Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy miután az ellenzék elvégezte bombázását a költségvetési irányelvekre, és mint az egyik kormánypárt képviselője szintén véleményt mondjak ebben az elég késő esti órában, és gondolom, hogy már a szünetet is várják képviselőtársaim, de kérem még türelmüket, én igyekszem rövid lennei. Mielőtt a lényegre térnék, engedjék meg, hogy a műfajjal kapcsolatban mondjak egy-két dolgot, mert ez erősen foglalkoztatott mindenkit, hogy amit kaptunk, tulajdonképpen ez igazán irányelv-e, illetőleg ehhez miért nem lehet módosító javaslatot benyújtani, stb. Olyan bírálat is elhangzott, hogy ez jogilag nem ér semmit, hiszen ez a Kormányt nem kötelezi semmire, hiszen ezt teljesen félretolva egy egészen más alapokon álló költségvetést is benyújthat. Ez teljesen egzakt jogi oldalról nézve igaz is, azonban én úgy vélem, hogy a helyzet egészen más. A helyzet az, hogy mindenképpen örömmel kell üdvözölnünk azt, hogy habár egy hónapi késéssel, de kaptunk egy ilyen anyagot, amelyben én úgy vélem, hogy az irányelv műfajon túlmenően be van mutatva egy elképzelés a jövő évi költségvetésről. Azért mondom, hogy túlmenően, mert irányelvek általában nem szoktak tartalmazni ilyen részletes táblázatokat. Tehát ezt mindenképpen örömmel kell üdvözölnünk. Ugyanakkor a határozati javaslattal nekünk is volt gondunk, mert az az irányelvek megtárgyalásáról szól. Én úgy vélem, hogy sokkal pontosabb kifejezés lenne, ha úgy szólna, hogy tájékoztató, mert ez csak egy tájékoztató az irányelvekről, és ennek az elfogadása történik. Ilyen értelmű módosító javaslatot én magam adtam be. De mindenesetre a műfaji probléma nem olyan lényeges. Még annyit hozzáfűznék, hogy véleményem szerint az államháztartási törvényben mindenképpen meg kellene majd szigorúbban határozni ezt a műfajt, hogy a részletes, tételes költségvetés előtt milyen formában kell a Kormánynak az Országgyűlést tájékoztatni. Én is hajlok afelé, hogy lehetőleg olyan formában, amikor az irányelvekben módosítás eszközölhető, mert ebben a tájékoztatóban nyilván nem eszközölhető, hiszen egy tájékoztatást nem lehet módosítani. Ezekhez az irányelvekhez, ennek ellenére, hogy ilyen műfaji probléma van, több módosító javaslat beérkezett. Az egyikben szerepel az, hogy a módosítások alapján november 30-ig kérjük majd a költségvetést. Ezzel messzemenően nem értünk egyet, mi ragaszkodnánk a november 15-ös dátumhoz, tehát most már ebben az évben ilyen menetben folyjon le a költségvetési munkánk, de úgy vélem, hogy november 15-e nem hosszabbítható meg. Ebben a határozati javaslatban, amely végül is elfogadásra be van terjesztve, mint ismeretes, egyetlen sarokpont szerepel, ez a 60-80 milliárd hiány. Én úgy vélem, hogy minden párt egyetértésével találkozhat, hogy ezt más tartományban igazán meghatározni nem lehet: Halottunk olyan törekvéseket, illetve kérték, hogy jelenjen meg valamiképpen az a törekvés, hogy minél kevesebb legyen ez a hiány. Úgy vélem, hogy akkor, amikor van egy 60 milliárdos alkuhatár, ez azt jelzi, hogy a Kormány szándéka is az, hogy ez a hiány minél kevesebb legyen, azonban a hiány összegének a leszorítása nyilván óriási feszültséget jelent, és szinte majdnem megoldhatatlannak tűnik. Hiszen hallottuk azt is nemrégen, hogy éppen a hiány növelésével lehetne a gazdaságot élénkíteni. Mindezek után az érdemi részre rátérve, először is a gazdasági háttérről kell nekem is beszélnem, hiszen egy költségvetési irányelvet - most már nevezzük annak -, mindenképpen egy gazdasági háttér és a gazdasági előrejelzések határoznak meg. Mi is örömmel üdvözöljük az ebben az évben már bekövetkezett és tényszerűnek értékelhető kedvező jelenségeket, mint az egyensúlyjavulás, a