Soós Károly Attila (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Köszönöm Elnök Úr! Tehát a túl nagy költségvetés, a túl nagy összkiadás egyik következményéről, a hiányról és annak további következményeiről beszéltem. Egy másik, ugyancsak a túl nagyméretű költségvetésből fakadó probléma a túladóztatás. Itt is utalnék egy december 29-i Kupa Mihály igéretre: az adókoncepciót július elsejéig be fogja hozni a Parlament elé. Nos, tisztelt Országgyűlés, meg kell mondanom, hogy minimális késéssel a költségvetési bizottság kapott is egy ilyen adókoncepciót. Csak egy baj volt vele, az, hogy hamarosan kiderült, hogy nem fejezi ki nemcsak a Kormány álláspontját, de a miniszter úr álláspontját sem. Végül is a Kormány mind a mai napig a saját berkeiben tartotta a koncepcionális vitát az adókról, a Parlamentet nem avatta bele ebbe. A Parlamentnek ezek után talán csak a részletek megvitatása, az állítmány nélkül maradt mondatok kijavítása és a gyors jóváhagyás marad majd talán. Azt talán mondanom sem kell, hogy ez tulajdonképpen nem annyira az ellenzéknek, mint inkább a kormánypártoknak a problémája, és nekik kellene ezt a dolgot felvetni. Ugyanis mi azért fogunk tudni kevéssé beleszólni az adórendszer kérdéseibe, mert elvesztettük a választásokat. Hiába hozná be a Kormány korábban, a mi lehetőségeink mindenképpen korlátozottak lennének, az önök lehetőségeit viszont az, hogy a Kormány nem hozza be ezeket a dolgokat ide, csak az utolsó pillanatban, komolyan korlátozni fogja. Mármost amit a kialakult adókoncepciókról mégis tudunk, az legalábbis nem túl biztató. A személyi jövedelemadónál számos adókedvezményt az adókulcsok érdemleges csökkentése nélkül a bevétel növelését célba véve vonnak meg, ami - nyilván - nem jogtalan tiltakozásokat fog kiváltani. Egy másik dolog a költségátalány elszámolások lehetősége hirtelen jelentősen csökkent számos területen, például az értelmiség ún. egyéb szellemi tevékenységénél, ahol megszűnik ez a költségátalány. Itt tételes költségelszámolásra kell majd átállni, és nagyon sok területen kell majd átállni erre, ami egyébként megfelel a korszerű adórendszer követelményeinek, sőt megfelel az érintettek érdekeinek is, minthogy mindenkinek meg kell tanulnia végül is könyvelni, egy modern gazdaságban ez követelmény. De ezt nem lehet majd novemberben az érintettek tudomására hozni, hogy januártól kezdve ezt kell csinálni. Ez egy nagyon komoly felvilágosító, oktató munkát tételez fel, itt tanácsadó szervezeteket ebben a témában nemcsak a magánszektornak kellene létrehozni, - az majd létrehoz ilyeneket -, hanem az államnak is kellene segítséget adnia az adózóknak ahhoz, hogy megtanulják, hogy hogy kell ehhez könyvelni. Nagyon tartani kell attól, hogy itt számos jogbizonytalansági helyzet fog létrejönni, amikor az adózó gyakorlatilag nem könyvel, nem tud könyvelni, utána milyen alapon lehet ellenőrizni azt, hogy mennyi is volt a jövedelme. Tehát ez így egy kicsit elkapkodottnak tűnik, - talán nem is olyan kicsit - és ez elég szerencsétlen dolog. További részleteket mellőzve itt a költségvetés bevételi, tehát adóztatási oldalán csak azt szeretném itt még leszögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ellenzi az adóterhek további növelését. Erre az elvre a Kormány irányelvei is utalnak, tehát hogy nem szabad tovább növelni az adóterheket, de nem világos, hogy a Kormány valóban tartja-e magát ehhez az elvhez. Növekszik a szolidaritási alap javára teljesítendő befizetés, ami önmagában nyilván nem kifogásolható a munkanélküliség növekedését figyelembe véve, de akkor egyéb terheket csökenteni kellene. Hát ilyennek nincs nyoma, ehelyett egy vadonatúj adó, a gépjármű súlyadó bevezetését javasolja a Kormány, ami újabb tehernövekedés. Itt nyilván, a költségvetési kiadások oldalán való takarékoskodás lehetőségeit figyelembe véve el kell kerülni például ennek az új adónak a bevezetését. Tehát