Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Különösen árukapcsolt hármas anyagot tekintett át legutóbbi ülésén a gazdasági bizottság. A privatizációs folyamatok tervezett stratégiája és taktikája volt ebben a kosárban, vagyis három, egymást egyidejűleg részben kiegészítő, részben átfedő, de közülük két egymásnak legalábbis részben ellentmondó csomagocska volt itt található. Az egyik a Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiájáról szóló tájékoztató volt, mondhatni informális anyag, amely még sorszámot sem kapott, ezzel is szinte jelezvén, hogy csak háttér-információul szolgál, úgy, ahogy azt a miniszter úr az előbb említette volt. Tehát háttér-információul szolgált ez az anyag a legérdeklődőbbek részére, melyről így aztán természetesen szavaznunk sem volt szükséges. A másik egy sorszámmal ugyan ellátott anyag volt, a 3004-es számot kapta, de valami véletlen folytán cím nélkül maradt, formáját tekintve pedig országgyűlési határozattervezet volt, melyet a monopoly-csoportba tömörült MDF-frakcióbeli képviselőtársaink alkottak, s mely a gazdasági bizottságban javasoltak szerint utólag címet is kapott. A privatizációval összefüggő egyes alapvető kérdésekről szóló országgyűlési határozattervezet cím volt az, amit Pál László képviselőtársunk javaslatára utólag pótlólagos címként a gazdasági bizottság tehát elfogadott a monopoly- csoport alkotását illetően. Ennek az anyagnak az általános vitára történő bocsáthatóságáról tehát már határoznunk kellett. Végül, de nem utolsósorban döntenünk kellett a Kormány által 3067-es szám alatt országgyűlési határozat formájában benyújtott azon 1991-92. évi, a vagyonpolitikai irányelvek sorsáról is, melyek a még megelőző Parlament által hozott, és sokszoros meghosszabbítás után épp pár nappal ezelőtt, szeptember 30-án végül is érvényét vesztett régi irányelvek helyébe kell hogy lépjenek. Legkönnyebb dolgunk természetesen a határozathozatalt nem igénylő privatizációs stratégiai tájékoztatóval volt, ami csak tudomásulvételül szolgált. Vitát tehát a határozathozatalt is igénylő másik két anyag válthatott csak ki. A vagyonpolitikai irányelvek átlalános vitájából valószínűsíthető, hogy a bizottságból többen is tervezik majd módosító indítványok benyújtásával szándékaik szerint javítani és tökéletesíteni, de mindenképpen, az eredményét tekintve legalábbis megváltoztatni az Országgyűlésnek benyújtott anyagot. Mindazonáltal a határozathozatal során tökéletes konszenzus alakult ki, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, 15 "igen+-nel javasolta általános vitára terjeszteni a határozattervezetet a gazdasági bizottság. Jelentős vita a bizottságban a monopoly-csoport határozattervezetének további sorsát illetően alakult inkább ki. Ez az anyag abból indult ki - itt most idézem -, hogy "csak a privatizációs törvényhozás fő irányainak meghatározásával együtt+, illetve annak meghatározását követően lehet dönteni a vagyonpolitikai irányelvekről. Minthogy a Kormány viszont ezen fő irányokat az előbb említett módon csak tájékoztatás formájában kívánta a Parlament tudomására hozni, a monopoly-csoport szükségesnek találta a saját maga által lényegesnek ítélt privatizációs stratégiai irányokat rögzíteni, s azok törvényjavaslat formába öntésére a Kormányt - egyébként határidőhöz kötötten - a szóban forgó országgyűlési határozattervezettel kötelezni. A monopoly-csoport által összeállított anyag kiváltotta vita lényege az alábbi csomópontok körül kristályosodott ki a gazdasági bizottságban: 1. Vajon a határozattervezetben felvázoltak nem keresztezik-e a Kormány tájékoztatójában megfogalmazott elveket? 2. Vajon egy ilyen, lényegében Kormány és egy kormánypárti képviselőcsoport közti diszkordancia nem kelt-e gyanút a potens beruházóban? Nem hiheti-e azt, hogy itt még a privatizációs alapelvekben sincs egyetértés? Ráadásul nem kormánypárt és ellenzék között, hanem a kormánypárti sorokon belül. 3. Felmerült a kérdés, hogy vajon ennek plenáris ülés elé bocsátása, esetlegesen országgyűlési határozattá formálása, s a következményként előzetesen megalkotandó privatizációs stratégiai törvényjavaslat nem késleltetné-e túlságosan az 1991-92. évi vagyonpolitikai irányelvek megalkotását. Ráadásul most, vagyis abban a helyzetben, amikor úgy sincsenek érvényben lévő vagyonpolitikai irányelvek, vagyis azok mielőbbi meghozatala lenne közös érdekünk. 4. Azt kell megemlítenem, hogy a bizottsági vita során felmerült az a kérdés is, hogy vajon nem célravezetőbb-e, ha a monopoly-csoport a vonatkozó törvényekhez és irányelvekhez beterjesztett módosító indítványok formájában próbálja majd érvényre juttatni elképzeléseit. Ezen megfontolások alapján végül is a gazdasági bizottság, bár ellenszavazat nélkül, de 9 tartózkodással és 6 támogató szavazattal nem találta általános vitára alkalmasnak a monopoly-csoport határozattervezetét, és azért azt nem javasolta a plenáris ülés elé való hozatalra. Egyébként azt hiszem, csak valami tévedés folytán maradhatott ki az előzetes forgatókönyvünkből ez az országgyűlési határozattervezet, hiszen nem hinném, hogy a gazdasági bizottság véleményének ilyen nyomatéka lehessen, hogy már eleve kimaradt a forgatókönyvünkből. Mindezek után tehát a lényegi kérdésre a Kormány által 3067-es szám alatt benyújtott vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatra visszatérve bizottsági előadóként azt mondhatom, hogy annak napirendre tűzését a gazdasági bizottság konszenzussal támogatta. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)