Szűcs István (MDF)

1991. október 6.

DR. SZŰCS ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Furcsa szituációban kell most ezt a kisebbségi véleményt elővezetni, hiszen az előttem szóló képviselőtársam mondta, hogy a monopoly-csoport országgyűlési határozattervezetére voltaképp 6 igenlő, támogató szavazat esett, senki nem ellenezte és volt 9 tartózkodás. nem tudom biztosan, akkor itt most ki a kisebbség, úgy tűnik, mintha a támogatók lennének. Mindamellett beszélni kell arról a dologról részletesebben, hogy úgy tűnt nekünk, hogy a gazdasági bizottságban nem sikerült jól elővezetni a mondandónkat, nem sikerült a gazdasági bizottság tagjainak bemutatni, hogy voltaképpen a javaslatunkkal mi egy olyan témához nyúltunk, amely egyébként a plenáris ülés számára tabu. Nevezetesen a Kormány privatizációs stratégiája. Mondhatnám, hogy ez egy kötelező olvasmány a parlamenti képviselők számára, de mondhatnám azt is, hogy ez csak ajánlott irodalom: vagy olvassuk, vagy nem, de nincs beleszólási jogunk. A monopoly-csoport éppen ezt hibáztatja, éppen itt érzi a rendszer gyönge pontját. Tudniillik, ha a vagyonpolitikai irányelvek a Kormány privatizációs stratégiájára épültek - zárójelben mondom, hogy "volna+ -, akkor nincs baj. De a vagyonpolitikai irányelvek nem minden esetben konformok a privatizációs stratégiával, és itt most a Parlament a vagyonpolitikai irányelvekről dönt, anélkül hogy módja lenne változtatni azt a kőbe vésett kritériumrendszert, amelyet mi privatizációs stratégiának nevezünk. A monopoly-csoport ezért tartotta szükségesnek az önálló országgyűlési határozattervezet benyújtását, mégpedig két vagy három héttel ezt megelőzően, amikor is a Kormány a privatizációs stratégiáját nyilvánossága hozta, és a képviselők ezt megkapták. Na most természetesen nem szeretnék az ellenzéknek magas labdát adni, mi időközben iteratíve egyeztettünk a Kormány illetékes szakembereivel, és ez a két munka párhuzamosan készült. De miután a monopoly-csoport meggyőződését és elveit nem elégítette ki minden ponton a Kormány privatizációs stratégiája, illetőleg annak a mélysége, mi úgy gondoltuk, hogy ez a Parlament nem tud érdemben jó döntést hozni a vagyonpolitikai irányelveket tekintve, hogyha nem nyúlunk hozzá a privatizációs stratégiához, és nem pontosítjuk a privatizációs stratégia egyes pontjait, amelyben is ez az Országgyűlés - élve a jogával - ajánlatokat tesz a Kormánynak, felkéri a Kormányt, hogy a privatizációs irányelv mellékleteiben szereplő - főként a 2-es, 18-as, 21-es és 22-es pontokban szereplő - határozati javaslatokhoz adjuk meg a megfelelő tartalmat, a műszaki tartalmat, a gazdasági tartalmat. Tehát úgy gondoljuk, hogy csak és kizárólag ez az a pont, ahol mód van visszanyúlni az egyébként általunk pontatlannak és nem mindenben helyesnek tartott vagyonpolitikai irányelvek eredőjéhez, magához a stratégiához. Most voltaképpen, amikor megjelent a Kormány privatizációs stratégiája, mi összevetettük, hogy végül is mire figyelt oda a Kormány, a monopoly 3004-es előterjesztésére és mire nem. Megállapítottuk, hogy sok dolgot figyelembe vett a Kormány, és ezt már beépítették a privatizációs stratégiába. Megjegyzem, hogy a vagyonpolitikai irányelvekbe nem. Továbbá konstatáltuk, hogy több dolgot nem vett figyelembe a Kormány az országgyűlési határozattervezetben. Ennek megfelelően döntöttünk, hogy a korábban 3004-es szám alatt benyújtott országgyűlési határozattervezetünket nyilván át kell dolgozzuk, met az időközben megjelent kormánystratégia ezt szükségessé tette. Ezt az átdolgozást elvégeztük, és az elkövetkező napokban fogjuk a frakció, illetőleg a gazdasági munkacsoport vagy a gazdasági bizottság