőtársam mondta, hogy időben kerül ez a törvény beterjesztésre. Ebben van bizonyos igazság, de ugyanakkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy vannak legalább ilyen fontos törvények, amelyek nem kerültek időben beterjesztésre. Kósa Lajos, igen tisztelt képviselőtársam azt mondta, hogy ez egy vadonatúj intézmény, amelyiknek hogy sikere lesz-e vagy nem lesz, az nem egészen csak a törvénytől függ. Ugyanakkor vannak olyan intézményeink, amelyek léteznek, amelyek nap mint nap problémát jelentenek, ráadásul súlyos problémát, és sajnos ezeknek a rendezésére késnek a törvényjavaslatok - mostmár nem tudom én -, fél éve, de lehet, hogy több mint fél éve, egy éve is. Ilyen a szövetkezeti törvény, ilyen a földtörvény, és bizony én úgy érzem, hogy ezek időben sokkal sürgetőbbek lettek volna, mint a befektetési alapokról szóló törvényjavaslat. Ami most már magát a törvényjavaslatot illeti, Soós Károly Attila igen tisztelt képviselőtársam itt nagyon értékes és fontos eszmefuttatásban kritizálta a törvénynek azokat a belső labirintusait, amelyeken keresztül a kockázat igen messzemenően megnőhet. Én is teljesen egyetértek azzal, hogy például egy vállalat 30%-os részvénypakettjének a tulajdona olyan nagy elkötelezettséget jelent ennek a vállalatnak a tőjékében, ami nagyon nagy kockázati elemet rejt magában. De én egy lépéssel továbbmennék - és ez az, ami elkerülte idáig a figyelmet -, nevezetesen, hogy a törvény 28. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy egy alapkezelő egymástól elkülönítetten több befektetési alapot is létrehozhat és kezelhet. A törvény 12. §-ának (2) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy az alapkezelő az ugyanazon kibocsátó által kibocsátott értékpapíroknak legfeljebb 20%-át vásárolhatja meg. Ez az átmeneti időszakban 30% is lehet. Következésképp egy vagyonkezelőnek a kezében két alapon keresztül ugyanannak a vállalatnak akár 60%-a is koncentrálódhat, ami olyan beavatkozást jelenthet az értékpapír piaci értékének az alakulásában, hogy csak egy példát mondjak: minthogy a vállalat részvényeinek a 60%-a koncentrálódik egyetlen kézbe. Megteheti azt, hogy részvénytulajdonosi jogánál fogva magas osztalékon keresztül fölpörgeti e vállalat részvényeinek a piaci árfolyamát, tehát tulajdonosként manipulálja - hogy úgy mondjam - a részvények értékét, és amikor a részvények árfolyama - és itt meg kell mondani, hogy még esetleg - nem piackonform módszereket is követhet. Tehát mesterségesen pumpálja fel az árfolyamot, a részvényeket piacra dobja, és a következő évben a vállalat csődbemegy. Tehát itt olyan lehetőségek is rejlenek ennek a törvénynek a hátterében, amelyek tulajdonképpen nem piackonformok. Én is oda szeretnék tehát konkludálni, hogy igen magasnak tartom az egy vállalati részvénynek egy alapkezelőnél megengedett akár 30, akár 20%-os részarányát. Van a törvénynek még egy ilyen belső buktatója, és ez az ingatlan- vállalatok kérdésében mutatkozik meg. A törvény 9. §-ának (6) bekezdése - és ezt megint azért hangsúlyozom, mert ez megint befektetői érdekeket sért vagy kockáztat -, azt mondja a (6) bekezdés: ingatlanalap felszámolása esetén a felszámoló ingatlanforgalmazó céget köteles megbízni az értékesítéssel a 16. § b) pontjában foglaltak figyelembevételével. Ugyanakkor a 16. § b) pontja azt mondja, hogy az ingatlanok értékének megállapításával megbízott szervezet ingatlan eladásakor megállapítja az ingatlanalap által elfogadható legalacsonyabb összeget. Hát kérem, gondolják végig: ez egy teljesen látszatmegoldás. Mert az értékelő cég hiába állapít meg egy legalacsonyabb értéket, ha ezen az értéken egyszerűen nem lehet eladni az ingatlant, akkor a felszámolás elvileg lehetetlenné válik, de minthogy a felszámolásra általában csőd esetén kerül sor, tehát ez egy látszatmegoldás a csőd kezelésére. Ugyanígy, a befektetők érdekeinek a védelme szempontjából aggályos a befektető tájékoztatására vonatkozó jogszabályhely. Ez kimondja, ez a 23. § és a (2) bekezdés - ugye, előírjuk, és ez egy minimális követelmény a befektetők érdekében, a befektetők tájékoztatására. Igen, de a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a tárgyévet követő 60 napon belül. Hát kérem: mit ér egy olyan tájékoztatás, pont az értékpapírpiacon, amelyik 60 nappal követi a tárgyidőszakot?! A következő bekezdés, az még egy lépéssel tovább megy és még abszurdabb. A (3) bekezdés tudniillik azt mondja, hogy az éves tájékoztató+ - a pénzügyi év lezárását követő 120 napon belül kell hogy megtörténjék a tájékoztatás. Hát a 120 nap, az akárhogy számítom, az négy hónap! Tehát az elmúlt évre vonatkozó tájékoztatást, azt április végéig lehet megadni. Mit ér egy olyan tájékoztatás, mit ér egy olyan információ a befektetők szempontjából, amelyik az első esetben kéthónapos, a második esetben négyhónapos+ - négy hónappal később jut a befektetők tudomására, mint ahogy aktuális volt az az adat. Nem szeretnék további részletkérdésekre kitérni. Egyet azonban befejezésképp még engedjenek meg, hogy elmondjak. A 28. § (1) bekezdése, az a következőt mondja: az alapkezelő a befektetési alap kezelő tevékenységet csak kizárólagos tevékenységként végezheti. Oké! A 39. § (2) bekezdés b) pontja a következőket mondja - ez ugyancsak a befektetési alap kezelő tevékenységére vonatkozik. Azt mondja: tevékenységét kizárólagos tevékenységként fogja végezni. Van egy nagyon szellemes, általam igen tisztelt magyar költő, aki az egyik versében a következőt írja: egy szót, azt majd csak zümmögni fogok, mert ugye ez nem szalonképes, nem úgy, mint itt ma elhangzott egy olyan szó a Házban, amit én +heg+-nek értettem. Biztos, hogy így is volt, mert mást, ugye, itt nemigen illenék használni. Ez a költő azt mondja: "Mondja, maga hm-hm, mondja, maga hm-hm, hogy mindent kétszer mond, hogy mindent kétszer mond?+ Én azt hiszem, hogy egy törvényjavaslatnak ekkora ziccert nem szabadna engedni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)