Ungár Klára (Fidesz)

1991. október 28.

UNGÁR KLÁRA (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr. Talán szokatlan műfajt választottam frakciónk véleményének elmondásához. Egy hosszú, elnyújtott interpellációt fognak tőlem hallani, vagyis a miniszter úrtól, az őt helyettesítő államtitkár úrtól minél hamarabb a következő nyolc kérdésre választ fogunk várni. De hogy a Házban jelenlévő számos képviselőtársam fölcsigázott érdeklődését némileg mégis csak csillapítsam majd, én magam is megpróbálok ezekre a kérdésekre válaszolni. (Derültség. Közbeszólás a jobb oldalról: Nem vagyunk felcsigázva!) Első kérdés: milyen nagy lesz 1992-ben annak a vállalati szférának a várható aránya, amely nem fizet, nem tud majd nyereségadót fizetni? Növekedni fog-e 1991-hez képest, avagy csökkenni? Ennek fényében várhatóan növekszik-e, avagy csökken a várható nyereségadó-bevétel akár nominális értékben is? Második kérdés: Elképzelhetőnek tartja-e ön, államtitkár úr, hogy a fogyasztásiadó-bevételek, avagy ahogy a nép nevezi, a luxusadó-bevételek az idei bevételhez képest 30 milliárd forinttal növekedni fognak? Harmadik kérdés: Mire alapozza, mely adókoncepcióra - elnézést kérek, azt mondják a képviselőtársaim, lassabban beszéljek, és bocsánat, államtitkár úr, ha túl gyorsan mondom - mire alapozza, mely adókoncepció alapján becsülték meg a jelenleg forgalomban lévő adókoncepció közül azt a 30 milliárd forintos bevételnövekedést, amelyet a lakosság fog jövőre a személyi jövedelemadóból befizetni? Negyedik kérdés: Komolyan hiszi-e ön, államtitkár úr, hogy a pénzintézetek nyereségadója, - akár csak nominális értékben -1992-ben növekedni fog a már hatályba lépett csődtörvény és az új számviteli törvény fényében? Ötödik kérdés: Kellő megfontoltsággal mérlegelték-e azt a döntésüket, hogy 1992-ben 20 milliárd forintos privatizációs bevételt a folyó kiadásokra fordítanak? Tudják-e, hogy amikor a költségvetés tartozását úgynevezett likvid vagyon formájában törlesztik a társadalombiztosításnak, akkor gyakorlatilag már nem 20 milliárd, hanem 34 milliárd forintos vagyont használnak föl a folyó kiadások finanszírozására? Hatodik kérdés: Mit fog a Honvédelmi Minisztérium eladni ahhoz, hogy hétmilliárd forintos bevételre tegyen szert? Miért kell az előző évek gyakorlatát idén is folytatni? Mennyire van a most még csak tervezet formájában előttünk fekvő államháztartási törvénnyel ez a bevételi előirányzat összhangban? Hetedik kérdés: Mekkora lesz ön szerint, államtitkár úr, a Szolidaritási Alap és a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi hiánya? És végül a legfontosabb kérdést tenném föl: amennyiben ez a hiány nem 60-80 milliárd forint - és a következőkben megpróbálom önnek kifejteni, hogy a hiány nagysága körülbelül duplája vagy a háromszorosa az előterjesztésnek, tehát amennyiben a hiány nagysága nem 74 milliárd forint, ahogy pontosan az anyagban szerepel -, hogy képzeli a kormányzat a hiány finanszírozását? Mekkora részt óhajtanak a pénzpiacról finanszírozni? Mekkora monetáris expanzióval számolnak? Ebből mekkora hányadot hasít majd ki a költségvetés hiányának fedezete: 30-60-900t? No, de lássuk a válaszokat! Azt gondolom, hogy kellően didaktikusak voltak ahhoz a kérdések, hogy ne lepjék meg önöket az adott válaszok. Mind az állami tulajdoni vállalati szféra, mind a bankszféra adófizetőképessége várhatóan, az ez évi folyamatokat figyelve csökkenni fog. Azon egyszerű oknál fogva egyébként, hogy a már meghozott törvények alapján a behajthatatlan