valutatartalékok növekedése, az infláció növekedési ütemének a megtorpanása, és általában azt, hogy van a gazdaságban egy dinamikusan fejlődő mag, amely előretör. Tudjuk, hogy emellett igen nagy mértékű a recesszió, a munkanélküliség növekszik és eme két utóbbi annyira rányomja bélyegét a helyzetünkre, hogy a 91-es évet az eredmények ellenére nem lehet rózsásnak tekinteni, viszont mégis ad alapot - véleményünk szerint - arra, hogy a 92-es prognózisokban azért támaszkodhassunk ezekre az elért eredményekre. Ismeretes, hogy a Kormány szerény növekedésre számít és az infláció csökkenésére elég komoly mértékben. Ezzel kapcsolatban elhangzott az, Békesi László képviselőtársamtól pár perccel ezelőtt, hogyha együtt bekövetkezhetne a növekedés, az egyensúlyjavulás és az infláció csökkenése, ez lenne a gazdasági csoda. Én nyilván nem merek amellett hitet tenni, hogy itt gazdasági csoda lesz, de szeretnék valamire emlékeztetni. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy a múlt évben, amikor a költségvetési vita lezajlott - keressük meg a jegyzőkönyveket, hogy ki mit mondott -, akkor is voltak olyan pesszimista előrejelzések, és akkor is meg lett kongatva az a bizonyos vészharang. (Közbeszólás: Így van.) Hogyha azok szó szerint bekövetkeztek volna, akkor most nem állna módunkban arról beszélni, hogy mégis van valami halvány reménysugár. Én azt hiszem, hogy ez egy fontos összefüggés, amellyel ezt a költségvetési irányelv-tervezetet megítélhetjük. Az természetes, hogyha keressük a kibontakozást, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a külső körülményeket és a megítélésünk szerint ebben - de tekintetbe véve a körülöttünk zajló eseményeket, a szovjetunióbeli helyzet bizonytalan voltát, általában az egész keleti piac kiszámíthatatlanságát - azt kell hogy mondjuk, hogy olyan sok sötét ló van, amely miatt igazán biztosak egyetlen prognózisban sem lehetünk. De ennek ellenére mégis csak ama halvány reménysugár után kell mennünk - úgy vélem -, és tulajdonképpen én ebből az irányelvből azt olvasom ki, hogy valamiképpen az állam egy óvatos költségvetést adott be, tehát nem ahhoz a prognózishoz igazodik, amelyet sokan illuzórikusnak tartanak. Én nem tartom illuzórikusnak ezeket az eredményeket, csak nyilván aggályos vagyok én is, hogy bekövetkezhetnek-e. Mindenképpen egy óvatos költségvetésre van tehát szükség, és én úgy vélem, hogy itt ez az óvatosság ezekben az irányelvekben tükröződik. De ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy ez semmiképpen sem nevezhető a kitörés költségvetésének. Költségvetési szinten tehát kitörni még nem lehet. A kitörés az előbb említett kedvező jelenségek alapján azonban a mi véleményünk szerint megindult. Amikor ezt a költségvetési tervezetet, irányelveket olyan bírálatok érik, hogy egyrészt illuzórikusak azok a prognózisok, amelyekre mégis valamiképpen alapszik, másrészt olyan bírálat is éri, hogy ez a nyomor költségvetése, ebben én ellentmondást látok, hiszen, ha illuzórikus ez a halvány alap, amire mégis próbálunk rálépni, akkor félre kellene tenni az egészet, és akkor valóban nyomorköltségvetést kellene adni. Én tehát úgy látom, hogy a költségvetés elindul a reménysugár útján, nem ad nyomorköltségvetést, de nem is tudja még adni természetszerűleg a kitörésnek a költségvetését. Ez a mi tömör értékelésünk. Mindenképpen ki kell térnem arra a nagy problémára, amivel többen foglalkoztak, ez a párhuzamos jogalkotás. Itt nekünk is legnagyobb gondunk az államháztartási reform késlekedésével van. Az államháztartási törvény amely be van nyújtva, nem oldja meg ezt. Államháztartási reform kell, amelynek a lényege a költségvetés karcsúsítási lehetősége lenne, azaz fölmérni végre