ismétlem, mi a terhek növelését ellenezzük, ennek megfelelően az országgyűlési határozati javaslathoz beterjesztett legfontosabb módosító indítványunk arról szól, hogy a lakossági terhek növelése helyett szigorúbban hajtsák be a vállalatok köztartozásait. Áttérve a kiadási oldal problémáira, ismét a pénzügyminiszter úr egy tavaly december 29-ei ígéretére szeretnék emlékeztetni, amely szerint ugyanis az államháztartási törvényt májusban a Parlament elé terjeszti. Ezt az ígéretet is kis késéssel teljesítette. Csak itt meg az a baj, hogy ez nem az az államháztartási törvény, amelyről korábban szó volt. Ez könyvelési, gazdálkodási szabályok gyűjteménye, nem államháztartási reform, nem tartozik az államháztartási reformhoz, nem szól az adminisztratív költségek ésszerű csökkentéséről, nem szól arról, hogy minek a finanszírozásából kell az államnak kivonulnia, hol kell ugyanakkor a szerepét erősítenie. Nem szól az úgynevezet nagy elosztási rendszerek: egészségügy, oktatás, nyugdíjrendszer, lakásrendszer, stb. halaszthatatlan reformjáról. Az irányelvekben pedig a 8. oldalon arról olvashatunk, hogy a nagy elosztási rendszerek reformjára már támaszkodni kell a kidolgozás alatt álló költségvetésben, viszont a 38. oldalon meg arról, hogy ez a reform ahhoz túl lassan halad. Ez a helyzet, amely itt kialakult, súlyos következményekkel jár a kiadási szerkezetre nézve. A kiadások általános szabálya ugyanis - hát amennyire az megállapítható az irányelvekből - a lineáris csökkentés. A kiadások gyakorlatilag minden területen az inflációnál lassabban növekszenek, azaz reális értelemben csökkennek. Így az elosztási arányok kevéssé változnak, és ez az Antall-kormánynak már a második ilyen költségvetési javaslata, amelyről ez mondható el. Ez elég sajátos dolog, hiszen az elmúlt rendszerben kialakult, a mai kormányt alkotó pártok által sokat bírált elosztási arányok fenntartását jelenti. Ez tisztelt Ház, nem elfogadható. A Kormánynak fel kellne mérnie, hogy hol, milyen mértékűek a feszültségek, és ennek függvényében átdolgozni a költségvetést. Az iskolák működése már ma is akadozik és jövőre - a Kormány szerint is - 200t meghaladó infláció mellett 5kal nőnek a dologi kiadások. Így még súlyosabb működési zavarok lesznek, még több vidéki iskolát fognak bezárni. Ez éppoly kevéssé elfogadható, mint az, hogy hasonló módon fokozódnak majd a kórházak működési gondjai. Nem igaz az, hogy a juttatások ilyen lineáris csökkentése mindenütt egyaránt kezelhető lesz majd ésszerű takarékossági intézkedésekkel. Ez csupán a passzivitás megideológizálása. A Kormány nem hajlandó vállalni a költségvetés átalakítását, noha ez lenne a feladata. A novemberi, decemberi költségvetési vitában a magunk részéről teszünk majd ilyen konkrét és számszerű indítványokat. Befejezésül, tisztelt Ház, a költségvetés két részletkérdéséről szeretnék beszélni. Egyrészt a nemzeti és etnikai kisebbségek problémájáról. A Kormány a nemzetközi és a hazai nyilvánosság előtt ígéretet tett a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény mielőbbi, ez évi megalkotására. Na most én remélem, és a szabad demokraták remélik, hogy ez valóban lehetőleg még ebben az évben vagy a jövő év elején meg fog történni, de azt tudni kell, hogy ez - hogy úgy mondjam - nem egy ingyenes törvény. Itt egy olyan fontos feladatunk van, amely pénzbe kerül. A vonatkozó törvénytervezet szerint létre kell jönni helyi és központi önkormányzatoknak a nemzetiségek és etnikai kisebbségek részére, és a kulturális autonómia intézményi, pénzügyi feltételeit is meg kell teremteni. A Szabad Demokraták Szövetségének szakértői hiába keresték ebben a költségvetési tervezetben a kérdéses feladatok pénzügyi fedezetét, ami rendkívül kedvezőtlen és szerencsétlen dolog. Ezt igenis meg kell valósítanunk, nem hiszem, hogy magyaráznom kellene, hogy miért nagyon fontos dolog ez. És végül még egy dologról szeretnék