Kátay Zoltán (MDF)
DR. KÁTAY ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy más jellegű megközelítésben fejtsem ki a véleményemet a törvénytervezettel kapcsolatban, illetőleg jelezzem, hogy az új Házszabály adta lehetőséggel élve a későbbiek során - tehát valójában gyakorlatilag azt hiszem, ezen a héten kérni fogom az egyik állandó bizottságot, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságot annak érdekében, hogy ha ma le is zárul az általános vita, de mint bizottság, a legjobb tudomásom szerint - a múlt pénteken kihirdetett új Házszabály alapján egy tekintetben nyújtson be egy szűkítő módosítást. Miről van szó? A törvénytervezet számtalan apró részletéről, gondolom, még el fogunk itt vitatkozni, és ez természetes. A jogalkotói szándék azonban mind a normatív szövegből, tehát a 3122-es szám alatt előterjesztett törvénytervezetből, mind annak indokolásából egyértelműen megállapítható. Mi ez a szándék? Az, hogy a dolgozó akkor kapjon végkielégítést, hogyha szándékától független ok, legyen ez akár a munkáltató felmondása, akár a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, vezet el oda, hogy a munkaviszonya megszűnik. De nézzük meg, hogy hogyan áll a mai hatályos munka törvénykönyv. A mai hatályos munka törvénykönyv ismeri ugyan a felmondáson kívül a fegyelmi büntetés jogintézményét is. Ez azonban - aki ismeri, tudja - egy a)-f)-ig lévő fegyelmi büntetések között, ha jól számolom, a 7., tehát a legsúlyosabb, következtetésként nemegyszer a munkáltató akkor is él felmondási jogával, amikor arra a dolgozó vétkes magatartása vezet. Na most - véleményem szerint - abban az esetben, ha a felmondás a dolgozónak felróható, nekünk nem kell a végkielégítéssel őt segíteni. Márpedig, ha ez most így épülne be a munka törvénykönyvbe, akkor erre a rövid időszakra, ami idő alatt nem is mindig lehet fegyelmi eljárást lefolytatni, akkor a munkáltató a vétkes dolgozónak is - még esetleg a törvényben fennálló egyéb következmények mellett - fizetni lenne kénytelen. Mi a megoldás? Végső fokon a hétvégén megkaptuk - nem tudom, hogy mindenkinek módjában állt-e áttanulmányozni - a Kormány által előterjesztett, és általunk sürgősen napirendre tűzött új, és a tervek szerint január 1-jén hatályba lépő munka törvénykönyvet, amely kétfajta felmondást ismer, a rendest és a rendkívülit. Ismeri szintén a végkielégítés jogintézményét, de a végkielégítésnél a rendkívüli felmondás esetében nem adja meg a dolgozó jogát a végkielégítésre. Mikor áll fönn rendkívüli felmondás e szerint a később tárgyalandó tervezet szerint? Idézem: "Akkor, ha a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi." Ezek tehát azok a rendkívül súlyos indokok, amiért föl lehet mondani egy dolgozónak. És véleményem szerint, ha valaki ilyen rendkívül súlyos, munkaviszonyt sértő magatartást tanúsít, abban az esetben akárhány éve is dolgozik a munkáltatónál, azért végkielégítésben már ne részesüljön. Ennek alapján tehát - részletesebben kidolgozva, de előzetesen hadd jelezzem - azt fogom javasolni, hogy a most tárgyalandó törvénytervezet 2. § (2) bekezdése, ami azt a kört határozza meg, ahogy azt a munkaügyi miniszter úr expozéjában a Kormány nevében el is mondta, hogy kinek nem jár végkielégítés, utaljon arra, hogy nem jár annak, akinek a munkáltató a munkavállaló vétkes, felróható, súlyos magatartása következtében mond fel. És ezt egyúttal ez a törvénytervezet is már hasonló módon határozza meg, mintegy előrevetítve az általunk szándékoltan elképzelt jövő évi új munka törvénykönyv és az ezzel kapcsolatos végkielégítés intézményét. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.)