Szabó Tamás (MDF)
DR. SZABÓ TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Igen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan költségvetési törvény zárszámadása került az Országgyűlés elé, amit nem ez az Országgyűlés hozott meg, és olyan költségvetés zárszámadására került sor az elmúlt évben, amit csak részben hajtott végre a mostani kormány. Ráadásul egy olyan időszak költségvetéséről tárgyalt zárszámadásként a Parlament az elmúlt időszakban, amikor valódi fordulat következett be a gazdaságban; megindult egy nagyon mély gazdasági függetlenedési folyamat, egy erőteljes piacváltás, amit soha nem tapasztalt még a magyar gazdaság; új piaci térnyerés folyamatai indultak el; az állami szerepvállalás csökkenése 1990-ben rendkívül erőteljesen megindult - mindez természetesen párosulva azzal, hogy ennek terhei elsősorban a költségvetésben jelentkeztek azon túl, hogy a reálfolyamatokban is olyan folyamatok jelentek meg, amilyenekkel az ország lakossága korábban nem nagyon találkozott. Úgy gondolom, az itteni vita, ami konkrét kérdésekben kért további felvilágosítást vagy konkrét elemeket kifogásolt, kibontotta azt, hogy a magyar költségvetésnek a +90-es alakulása, ami ilyen nagy változások mellett lényegében egyensúlyba hozta a költségvetést, ez egy rendkívül nagy eredmény. Szeretnék néhány konkrét dologra válaszolni, nem belebonyolódva abba a konkrét vitába, ami most itt a részletes vita utolsó pillanatában kialakulhatott volna. Az ÁSz elnöke a pártok és a lakásalap tervezett támogatásának túllépése miatt a költségvetési előirányzatok módosításának elmulasztását rótta fel a Kormánynak. Miután az ezzel kapcsolatos döntések, részben egy törvény, részben egy országgyűlési határozat, formálisan megtagadták a felhatalmazást, mármint abban az értelemben, hogy ezeket végre kellett hajtani a Kormánynak, így a formális költségvetési előirányzat- módosítás - véleményünk szerint - nem volt szükséges. Az 1990. évi költségvetési törvény 23. § (2) bekezdése értelmében az Országgyűlés előzetes felhatalmazását kell kérni, ha meghatározott előirányzatokat a Kormány növelni kíván. E két esetben nem a Kormány szándékozott előirányzatokat változtatni, hanem az Országgyűlés mintegy kötelezte döntései végrehajtására a Kormányt. Kis Gyula képviselőtársam, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság vezetője, a többcsatornás finanszírozású egészségügyi intézmények tekintetében kért pontosítást. Az önkormányzatok pénzügyi szabályozása a normatív állami támogatások, valamint az SZJA és más bevételek felhasználásához kötöttséget nem ír elő, csak azoknál a címzett és céltámogatásoknál, amelyek meghatározott beruházásokhoz, rekonstrukciókhoz kapcsolódnak. Az államháztartási információrendszer korszerűsítése keretében nyílik majd mód a különböző források és azok felhasználsának elkülönítésére - ennek azonban előfeltétele, hogy a népjóléti tárca és a társadalombiztosítás között tisztázott legyen a finanszírozási szerepvállalás. A társadalombiztosításból finanszírozott egészségügy előlegrendszerű pénzfolyósítása is hozzjárulhatott ahhoz, hogy a megyék által jelentett egészségügyi kiadások meghaladták a társadalombiztosítás által jelzettet. Az elszámolások rendjének kialakításán természetesen dolgoznak az érintett szervezetek. Gaál Gyula képviselőtársam érdeklődésére elmondható, hogy az önkormányzatoktól visszafizetésre javasolt 1,8 milliárd forintból 0,6 milliárd forint a 2977-es számon benyújtott energiacsomagban kerül felhasználásra, a fennmaradó 1,2 milliárd forint pedig a tegnap benyújtott, kivételes eljárást, sürgős tárgyalást kérő 3028-as számú törvényjavaslatban szerepel. A Kormány az 1,2 milliárd forintot a költségvetési normatívák országgyűlési jóváhagyásának megfelelő pontosítására - így a dél-alföldi települések ivóvízellátási programjának gyorsítására, a közjegyzők bérének, a vagyonátadó bizottságok működésének, a megyei önkormányzatok egyes átmeneti kiadásainak költségvetési átvállalására - kívánja felhasználni. Békesi László képviselőtársam az 1990-ben befolyt privatizációs bevételeket hiányolta a zárszámadásból. A jelentés 92. oldalán megtalálható, hogy félmilliárd forintról van szó, és ez szerepel az anyagban. Lukács Tamás képviselőtársam a nyugdíjasok és a nagycsaládosok lakbérének támogatására szolgáló 1,5 milliárdos szociális támogatás 45%-os teljesítését és annak indokait elemezte. Egyet lehet érteni a lakbértámogatás ügyében tett észrevételeivel, és azokkal a meglátásokkal, amelyek a tárgykörben az eltérést okozták. A tervezésre és a szociális rendszer működésére tett észrevételei közel állhatnak a valósághoz. A Kormány vizsgálja, hogy indokolt-e a jövőben is ilyen formában fenntartani a lakbértámogatást - az 1992-es költségvetési irányelveknél még ezzel számolunk -, vagy a támogatás az önkormányzatok hatáskörébe utalható át. A zárszámadási törvényjavaslathoz benyújtott 3007-es számú, Gaál Gyula képviselő által beterjesztett módosítványt a mostani beterjesztés alapján két módosító indítványként kell értelmeznünk. Ezek közül az egyiket, az önkormányzatok utólagos, visszamenőleges elszámoltatását a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság sem javasolta - azt nem támogatjuk. A másik javaslatot, amiben a foglalkoztatási alap pénzeszközeivel való tételes elszámolást kéri 30 napon belül a Kormánytól, a Kormány elfogadja, és a bizottság is támogatja. Jelzem, hogy az ezzel kapcsolatos munka meg is indult. Végül még egy mondatot: engedjék meg, hogy a részletes vita utolsó felszólalása kapcsán annyit megjegyezzek, hogy a letéti számlákkal kapcsolatosan a letéti számlák megszüntetése, az azon bonyolódó pénzforgalom költségvetésbe integrálása az Állami Számvevőszék ez irányú megállapításainak megfelelően folyik. Az idei költségvetési törvény alapján az 1991. évi zárszámadás kiterjed valamennyi letéti számlára. Kérem, hogy - a talán részletesen megválaszolt kérdésfeltevések alapján - az Országgyűlés fogadja el az 1990. évi zárszámadásról szóló törvényt. Köszönöm. (Gyér taps a jobb oldalon.)