Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend előtti hozzászólásom tárgya az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc Szovjetunió által történő megítélése. A téma rendkívüliségét indokolják a Szovjetunióban a közelmúltban történt események, valamint az Országgyűlésnek 1990. július 23-án már elfogadott felhívása a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelsőbb Tanácsához, melyben az 1956-os események újraértékelését kértük, s mely felhívásra eddig még válasz nem érkezett. A szovjetunióbeli puccskísérlet meghiúsulása után kialakult helyzetben az 1956-os magyar forradalom korábbi megítélésének fenntartása immár többé nem úgynevezett "kényes kérdés+, hanem egyszerűen anakronizmus, mely sohasem volt igaz. A történelem azt a korabeli amerikai lapvéleményt igazolta, mely szerint egy bátor nép akkor új irányt adott a történelem menetének. Mindabban, ami azóta Kelet-Európában történt, a mi forradalmunk vére is benne van. Az ő emlékük, a közelgő évforduló is kötelez minket arra, hogy ismét szót emeljünk ebben az ügyben. Ez év júniusában tagja voltam annak a parlamenti küldöttségnek, mely Moszkvába látogatott. Az orosz parlamentben fölvetett kérdésemre Hazbullatov úr, az orosz parlament akkori alelnöke - jelenlegi elnöke - azt a választ adta, hogy az 1956-os magyarországi szovjet beavatkozás a katonai megszállásnak klasszikus esete volt, s ezt mindenképpen újra kell értékelniük. Tehát még a puccskísérlet előtt már ilyen választ kaptam. Ez is aláhúzza azt a felvetésünket, hogy a magyar nép jogos igénye alapján történjen meg végre - a Szovjetunió által is - azoknak a történelemformáló októberi napoknak megfelelő értékelése, a katonai beavatkozás elítélése. Felvetésem abban a meggyőződésben teszem, hogy pártállástól függetlenül, határainkon belül és kívül is valahogy immár mindannyian visszavonhatatlanul 1956 gyermekei vagyunk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)