beszélni, egy nagyon fontos dologról, amely egyébként a költségvetés összegéhez mérten anyagilag jelentéktelen. Pár tízmillió forintos ügy, ami egy ezermilliárd forintos költségvetés esetében nem fontos. Nem is az anyagi jelentősége miatt szeretnék róla beszélni. Tisztelt Ház! Itt van a kezemben egy fontos kutatási és publikációs program, "Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása", ezt a címet viseli. Ez egy rendkívül fontos, üdvözlendő program. Itt a nemzeti múltunk emlékeinek megőrzéséről, feltárásáról, közkinccsé tételéről van szó. Talán elmondanám a hét alprogramnak a címét, hogy lássák, hogy mégis mi ez az egész. Az egyes számú a magyar történelem írott forrásainak feltárása, rendszerezése és kiadása. A kettes számú a magyar irodalom klasszikusainak ritka és fontos szövegeinek kritikai kiadása. A harmadik a magyar nyelv folklór és zene emlékeinek összegyűjtése, rendszerezése és kiadása. Negyedik: kultúránk írott, nyomtatott és képi emlékeinek rendszerezése és nyilvántartása. Ötödik: a magyar kultúra tárgyi emlékeinek feltárása és nyilvántartása. Hatodik: a magyarországi oktatás és tudomány története, forrásainak és adatainak összegyűjtése és feldolgozása és végül a hetedik: a magyarországi nemzetiségek történetére vonatkozó források feltárása. Nos, hogy egy ilyen, a nemzeti múltunk kulturális és történelmi emlékeit ápoló program létrejött, azt az ember valamiképpen nyilván összekapcsolja a fejében azzal, hogy létrejött Magyarországon másfél évvel ezelőtt egy olyan Kormány, amely a nemzeti értékek fontosságát állandóan hangsúlyozza, amely magát kifejezetten nemzeti jellegűnek, minden más politikai erővel szembeállítva nemzeti jellegűnek nyilvánítja. És valóban, e között a program között és e között a Kormány között van összefüggés, csak nem ilyen összefüggés, amit most mondtam, ugyanis ez a Kormány likvidálja ezt a kutatási programot, tehát megszünteti ennek a megvalósítását. Ez a kutatási program most részévé válik egy kilenc - tehát ebből és nyolc másik - témából álló, úgynevezett "országos kiemelésű társadalomtudományi kutatások" programnak, ami önmagában véve nem lenne baj. Ugyanakkor ennek a programnak - tehát ennek a kilenc elemből álló programnak - az eredetileg, a megalapozó kidolgozás alapján figyelembe vett teljes költség-előirányzata 300 millió forint lett volna, azonban erre végülis csak 45 millió forint fog jutni. Most miért mondom én azt, hogy ezt a "nemzeti múltunk föltárására irányuló programot" likvidálják. Nos azért, mert ezt, hogyha most arányos elosztást tételezünk föl, ami nyilván racionális - a kilenc programban fontos gazdasági, szociológiai és más kutatások vannak -, tehát ha arányos elosztást tételezünk föl, akkor erre, tehát nemzeti múltunk föltárására mondjuk, hogy olyan 4-5 millió forint, esetleg 6 millió forint fog jutni. Az idei ráfordítása 47 millió forint volt ennek a programnak. Ha tizedére csökkentik ennek a költségvetési támogatását, az gyakorlatilag ennek a programnak a likvidálását jelenti. Kérem szépen, csak azért, hogy a jegyzőkönyv megőrizze, itt van egy 356 tételből álló bibliográfia, ami azt mutatja meg, hogy mit adtak ki, és mi áll kiadás alatt ennek a programnak a keretében. Csak azért, hogy megőrizze a jegyzőkönyv, hogy addig, amíg ez a Kormány nem likvidálta, mégis mit csinált ez a program, találomra néhány címet esetleg fölolvasnék belőle. Például: Levéltári repertóriumok, az Állatorvostudományi Egyetem levéltára - ez fontos történeti forrás, lehet, hogy viccesen hangzik. Egy másik: Csokonai Vitéz Mihály - költemények, II. kötet. Ugye, ezek mind kritikai kiadások+ Petőfi Sándor összes költeményei - amely egy komoly kritikai kiadás; Mikszáth Kálmán összes művei (derültség) + Folytathatnám még, de azt hiszem, talán ennyi is elég. "Folklór - Magyar ráolvasások, 1-2. kötet." (Derültség.) Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)