Pánczél Gyula (MDF)
DR. PÁNCZÉL GYULA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitának megfelelően dr. Kincses Gyula, dr. Mezey Károly kollégáimmal, illetve képviselőtársaimmal közösen beadott módosító javaslatunk kapcsán kértem szót. Konkrétan egy olyan kérdésről van szó, ami eddig nem került a Parlament elé, pedig úgy érzem, ennek most jött el az ideje. Nevezetesen az orvos-gyógyszerész kamara ügyéről van szó. Az egyesületi törvény megszületése után elsők között alakult meg a Magyar Orvosi és Gyógyszerész Kamara, s rövid idő alatt viszonylag nagyfokú szervezettségre tett szert. Mivel ennek a kérdéskörnek hosszú parlamenten kívüli előtörténete van, kérem, engedjenek meg egy viszonylag rövid visszapillantást a téma kiemelt fontosságára való tekintettel. A kamara többször próbálkozott kamarai törvény-előterjesztéssel, az első ilyen próbálkozás még múlt év decemberére datálódik. Természetesen annak részleteire itt most nem fogok kitérni, de egyrészt terjedelmi, formai, másrészt és még inkább tartalmi okokból megállapítható, hogy az említett tervezet nem volt elfogadható, kivitelezhető. Ugyanakkor a törvényhozási dömping sem engedte volna valóban meg, hogy az Országgyűlés az orvosi kamara kérdéskörét egyáltalán napirendre tűzhesse. A múlt évben egyébként is magán a kamarán belül is viták folytak vezetési, legitimitási és egyéb kérdésekben, bizonyos kivárás, illetve elodázása ennek a kérdésnek már ezzel is magyarázható volt, és ezzel is talán menthető volt. Közben a kamara elnöksége kéthavonta rendszeresen fogadásra talált a Népjóléti Minisztériumban egyeztető megbeszéléseken, ahol a minisztérium vállalta, hogy kikéri a kamara véleményét minden, az egészségügyet érintő rendelet és törvény elkészítésében, amit a kamarai képviselők komolyan vettek, és annál is inkább fontosnak tartom, hogy ezt a kérdést elővegyük, mert azt gondolom, nem tartható tovább, hogy a kamarát hitegessük. Döntenünk kell ebben a kérdésben. Abban is megállapodtak többek között, hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatóság, a Vállalkozók Országos Szövetségének orvos tagozata és a Magyar Orvosi Kamara közötti megbeszélésekhez - amelyeknek célja az egészségügyi finanszírozás új alapokra való helyezése volt - a Népjóléti Minisztérium is kapcsolódik. A Magyar Orvosi Kamara részt vett ez év április 2. és 5. között a Népjóléti Minisztérium egyhetes egészségügyi koncepcionális kérdésekről folytatott tárgyalásain is. Mindezekből is látható, hogy véleményem szerint azért is érkezett el ennek a témának a koncepció keretein belül való tárgyalása, mert miután egy törvénycsomag koncepciójáról van szó, és hamarosan napirendre kerül a társadalombiztosítás önkormányzati törvénycsomag-tervezete is, azt hiszem, nem odázható, hogy a társadalombiztosítás önkormányzata kereteiből kirekesszük az egészségügynek végső soron ezt a végrehajtó társadalmát. Mind a mai napig tisztázatlanok a Magyar Orvosi Kamara szakmai, etikai, érdekvédelmi kompetenciái - ezért sem tud hatékonyan működni, illetve a kezdeti szervezési fellendülés után sajnálatosan jelenleg az apátia, a gyakorlati kilépések válnak jellemzővé a szervezeten belül is. Általában inkább megkérdőjelezik a Magyar Orvosi Kamara érdekvédelmi tevékenységének jogosultságát, mintsem igénybe vennék. Ez év május 13-án a Parlament néhány orvos-gyógyszerész képviselője találkozott az orvos-gyógyszerész kamara elnökségével azzal a céllal, hogy a kamara kezdeményezte az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény módosításaként értelmezett új kamarai törvénytervezetet. Ez szintén nem volt tartható, mert a társadalmi szervezetként működő kamarák anélkül kaptak volna lényeges feladatokat, hatósági funkciót is, hogy biztosítva lett volna a klasszikus kamarai működéshez szükséges egyéb feltételek jogszabályi rendezése. Egyébként a tervezet szét is feszítette volna valóban a 72. évi II. törvény kereteit. Ez egyébként az Igazságügyi Minisztérium jogi szakértőinek a véleménye is - amihez mi természetesen csatlakozunk -, de ez is csak amellett szól, hogy most már rajtunk van a sor az Orvosi Kamara jogosítványainak törvényes megfogalmazásában. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, döntenünk kell - minden vonzatával együtt - abban, hogy a Magyar Orvosi Kamara a társadalmi szervezeti formában maradjon az eddigi, ennek megfelelő jogosítványokkal, vagy működését törvényben rendezzük. Természetesen ezzel egy időben arról is döntünk, hogy igényli-e a magyar törvényhozás az Orvosi Kamara kompetens részvételét a jelenleg fejünk felett tornyosuló társadalombiztosítási, szociális, egészségügyi törvénytervezet-csomag meghozatalában, illetve még inkább ennek jogszerű, kompetens végrehajtásában. Úgy gondolom, ha igényelné, sok későbbi keserves vitának vehetné elejét. Azt hiszem, hogy nemcsak az orvos-gyógyszerész képviselők, hanem - a törvénycsomag rendkívüli fontosságára és társadalmi szintű konszenzus-igényére való tekintettel - minden képviselőtársam tisztában van azzal, hogy ez a részvétel nem nélkülözhető. Biztos vagyok abban, hogy nemcsak én, hanem sokan mások is rengeteg kérdő, sürgető megkeresést kaptak orvos-, gyógyszerészegyetemek vezetőitől, országos és területi kamarák közgyűléseitől, amelyekben talán joggal kérik rajtunk számon, a mai Országgyűlés orvos- gyógyszerész képviselőin - hiszen csaknem negyvenen vagyunk a Parlamentben -, hogy miért nem lépünk határozottabban a kamara törvényes státusának kidolgozása ügyében. Azt hiszem, nem halasztható a kérdés, ezért a képviselőtársammal beadott orvos-gyógyszerészkamarai törvényt sürgető módosító javaslatunkban egyelőre tulajdonképpen nem is kérünk többet, mint azt, hogy a jelenleg tárgyalt országgyűlési határozati koncepcióban, a hamarosan - de folyamatosan és így időben esetleg elnyújtva- következő egészségügyi, szociális törvények mellé vegyük fel - kötelezve így a Kormányt is - az orvos-gyógyszerész kamaratörvény kidolgozásának szükségességét is. Vagyis: fogadja el az Országgyűlés, hogy egyáltalán szükség van erre a törvényre az előzőekkel párhuzamosan. Időközben fölmerült egy úgynevezett kupolakamara-törvény megalkotásának lehetősége is: ebből erednének a tervezet szerint az egyes ágazati kamarákat törvényesen szabályozó rendeletek. Jelenlegi - jogi szakértőktől való - tudomásom szerint jogilag ez nem kivihető. Ha ez így van, akkor az orvos- gyógyszerész szakmaspecifikumai miatt mégis csak szükség van külön orvos- gyógyszerész kamarai törvényre, mert az új biztosítási alapon működő egészségügyi ellátó rendszer kidolgozásában nélkülözhetetlen. Mivel nagy horderejű kérdésről van szó, ebben az értelemben az orvos-gyógyszerész kamara kérdése kivételes jelentőségű, ezért a törvényhozónak is feltétlenül ilyen kivételességgel kellene véleményem szerint kezelni. Egyébként három hete megkaptuk a Magyar Orvosi Kamara legújabb törvénytervezetét, amely már közelebb áll az elfogadhatósághoz az eddigieknél. Szó sincs arról, hogy jelenleg erről tárgyalnánk, vagy hogy jelenleg elfogadható állapotban lenne. Azt hiszem, nem könnyű, de mégis, nagyrészt jogtechnikai kérdés is az, hogy hogyan illesszük a kamarai törvényt a társadalombiztosítási, szociális és egészségügyi törvénycsomagba. Mivel jól körülhatárolt, konkrét, nagyrészt szakmai ügyről van szó, ezért el tudom képzelni a gyorsított, különleges eljárással való tárgyalását. Végül, tisztelt Országgyűlés, engedtessék meg, hogy a nyilvánosságot használjam fel, amikor felhívom a figyelmét minden orvos, gyógyszerész kollégánknak, hogy a már többé-kevésbé jól összeállt kamarát ne engedjék szétesni, hanem minden kolléga a saját és a kibontakozó új egészségügy érdekében lépjen be inkább a kamarákba! Az "egységben az erő+ régi szlogen továbbra is érvényes. Meg kell magunkat szervezni, mert - és ezt itt, az Országgyűlésben már magunknak is szánom - nem lesz hazánkban jól működő egészségügy bármilyen reform révén sem - szervezett orvos-gyógyszerész társadalom nélkül. Kérem ezért képviselőtársaimat, kérem a tisztelt miniszter urat, kérem a Népjóléti Minisztériumot, kérem az egészségügyi, szociális bizottságot, hogy képviselőtársaimmal beadott módosító javaslatunkat szíveskedjenek támogatni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)