Kiss Gyula
DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előterjesztésünk alapvetően a munka törvénykönyvéről szóló 1967. évi II-es törvény módosítását célozza, mégpedig annak érdekében, hogy e törvénybe beépíthető legyen e módosítással a kötelező végkielégítés intézménye. Én azt gondolom, hogy egy természetes gondolkodásmód mellett logikus lehet a kérdés, hogy miért szükséges ez az előterjesztés, és miért szükséges a jelenlegi hatályban levő munka törvénykönyv módosítása akkor, amikor a tegnapi napon a Parlament sürgősséggel megszavazta az új munka törvénykönyv tárgyalását, és különösen érdekes e kérdés annak tükrében, hogy az új munka törvénykönyv eleve magában foglalja a kötelező végkielégítést mint jogintézményt. A kérdésre azonban mégis igenlő választ kell adnunk nevezetesen arra vonatkozóan, hogy szükséges az új munka törvénykönyv hatályba lépése előtt a jelenlegi munka törvénykönyv módosítása és ebbe a kötelező végkielégítés beépítése. Egész egyszerűen azért, mert a jelenlegi munkateher mellett a legjobb esetben is az új munka törvénykönyv 1992 január 1-jén léphetne hatályba, és addig több mint két hónap van még, és ezen két hónap alatt ilyen fokozott tempójú gazdasági szerkezetátalakítás mellett egyre több munkahely szűnik meg, a munkanélküliek száma egyre növekszik, vagyis ezen potenciális munkanélküliek érdekében mindenképpen szükséges, hogy ez a jogintézmény minél előbb törvényi szinten hatályba lépjen, vagyis rájuk is vonatkozzék. Ez tehát a döntő indok és ok, amely az Érdekegyeztető Tanácsban is felmerült, és az itt jelenlévő valamennyi érdekképviseleti szerv véleménye egyezett ezzel, nevezetesen, hogy a hatályban lévő munka törvénykönyv módosítsával mielőbb léptessük hatályba a kötelező végkielégítést. Ami a kötelező végkielégítésre való jogosultságot illeti, a javaslat értelmében minden dolgozót megillet a végkielégítés, akinek munkaviszonya a munkáltató felmondása vagy a munkaadó jogutód nélküli megszűnése esetén következik be, vagyis olyan okokból következik be a munkaviszony megszűnése, amely a munkavállaló akaratán kívüli. A fentebb említett feltételeken túlmenően a kötelező végkielégítés folyósíthatóságának, megállapíthatóságának előfeltétele az is, hogy a dolgozó az adott munkaadónál legalább hároméves munkaviszonnyal rendelkezzék. Ami a kötelező végkielégítés mértékét illeti, e vonatkozásban szabadjon utalnom egy alaptételre, miszerint a módosító törvényjavaslatban megjelent mértékek minimális mértéket jelentenek, amiből pedig az is következik, hogy akár kollektív szerződéssel, akár munkaszerződéssel - a munka törvénykönyv szellemének megfelelően - a felek közös megállapodással ettől a mértéktől eltérhetnek, de csak olyan irányba, amely a dolgozó számára kedvezőbb feltételeket és kedvezőbb eredményt jelent. Magáról a mértékről majd talán a részletes vitában szeretnék szólni, hiszen e vonatkozásban több módosító és önálló képviselői indítvány is készült. Ami a mérték körében még említésre méltó, és feltétlenül meg kell említeni, az az, hogy a javaslat magasabb összegű végkielégítést ír elő azokra a munkavállalókra nézve, akiknek a munkaviszonya az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Ennek a módosító javaslatnak az értelme és indoka természetszerűleg az, hogy egy, az öregségi nyugdíjkorhatárhoz közelebb eső munkavállaló munkanélkülivé válva, nehezebben találja meg helyét a munkaerőpiacon, nehezebben talál új munkahelyet, mint egy nála fiatalabb, az öregségi nyugdíjtól időben távolabb lévő munkaerő. Ez tehát mindenképpen indokolttá teszi, hogy az ilyen korú dolgozókra magasabb összegű végkielégítés legyen megállapítható. A javaslat vonatkozásában, így az általános vita elé, azt hiszem mindenképpen szükséges kiemelnem azt, hogy a javaslat kizárja a végkielégítésre való jogosultságot azon dolgozók esetében, akik nyugellátásra szereztek jogosultságot, illetve nyugellátásban részesülnek, továbbá főállás melletti további munkaviszony - vagyis másodállás, mellékfoglalkozás - tekintetében is kizárja a végkielégítést. Ezekben az esetekben ugyanis a végkielégítés kifizetésének szociális indokai nincsenek, és az alapmotívum sem adott, ami miatt annak szabályozása szükségessé válna. Tulajdonképpen érdemét és főbb vonalait tekintve az általános vita elé ennyiben kívántam összefoglalni a módosító törvényjavaslatot, és azzal kérem általános vitára bocsátani, hogy azt ezt követően elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)