Lotz Károly (SZDSZ)

1991. szeptember 22.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, és elnézést, hogy ilyen későn egypár gondolatot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Megjegyezném, hogy a közelmúltban megjelent Franciaországban a Nemzedékek közötti szerződés című könyv a társadalombiztosítás, ezen belül a nyugdíjrendszer átalakításáról, az ezzel kkapcsolatos problémákról. Az előszót Michel Rocard, akkori miniszterelnök írta. Muszáj ebből egy mondatot idézni: "Teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy azok, akik a rövid távú előnyökre kacsingatva tagadják a probléma - mármint a nyugdíjrendszer problémájának - létezését, és azt mondják, nem kell tenni semmit, azok a nemzedékek közötti háborút készítik elő.+ Tisztelt Képviselőtársak! Az elmúlt napokban-hetekben módom volt bel- és külföldön erről a valóban nemzedékeket érintő, egyúttal a nemzetgazdaságot alapvetően befolyásoló témáról közgazdászokkal beszélgetni - legutóbb a múlt héten az Európa Tanács közgyűlésén, az OECD, a 24 legfejlettebb ország gazdasági szervezetének vezetőivel. Mint ismeretes, ők a közelmúltban tették közzé nagy jelentőségű országtanulmányukat Magyarországról, ahol ennek a témának különös jelentőséget, különös teret szenteltek. Ezeket a tárgyalásokat és egészen jelentős szakirodalmat figyelembe véve, néhány általános, inkább közgazdasági jellegű gondolatot, szempontot szeretnék levonni ebből a témából, elfogadva Surján miniszter úrnak a múltkor vitára provokáló felhívását. E kérdések, elvek nagy része megjelenik ugyan az előterjesztésben, de gyakran rendkívül szétszórtan, bizonytalanul, esetenként összefüggéseiből kiemelve, és nem kis részben hiányosan. Megjegyzem, hogy ma délelőtt került kezembe a szociális és egészségügyi bizottságnak egy módosító javaslat csomagtervezete, amelyben lényegbe vágó és a korszerű társadalombiztosítás felé mutató, és külföldi megbeszéléseimmel elég erősen egybevágó javaslatsorozat került kidolgozásra, és ezt nagy örömmel nyugtáztam. Nem tudom, hogy ez mennyire tekinthető véglegesnek. Mindenekelőtt az elvek között első helyen említeném a pénzügyi stabilitásnak a kérdését. Valamennyi szakirodalom és valamennyi tárgyaló partner alapvetően hangsúlyozza - és ezt nekünk nagyon komolyan figyelembe kell venni -, hogy a makrogazdaságot egy ilyen nagy rendszer, egy rosszul kialakított nagy rendszer nem veszélyeztetheti. Tehát úgy kell kialakítani ezt a hatalmas tételt, amely a költségvetésben is attól függ, hogy milyen rendszer keretében működik; minden fejlett nemzetgazdaságban kiemelten kezelik. Valamennyi nemzetközi és hazai előrejelzés szerint, a TB nálunk már rövid távon is finanszírozhatatlan. A jelenlegi állapotot előrevetítve három-négy év múlva deficitessé válik, és a kedvezőtlen demográfiai helyzet folytán csak a járulékok jelentős emelésével és/vagy a juttatások csökkentésével lehet valahogy szinten tartani, ez pedig semmiképpen nem kívánatos. Hozzá kell tenni, hogy a gazdaság privatizálásával párhuzamosan erősen megnő a valószínűsége, hogy a járulékfizetési hajlandóság erősen le fog csökkenni. A második ilyen összefüggés, ami ehhez szorosan kapcsolható, a közismert, ma már 40 milliárdot kitevő járulékfizetési elmaradás. Ez egyszerűen tarthatatlan. Nemzetközileg megrendítő ez a jelenlegi állapot, és itt a gazdasági és kormányszakemberek tudják, hogy a közelmúltban ez milyen súlyos gondokat okozott bizonyos szervezetekkel való tárgyalások során az ország finanszírozhatósága szempontjából. Ez alapvető, stabilitást befolyásoló tényező, e tekintetben a koncepció rendkívül óvatos. Erre a kintlevőségre a legrászorultabbaknak szüksége van. Nyilvánvalóan nem a TB feladata a behajtás, ez állami feladat, de ezt azonnali bírósági útra tereléssel, behajtással feltétlenül meg kell erősíteni. Franciaországban a csődeljárásnál - és ez egy kicsit tanulság lehet nekünk is a mostani csődeljárásnál - első helyen van a kielégítési sorrendben, hiszen ez az alapvető, majd utána a büntetőeljárás, és a nyolc napon belüli végrehajtás következik. Ebben az esetben nem lehet ennek az országnak tovább tartani ezt a - hogy így mondjam - laza magatartást. Ezzel azokat büntetjük, akik a legjobban rászorulnak. Következő szempont a vállalkozásoknak, és ezen belül elsősorban a kisvállalkozásoknak az ösztönzése. Nem véletlen, hogy mindenütt a nemzetközi porondon rendkívül óvatosan kezelik, és ma már sehol nem emelik, hanem lehetőség szerint csökkentik a hozzájárulást. Meg kell mondani, hogy a TB- hozzájárulásnak ez a magas szintje egy olyan nominálbér feltornázott szintet jelent, egy olyan inflációgerjesztést jelent, és egy olyan kisvállalkozás- ellenes, tehát a bérigényes tevékenység-ellenes magatartásra ösztönöz, amely semmiképp nem engedhető meg. Magyarországon ez a 43 plusz 10%, valamint a hozzájáruló más alapból, de mégiscsak vállalati terhet jelentő 6%, ez most már egy 60% körüli olyan csúcsot ér el, amely megöli a vállalkozásokat, leállítja a gazdaság, a privatizáció motorját, így végső soron csökkenti a TB alapját, azaz végül is önmaga ellen fordul. A koncepció ebben kissé rövidlátó. Nagyon távolivá, esetlegessé teszi, és valamikor azt hiszem, csak 2000 felé tudja elképzelni ennek a csökkentését. Ezzel szemben feltétlenül egy olyan koncepcióra lenne szükség, amely meghatározott, előre meghirdetett módon megpróbálja ennek a csökkentését minél előbb számításba venni. Egyes nemzetközi szervezetek - itt sokak előtt ismeretes - lehet, hogy irreálisan, de 1992-re feltétlenül egy hárompontos csökkentést javasolna a l43%-ból. A következő szempont, ami elkerülhetetlen, illetve még ezzzel összefügg, hogy felvethető ennek a bizonyos rövid betegszabadságnak az intézménye. Ezzel foglalkozik ugyan a koncepció. Meggondolandó, hogy amennyiben a TB-járulék csökkentéséről gondolkodunk, akkor ennek mintegy ellentételeként valóban ez a rövid betegszabadság intézménye bevezethető vagy nem. A koncepcióban ezt mindenképpen világosabban kellene kifejteni. A következő ilyen elv az igazság és a méltányosság elve, amit mindenütt ezekkel a szavakkal illetnek. Ezzel foglalkozik a koncepció, de úgy érzem, nem elég következetesen és nem elég világosan. A generációk között ne legyenek lényegesen eltérő terhek! A teherviselés méltányos legyen. Sajnos nem lehet mérni, hogy az előző generációk terhe mekkora volt, mennyit áldoztak rá elődeink. Mindenképpen következetesen védelmet és biztonságot kell nyújtani a valóban rászorultaknak és a munkanélkülieknek. Ehhez számos javaslat, ötlet van benne, úgy tűnik, új, igazságosabb, hatékonyabb és finanszírozható, áttekinthető alapokra kell helyezni az idősek szociális ellátásának rendszerét, elválasztva a társadalombiztosítástól és közelebb hozva a költségvetéshez. Ez semmiképpen sincs még megnyugtatóan kidolgozva a koncepcióban. A méltányossághoz tartozik természetesen a nyugdíjak indexálásának a kérdése, a fogyasztói árindexhez vagy az aktív lakosság nettó bérnövekedéséhez kapcsolva következetes indexálásra van szükség. Ez utóbbi látszik sokkal inkább reálisnak, tehát az aktív lakosság nettó bérnövekedését kellene figyelembe venni. Végül a méltányosság elvén belül szeretném jelezni a kötelező társadalombiztosításba befogadott nyugdíjak maximálásának, az úgynevezett plafonnak a kérdését. Nem világos sem a bevezetés ideje, sem a plafonnak a mértéke, ezt mindenképpen tisztázni kell a koncepcióban. Eljutottam talán a legnehezebb kérdéshez, és ez a nyugdíjkorhatárnak az emelése. Rendkívül nehéz ügy. Úgy tűnik, hogy előbb-utóbb valamilyen formában ez elkerülhetetlen, az is valószínű, hogy előbb. Olyan mértékű teher nehezedik pillanatnyilag a társadalombiztosításra, amely - ha szabad ezt