Bod Péter Ákos (MDF)

1991. szeptember 30.

DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar ipar egésze elkerülhetetlen, nehéz, helyenként fájdalmas átalakuláson megy át. Ennek részeként mérséklődik az anyag- és energiaigényes - és egyben általában környezetszennyező - tevékenységek aránya, és nő a nagyobb hozzáadott értékű tevékenységek részaránya, súlya. E változásra, erre az elkerülhetetlen változásra jó példa az az ügy, ami előttünk fekszik: az alumíniumipar, közelebbről a HUNGALU Rt. ügye, amely vállalkozás a Magyar Alumíniumipari Tröszt átalakulásával jött létre nemrégen. E vállalkozás stratégiai privatizációs terve az alapanyag-közeli fázisok - nevezetesen a bányászat, timföldgyártás, alukohászat - fokozatos visszafejlesztését és a nagyobb hozzáadottérték-tartalmú tevékenységek fejlesztését, modernizálását irányozza elő. E koncepciónak képezi részét az elektrolízist alkalmazó három alumíniumkohó megszüntetése, amit az indokol, hogy 40-50 éves berendezésekről van szó, továbbá a tavaly év végi energiaár- növekedések miatt már nem versenyképesek - ha jól emlékszem, a költségek 40 át teszi most ki az áramdíj, és közép-európai áramköltségek mellett általában nem lehet nyereségesen működtetni ezt a technológiai fázist -, továbbá a világban bessz uralkodik az alumíniumpiacon. A vállalat elemi érdeke az azonnali leállítás. Ez logikus mikroökonómiai lépés lenne, azonban egy ilyen lépés több, nemzetgazdasági szintű hátránnyal is jár. Ezek közül csak arra utalok, hogy azonnal több mint 3 ezer munkahely szűnne meg, felkészülés nélkül, továbbá a meglévő készletek és berendezések értéktelenné válnának. És ami a legsúlyosabban esik latba mint közgazdasági tényező: a leállásból adódó feszültségek és veszteségek miatt mérséklődne a HUNGALU Rt. állami részvényeinek értékesítéséből várható bevétel. Ez a lépés megzavarná a privatizáció menetét. Ezért, az iparpolitikai koncepcióval összhangban - egy ütemezett, de nem túl elnyújtott termelésleállítási programot dolgoztatott ki a kormányzat, amely költségvetési, foglalkoztatási, termelésbiztonsági szempontokból is végig lett gondolva. E program keretében - miután külön gazdasági ösztönzők nem állnak a kormányzat rendelkezésére - az egyetlen eszköz, amivel a HUNGALU programját támogatni lehet, az állammal szemben fennálló kölcsöntartozások, valamint alapjuttatás miatti járadékfizetési kötelezettségek állami részvénnyé, pontosabban ÁFI-részvénnyé való konvertálása. Ez a lépés az üzleti életben szokásos kölcsönrészvény-csere. A bankok gyakran élnek ilyesmivel. Itt azonban állami kölcsönökről van szó, és állami részvényszerzésről van szó. Éppen ezért szükséges - de legalábbis ildomos - a Parlament tájékoztatása, és a Parlament hozzájárulásának megszerzése, különösen azért, mert egy ilyen lépés következtében átmeneti időre megnő az államadósság. Ezt egyébként a beterjesztett 3061-es bizottsági módosító indítvány számszerűleg is megfogalmazza, és - amint az eredeti előterjesztésben található, azzal összhangban áll - valóban, átmeneti időre mindez megnöveli az államadósságot. Azért átmeneti időre, mert a részvények a HUNGALU Rt. privatizációja során értékesíthetők - remélhetőleg árfolyamnyereség mellett -, és addig is, nyereséges működés esetén, osztalékra jogosítják fel az Állami Fejlesztési Intézetet, illetve annak jogutódjait. Ezért, ezen indokok alapján kérem az Országgyűlést, hogy a beterjesztett határozatot fogadja el. Tájékoztatásul elmondom, hogy az illetékes bizottságok megtárgyalták és támogatják a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)