Mádl Ferenc
MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr!Miniszterelnök úr engem kért a válasz megadására, ennek jegyében szeretném hozzájárulásukat kérni, hogy 30 napon belül írásban válaszoljak. Az indok az, hogy mindenre kiterjedő választ adni további tájékozódásra van szükség. Különösen vonatkozik ez arra az általános kérdésre, hogy tervezi-e a Kormány a privatizációs bevételek egy részét munkahelyfenntartó beruházásokra, fejlesztésekre fordítani.
Mindazonáltal én nagyon röviden szeretnék reagálni általánosságban, a Kormány véleményét általánosabban elmondani erről a kérdésről, ami a gyárban kialakult, ha megengedi elnök úr, a képviselő úr is kérte ezt tőlem.
Amikor értesülést szereztem, a Kormány értesülést szerzett erről a helyzetről, ami kialakult a Lehel Hűtőgépgyárban, haladéktalanul tárgyalásba bocsátkoztam a gyár svéd tulajdonosával, a gyár vezetésével, a gyár legnagyobb szakszervezetének képviselőivel, képviselőjével, aki rendkívül mélyen tájékozott a gyár ügyeiben. Ennek során kifejezésre juttattam a Kormány nevében, hogy bár itt egy privatizált vállalat, egy nagy nemzetközi cég, a svéd Elektrolux tulajdonába került vállalatról van szó, ezért a Kormány nem rendelkezik közvetlen utasítási, irányítási jogkörrel a gyár üzletpolitikájának, vállalatpolitikájának alakítását illetően, mindazonáltal a Kormány nem lehet közömbös a gyár sorsát és a dolgozók sorsát illetően. Egy gyár nemcsak a munkavégzés, a termelés fizikai színtere, a gyár egy emberi közösség, egy kulturális, jóléti viszonyrendszer, nemcsak termelési viszonyrendszer, és ehhez képest egy vállalat egy modern korszakban, különösen egy piacgazdaságban, szociális piacgazdaságban társadalmi felelősséggel tartozik azzal a közeggel szemben, amelyikben él, melyben tevékenykedik. Ezt különösen lehet hangsúlyozni egy svéd székhelyű cég esetében, ahol a többéves szociális szempontok a vállalatok magatartását illetően különösképpen érvényesültek.
Ennek jegyében a Kormány természetesnek tartja, hogy a vállalat azt a vállalkozását, a svéd tulajdonosnak azt a vállalkozását, hogy a vállalatot nem visszafejleszti, hanem fejleszti technológiáját, bővíti piacait, bővíti termelését, ezt a vállalkozást, ígéretét megvalósítja. Hogyha a hatékonyság érdekében munkaerőgazdálkodási restrukturálásra van szükség - hogy finoman fejezzem ki magam -, akkor ez nem az utcára küldést jelentheti, hanem szükségessé teszi a termelés bővítését, új beruházásokat, hogy értelmes foglalkoztatáspolitikát lehessen megvalósítani az adott körzetben.
Közöltem azt is, hogy a Kormány kész célzott átképzési programokkal segíteni az adott körzetben a gyáron belül is. Akkor van a vállalatnak, mint külföldi tulajdonú vállalatnak reménye sikerre, elismertségre az országban, a társadalomban, a környéken, ha ezeket a célkitűzéseket magáévá teszi.
A tárgyalások során az említett felek erre készséget és - láthatóan őszinte meggyőződéssel - ígéretet tettek a gyár tevékenységének további sorsát és irányítását illetően. A Kormány bízik ennek a hitelében átmenetileg, és tartósan is kész bízni ebben. Például abban is, amilyen kijelentés elhangzott a gyár vezetése részéről, hogy nem kerül sor 1992 első negyedévében 1100 ember elküldésére, egész évben nem fog sor kerülni erre, közlésük szerint. Egy fokozatos átstrukturálásra sor fog kerülni, sor kerül majd a jövő évben 500 millió forintos beruházásra, a termelvények egy szegmentuma tekintetében jelentős bővítésre.
Egyelőre nem tudok mást mondani, mint átmenetileg mindenképp meghitelezi az adott vállalatnak ezt a tervezett stratégiáját a Kormány és a szakszervezeti közösség is, akikkel én tárgyaltam.
Pillanatnyilag ennyit tudnék röviden mondani, nem akartam szó nélkül hagyni azt a helyzetet, ami ott kialakult. 30 napon belül a kérdés egészére kiterjedően - hiszen számos kérdés, elvi és gyakorlati kérdés merült fel - fogok választ adni a Kormány nevében a képviselő úrnak. Kérem, hogy átmenetileg fogadja el ezt a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps.)