azt a területet, ahonnan az államnak mindenképpen ki kell vonulnia. Én úgy emlékszem, hogy a benyújtott javaslatban van egy országgyűlési határozati javaslat is, mely ennek a célnak a megoldására még egy országgyűlési bizottságot is akar felállítani. Rendkívüli késlekedésben vagyunk, hol van ennek még az elfogadása, hol van ennek a bizottságnak a működése? És ha a Kormány ettől a bizottságtól vár segítséget, akkor tulajdonképpen hol van az igazi, operatív megvalósulás. Ez nálunk is nagyon nagy gondot képez, tehát ebből az következik, hogy ezt mindenképpen siettetni kell, de már ennél a költségvetési tárgyalásnál nyilván majd a részletesebbnél, hisz ehhez az említett műfaji probléma miatt nem lehet módosítást beadni tehát a költségvetés részletes tárgyalásánál arra kell irányúlni a törekvésünknek, hogy az állami kiadásokat lehetőleg csökkentsük azokon a területeken, ahol egyáltalán lehetséges, de erre még külön ki fogok térni. A másik párhuzamosság és késedelem az adótörvények. Mi is jobbnak, sőt szükségesnek tartottuk volna, hogyha ezzel együtt megkapjuk már az adótörvényeknek is, ha nem is a részletes kidolgozását, hanem azt a koncepciót, amit véglegesnek tekinthetünk. Nyilván megvolt az oka annak is, hogy ez miért késik. De ennek az ismerete nélkül igazából véleményt alkotni az irányelvekben szereplő bevételi számokról főleg, nem lehet. Mi tehát nagyon várjuk most már az adótörvények benyújtását. Amit tudunk róla, abban nagyon sok olyan elem van, amit örömmel üdvözlünk. Ilyen például a progresszív adókulcsok csökkentése, csak valahogy ezt be kell majd illeszteni ebbe az egész költségvetési rendszerbe. Tehát itt van egy hiányérzetünk, amit egyelőre nem tudunk átlépni, ezért én itt az adóösszefüggéssel részleteiben nem is foglalkozom, hanem ezt várjuk. Ezek után szeretnék kiemelni egy-két területet, ami számunkra is igen fontos. Az egyik ugye, ez az intézményi kiadási oldal. Mi sem értünk egyet azzal, hogy mechanikusan, lineárisan történjen ennek a csökkentése, illetőleg a növekedésnek a mérséklése. De úgy véljük, hogy azért az a vád nem igaz, hogy ez már ebben az irányelvben is abszolút mechanikusan van, mert ennek az irányelvnek az alapján egy nagyobb szelektivitást kérhetünk számon, tehát már ebben is történt ilyen elmozdulás. De amikor a prioritásokat kívánják egyesek meghatározni, arra azt tudom mondani, hogy nagyon nehéz prioritásokat meghatározni, mert ha végigmegyünk a tárcákon, tulajdonképpen nagyon kevés olyan hely akad, ahova ne lehetne érveket felhozni, vagy igenis kell költségbiztosítás, fedezetbiztosítás. Ennek ellenére, hogy ezt így lehet szemlélni, hogy akárhol próbálunk belenyúlni, fáj. Én is kiemelem a következőket: A munkanélküliség kezelése: úgy véljük, hogy ebből a feladatból a költségvetés nem vonulhat ki teljesen. Ennek az összefüggéseitől szintén eltekintek. A másik a társadalombiztosítás. Ebben az irányelvben a költségvetésből a társadalombiztosítás részére juttatott összeg nagyobb, mint a múlt évben, ezt mi örömmel üdvözöljük. Megértjük azokat a kritikákat, hogy a kintlévőségeket kellene behajtani, viszont ott mi is megtorpanunk, hogy egy költségvetés mégse építhet arra, hogy azok a kintlévőségek biztos be lesznek hajtva. Tehát egyetértünk azzal, hogy növelni kell ezt a fedezeti részt. Ez is egy szorító feszültség, de úgy véljük, hogy csak ilyen módon lehet ezt a költségvetésben kezelni. Ha be tudjuk hajtani a kintlevőségeket, nyilván javulni fog a költségvetés helyzete is. Ki szeretném emelni a honvédelmi tárcának az ügyét, mert elhangzottak olyan megnyilatkozások, hogy a honvédelmi kiadásokat csökkenteni kellene. A Kereszténydemokrata Néppárt intéző bizottsága megerősített abban, hogy itt a