követelésüket le kell majd írniuk. A fogyasztási adóbevételek növekedése irreális. Lássuk a már nagyon sokat emlegetett kávéimport példáját. Növekednek az adóterhek, az árak emelkednek avagy csökkennek, de nem csökkennek, hanem maradnak, az emberek pedig csempészkávét isznak, egyre nagyobb hányaduk. Teljesen normálisan viselkednek egyébként. Erre a tervezetben az a megoldás, hogy az ellenőrző szerveket kell megerősíteni. Csak hát az a kérdés, hogy minek. No meg persze azt is megkérdezhetjük, hogy ezeknek az ellenőrző szerveknek az erősítése mennyibe kerül. Ezek az adók, plusz adóterhek fedezni fogják-e egyáltalában a vám- és adóhatóságok költségeinek növekedését? Megéri ez egyáltalán a költségvetésnek? Azt tudniillik tudjuk, hogy a fogyasztási adók növekedése a lakosságnak nem éri meg. Jelenleg - mint említettem - körülbelül hat adókoncepciót ismerünk, és az éppen aktuális változat szerint egyik sem építi le a személyi jövedelemadó- kedvezményeket, egyébként nem tartalmaz megoldást az adófizetők moráljának emelésére sem. Ezért a jelenlegi ismereteink alapján a személyi jövedelemadóból befolyó plusz bevételnövekedés is irreális. Röviden: Az irányelvekben szereplő bevételi oldal oly módon felülbecsült, hogy számunkra elfogadhatatlan. Ugyanakkor a privatizációs bevételek, illetve az állami vagyon folyó költségvetésbe történő felhasználását elvi alapon is kifogásoljuk. A vállalati szférát oly sokszor elítéltük azért, hogy az állami vagyont fölélte. A költségvetési irányelvekben foglaltak alapján a Kormány állami szintre emeli és legalizálja a nemzeti vagyon fölélését. De nemcsak a bevételi oldallal van probléma. A kiadási oldal alultervezett. Ugyanis figyelmen kívül hagyja azokat a várható alaphiányokat, amelyek az ez évi folyamatok elemzése alapján tulajdonképpen kiszámíthatóak. Erről azért nem beszélnék hosszan, mert a szociális bizottság előadója mind a Foglalkoztatási Alap, mind a Társadalombiztosítási Alap várható hiányát pontosan, részletesen, számszerűen ismertette már önökkel. Nem tekinthetjük vis maiornak azt, hogy a kormányzat az elmúlt másfél évben a nagy elosztási rendszerekben - mint például a társadalombiztosítás - semmilyen reformot nem hajtott végre. Előttünk, ha jól tudom, a Kormány költségvetési irányelvei, és nem a Pénzügyminisztériumnak a belső munkaanyaga fekszik. Azon állítás, hogy azért nem lehet a költségvetést megváltoztatni, mert a többi minisztérium nem dolgozott - ez az állítás - egy pénzügyminisztériumi belső anyagban helytálló, a Kormány költségvetési irányelveiben pedig elfogadhatatlan. Összefoglalva: a FIDESZ frakció számára az irányelvek elfogadhatatlanok, mert 1. nem derül ki, hogy mi a Kormány gazdaságpolitikája, illetve, hogy van-e neki. Nem tud világos preferenciákat meghatározni, eddigi tevékenységének, illetve tehetetlenségének következményei nem jelennek meg az irányelvekben. 2. Elfogadhatatlan, mert a hiány várható nagysága nem valós. A hiány várható nagysága az előttünk fekvő indokló és számszerű anyag alapján 150-200 milliárd forint. És végül elfogadhatatlan számunkra, mert nem segédkezhetünk egy menedzselhetetlen, finanszírozhatatlan költségvetés, illetve költségvetési törvény elfogadásához, megszületéséhez. Nem segíthetünk a Kormánynak abban, hogy 1990. évi folyamatok miatt az infláció várható nagysága növekedjék, hogy a monetáris expanzió jelentős hányada a költségvetési hiány finanszírozására, és ne a vállalkozói szféra hitelellátására forduljon. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)