Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kőszeg Ferenc barátom és képviselőtársam bebizonyította, hogy mondanivalómat félreérteni nem a kormánypártok kiváltsága. (Derültség.) Két tényre szeretném felhívni a figyelmét, és itt szeretnék világosan, magyarán beszélni, mert úgy látszik, hogy eddig ez nem sikerült nekem. A nürnbergi perről, hölgyeim és uraim, a jaltai egyezmény intézkedett. Ha ez sem volt a győztesek ítélkezése, akkor mi volt az? És ezt a jogállamiság kritériumaival teljes egészében összeegyeztethetetlennek tartani, a jogállamiság egy tág fogalmáról árulkodik, amelynek én személyesen nem vagyok híve. Igen ám, és azt mondotta itt Kónya Imre, hogy az analógiám nem megfelelő. Hát, nem tudom. Avagy talán mi nem győztük le a kommunistákat? Tisztelt Hölgyeim és Uraim, talán még emlékezünk, és nem esünk az amnézia ismeretes magyar betegségébe meg emberi betegségébe, ami nemcsak nálunk szokásos. Amikor 1989-ben folytak azok a bizonyos tárgyalások az egykori, az akkori még uralkodó pártállam és az akkor még megválasztatlan mi magunk között, akkori ellenzéki pártok között, ugyan sehova nem írtuk bele, de volt egy hallgatólagos klauzula, amelyről tízmillió magyar tud. Nem volt titkos klauzula, mindenki tudja. Ez úgy hangzott - azt mondták nekünk hallgatólagosan a kommunisták -, hogy mi nem lövetünk rátok, ha ti nem csináltok itt mindenféle igazságtételeket. Ez a sima átmenet, ami itt lezajlott, többek között ennek a hallgatólagos megegyezésnek az ereménye. Erről megfeledkezni gyávaság. No már most, van itt még egy dolog, azután be is fejeztem, ez az, hogy 89-ben a közélet igen jelentős szereplői, mind 56-osok, közzétettek egy nyilatkozatot - Zimányi képviselőtársam is aláírta -, amelyben úgy nyilatkoztak, hogy itt nem lesznek politikai perek. Erre természetesen azt a választ fogjuk kapni, hogy ezek nem lesznek politikai perek, amelyekről itt szó van. Ezt a szubtilis megkülönböztetést rajtunk kívül, kedves Országgyűlés, senki nem fogja elhinni. Én azt hiszem, hogy a győzteseknek, akik bizonyos értelemben vagyunk, győztesekhez illően nagylelkűen kell viselkedni, és nem szabad úgy tenni, mint hogyha ez a törvényjavaslat egy politikai győzelem elmaradása esetén is benyújtható lett volna. Nem lett volna benyújtható, nem lett volna megszavazható, és ennyiben van analógia a népbírósági ügyek és ezek között az ügyek között, egy nagyon komoly erkölcsi és politikai analógia van és ez az analógia az, amely miatt én mindkettőt elutasítom. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)