plenáris ülésen azt mondjam, hogy semmiképpen nem értünk egyet a jelenlegi körülmények között, - és megint nem kell kitérnem a részletekre - hogy itt Magyarország most a honvédelmi kiadásait csökkentse. Én is kiemelném az oktatást. A művelődési tárca körén belül mi az oktatásra helyeznénk a legnagyobb hangsúlyt, szintén nem megyek bele a részletekbe. Namost általánosságban itt mindig arról van szó, hogy ki viselje a nagyobb terhet; a gazdálkodó szervezetek, a lakosság vagy az állam. Mi úgy véljük, - és ez az alapállásunk - hogy nyilván először azt kell megvizsgálni, hogy hogyan lehet a lakosság terheit csökkenteni. Ez lesz a fő irányvonalunk. De emellett a gazdálkodó szervezeteket mindenképpen úgy kell szemlélnünk, hogy végeredményben az ő termelésük az, ami egyáltalán a jövőt biztosíthatja. Tehát ott is megvan ugye az az igény, hogy lehetőleg nem kell rájuk adni és nem is szabad rájuk adni olyan terhet, amely lehetetlenné tenné a kibontakozást. Hiszen ha a szociális kérdéseket vesszük, azt hiszem, hogy eléggé elcsépelt, de itt mégis most megemlítem, mindenki tudja, hogy a legjobb szociálpolitika a jó gazdaságpolitika. Tehát a gazdálkodó szervezeteket nem lehet egy bizonyos határon túl megterhelni,. És nagyon fontos, hogy majd a költségvetés tárgyalásánál ez mindenképpen homloktérben legyen. A harmadik pedig az állam. Az állammal kapcsolatban én is azt mondtam, hogy törekedni kell a kiadások csökkentésére. De azért ne feledjük el sohasem, mert ebben az országban nagyon nagy divat az állami költségeket szidni és lehetőleg csökkentésére törekedni, ami jogos, de azt ne feledjük el, hogy ez az állam nem azonos a régi állammal, és megintcsak oda lyukadok ki, hogy bármelyik tárcának nézem a költségvetését és igényeit, azt kell megállapítani, hogy azokhoz az elképzelésekhez, ami a kormányprogramban is benne van, bármelyik tárcának kevés a pénze. Tehát ilyen szemlélettel kell az állami részhez is hozzányúlni. A költségvetés finanszírozásával kapcsolatban én itt csak annyit jegyeznék meg most röviden, hogy a közvetlen jegybanki finanszírozás az mindig egy restriktív politikához kapcsolódik. Ezért mi szeretnénk, hogyha most már a pénzpiaci finanszírozás is előtrébe lépne, ahhoz viszont nyilvánvalóan a lakossági megtakarítások növekedése szükséges. És itt merül fel az a nagy kérdés, ami azt hiszem, hogy döntő lesz a jövő évet illetően, hogy a lakosság viselkedése milyen lesz. A lakosság viselkedése ebben az évben jó volt, ha szabad ilyen nagyon tömören minősíteni, és én azt hiszem, hogyha azok a bizonyos sötét lovak ottan nem jönnek be, amire már céloztam, - ugye, a környezetünkben a változások - ha nem következik be valami katasztrófális elmozdulás akár a világgazdaságban, akár a politikában, akkor én úgy vélem, hogy a lakosság viselkedése nem fog változni, mert ez a lakosság igenis bízik a jövőben, bízik kormányában, és ezek az elért, már jelentkezett szerény eredmények igenis alapot adnak arra, hogy ezt a bizalmát a lakosság ne veszítse el. A költségvetési tartalékról még röviden annyit, örömmel üdvözöljük, hogy itt egy nagyobb tartalék van. Én azt hiszem, hogy ez éppen a bizonytalanság miatt van, hogy egyetlen prognózisra sem lehet biztosan tenni. Tehát ezt mi örömmel üdvözöljük. Összefoglalóan pedig azt szeretném mondani, hogy ezeket az irányelveket így összességében áttekintve mi nem látjuk akadályát annak, hogy ezek után a költségvetési vita, a tényleges majd kibontakozhasson. Nyilván várjuk a részletes költségvetést. Maga a gazdasági helyzet, ezekben az irányelvekben is tükröződő elgondolások nekünk azt sugallják, hogy talán valamivel jobban állunk, mint a múlt évben. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)