mondani - ezt a világviszonylatban is alacsony korhatárt nem nagyon tudja sokáig megengedni. Egy valamit azonban szeretnék itt nagyon hangsúlyozni. A koncepció ugyan említi azt a szót, hogy rugalmasság, hogy világszerte mindenütt erre helyezik ma a fő hangsúlyt, mégpedig nem nyugdíjkorhatárról, hanem nyugdíjkor centrumról beszélnek. Azaz egy olyan többéves rugalmassági tényezőt fogalmaznak meg, amennyiben X a nyugdíjbavonulásnak az éve, általában plusz- mínusz két-három évet lehet a nyugdíjbavonulás periódusánál figyelembe venni. Azaz, hogyha három évet veszünk, akkor ez a plusz-mínusz három év egy hatéves, meglehetősen hosszú periódust tesz lehetővé. Akik egészségi vagy egyéb okokból korábban mennek nyugdíjba, megtehetik. Természetesen bizonyos ösztönzési skála lép életbe a későbbi korban a nyugdíjba menők, az úgynevezett túldolgozók érdekében. Ennek az elvnek az alkalmazása, tehát a koncentrum elv alkalmazása lényegesen megkönnyíti a választást, és fokozatosan növekvő koncentrum esetén nem jelent elviselhetetlen terhet sem a nyugdíjba vonulóknak, sem a munkanélküliség kétségkívül ellenható tényezőit figyelembe véve. Ennek lényegesen jobban kell kidolgozásra kerülni a koncepcióban. A vagyonjuttatásnak a kérdése. A koncepció foglalkozik vele, de úgy érzem, nagyon-nagyon elmosva, elkenve. Rendkívül fontos - mindenki tudja -, hogy ezt nem lehet megkerülni jelen pillanatban, a TB-alapok instabilitásának áthidalására feltétlenül szükség van. Itt két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik, hogy a vagyon egy centrumból feltehetően nem lenne jól hasznosítható. Majdnem biztos - és ezt kellene, úgy érzem, jobban kidolgozni a koncepcióban -, foglalkozási csoportok, szakmai ágazatok decentralizált vagyonellátásáról kellene beszélni. Ez lenne, úgy érzem, az egyik legfontosabb módszer. A másik: a formája. Ki kell dolgozni alapvetően a formáját: milyen módon, az állami vagyonból milyen formában? Feltehetően részvények, voucherek juttatása formájában, de ugyanakkor a legszigorúbb szabályozással. A francia szabályozás kimondja, hogy merkantilista kockázatot a TB nem vállalhat, csak állami kötvényeket vásárolhat. Lényegében nonprofit - kicsit ellentmondás -, nonprofit vállalkozás keretében végezhetik a tevékenységüket. Ez ilyen szempontból, bármennyire ellentmondásos, de kidolgozandó, és ez Franciaországban rendkívül jól működik. Végül, ennek meg kell jelennie a vagyonpolitikai irányelvekben. Nem tudom, mi van: sajnos, nem ismerjük, mint ahogy már itt említésre került, egy hét múlva már - hogy úgy mondjam - Alkotmány nélkül fog működni, ha egyáltalában működhet a vagyonügynökség, mert nincsenek még vagyonpolitikai irányelvek, de ennek mindenképpen a TB vagyonjuttatásának a kérdése kell, hogy szerepeljen tételesen és megnevezetten a vagyonpolitikai irányelvekben. Végül, valóban ezt a néhány megjegyzést egy valamivel szeretném kiegészíteni: a koncepciót világosan, közérthetően, a benne foglalt feladatokat pedig előre meghirdetett módon kell végrehajtani. Negyven- éves rossz példánk, hogy bejelentett ez az ország, halogatott, bejelentett, korrigált, ismét bejelentett és ismét korrigált. Ez megengedhetetlen. Ennek a koncepciónak, amely nemzedékek számára lesz alapvető és fontos, ennek egyszer s mindenkorra előre bejelentett, világosan megfogalmazott formában kellene megjelennie. Bizonyára ismerik azt a De Gaulle tábornok által használt kedvenc hasonlatot, hogy mi a különbség a politikusok és az államférfiak között. "A politikusok a következő választásra gondolnak, az államférfiak pedig a következő generációra+. Nem kerülhetjük meg - és ez a Parlament semmiképpen nem kerülheti meg -, hogy a következő generációkért felelősséget vállaljon. Úgy érzem, ez az a téma, amelynél ezt mindenekelőtt szem előtt kell tartani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)