elé tárni. Szeretném mondani, hogy mi a 3004-esben tartalmat pontosítottunk, ami visszahat a privatizációs stratégiára és ezen keresztül a vagyonpolitikai irányelvekre, és nagyon határozottan oldani akarjuk azt a kialakult sajátos helyzetet, ami a monopoly megítélése szerint egy valamiféle apró kis figyelmetlenségre vezethető vissza. Nevezetesen, hogy mi egy évvel ezelőtt az ÁVÜ működését a korábbi rendszer szerint az Országgyűlés felügyelete alól áttettük a Kormány irányítása alá, de úgy hisszük, itt van a picike kis figyelmetlenség, hogy az Országgyűlés hatáskörében maradt a vagyonpolitikai irányelv. Na már most: itt csak és kizárólag akkor tud most már a Parlament, az Országgyűlés visszahatni a Kormány és az ÁVÜ tevékenységére, hogyha az alapstratégiához nyúlunk vissza, amit a Kormány meghatározott, mert ezen a bázison működnek a vagyonpolitikai irányelvek, így az ÁVÜ. Mi azért gondoljuk, hogy ez az a pont - igenis ez az a pont -, ahol a Parlament hozzányúlhat. Ha mi a vagyonpolitikai irányelveket, lett légyen bár száz módosító indítvánnyal, tesszük-vesszük, az még alapvetően nem fog megváltozni, hogyha a privatizációs stratégiában gyönge pontok vannak. Azt gondoljuk, hogy össze kell hangolni a stratégiát és a vagyonpolitikai irányelveket, az említett pontokon különösen. Azt szeretnénk javasolni, hogy siettessük a privatizációt, siettessük; és azt szeretnénk mondani nagyon nyomatékosan, hogy szigorítani kell a privatizáció feltételeit, az ellenőrzés feltételeit, mert a Kormány által jelzett privatizációs stratégia szerint 1992. december 31-ig ebből az országból el tudják "lopni+ az iparnak, a gazdaságnak a felét. A lopást most úgy értettem, hogy át lehet vinni nemtelenül, a jelenleg érvényes törvények és szabályozások szerint a maszekvilágba. Arra a négy kérdésre egy-egy mondattal válaszolnék, amit Szalay Gábor képviselő úr tett fel. Nem keresztezi ez a Kormány privatizációs stratégiáját? Jogos kérdés, valóban. Megítélésem szerint egy ponton keresztezi, egy ponton. De ha ezen az egy ponton nem jut túl a Parlament, akkor honnan derítsük ki, hogy jó ez vagy nem jó? Tehát éppen itt érezzük a magot, a privatizációs stratégia hibáját. A második. Nem kelt-e ez gyanút a külföldiekben? Úgy gondoljuk, hogy nem. Igenis úgy gondoljuk, hogy a külföld minket nagyítóval figyel, és ha a külföldi tőke látja, hogy a magyar Parlament, a gazdasági bizottság érdemben mélyen, komolyan foglalkozik ezzel, énszerintem éppen ez fogja visszaadni a hitelünket, éppen meg fogja erősíteni a magyar Kormánynak és a gazdaságvezetésnek a hitelét. A harmadik kérdés: hogy nem késleltet-e? De, bizonyára késleltetni fog, de mi úgy gondoljuk, hogy egyszerűbb a stratégián változtatni két pontot, és utána hozzáigazítani a vagyonpolitikai irányelveket, mintha a vagyonpolitikát próbáljuk száz módosító indítvánnyal javítani, és úgy gondoljuk, hogy az alapállás hibás voltából következően a vagyonpolitikai irányelv nem lesz jó. A negyedik dolog: hogy miért nem adtunk be módosító indítványokat? Hát éppen ezért, amiről beszéltem. Úgyis fut majd száz módosító indítvány ehhez a vagyonpolitikai irányelvhez, ha még mi is beadnánk másik húszat, harmincat - úgy gondoljuk, hogy ennyi helyen kellene módosítani minimum -, ezzel csak az időt húznánk. Én tisztelettel bejelentem, hogy a 3004-es helyett új változatot nyújtott be a monopoly-csoport, pontosabban be fog nyújtani az ön felügyelete alá tartozó csapatnak, és ezúton is kérem, hogy a Parlament tegye lehetővé, hogy a monopoly privatizációs stratégiára vonatkozó és szigorító intézkedéseket tartalmazó javaslatai kerülhessenek a tisztelt Ház elé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)