Fodor András Attila (MDF)
DR. FODOR ANDRÁS ATTILA (MDF): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meglehetősen régen beszélt már Gál Zoltán képviselő úr, az ő felszólalására szerettem volna reagálni. Azóta Halda Alíz képviselőnő is utalt ugyanarra, amiért Gál Zoltán képviselő úr felszólalása után szerettem volna szólni, ezért nemcsak kettőjükhöz, hanem mindazokhoz, akik kétségbe vonják, hogy itt a nép, vagy a társadalom, vagy az emberek, ahogy egy másik törvényjavaslat vitájában a Fidesz ifjú szónoka arrogánsan idetette a Parlament elé ezt a véleményét, mindazoknak szeretném címezni a mostani felszólalásomat. Nem mi kezdtük a nép nevében követelni ezeknek az igazságtételeknek az ügyét. 1956-ban több százezren elkövették ezt, igaz, nem itt a Parlamentben, hanem az utcán. Szeretném azoknak, akik erről nem tudnak, mert esetleg az életkoruk miatt, ami nem bűnük, természetesen nem tudhatnak róla, de ha képviselők lettek, akkor talán a magyar közelmúlt tanulmányozása nem indokolatlan igény velük szemben, vagy azok, akik átélték ezeket, figyelmébe ajánlani ezt a könyvet, amit nem régen kaptunk. (A kezében tartja a könyvet.) Csak úgy találomra felütve benne a következőket találjuk: "A diósgyőri MÁVAG munkásainak követelései: 1. pont: követeljük, mint legfontosabbat, hogy az úgynevezett személyi kultusz uralma alatt önmagukat kompromittált személyeket mindenre való tekintet nélkül nevezzék meg és haladéktalanul távolítsák el. 3. pont: követeljük az államvédelmi hatóságok intézménye felülvizsgálását, a múltban a legkisebb mértékben kompromittált vezetőinek és funkcionáriusainak megnevezését és azonnali eltávolítását." A 4. pont Farkas Mihály és társainak bíróság elé állítását követeli. De azokat, akik azt mondják, hogy ez a társadalom már nem az a társadalom, azok a diósgyőri munkások már nyugdíjban vannak, vagy meghaltak, kint vannak a temetőben, szeretném arra emlékeztetni, hogy 1956-ban fiatalok voltak az utcán, és fiatalok fogták a Corvin közben a géppuskát. Erre utalnak azok a bírósági végzések, amelyek 13., 14., 15 éves gyermekeket ítéltek súlyos börtönbüntetésre. Ezeknek a nevében mondjuk azt, hogy igen, a nép és a társadalom nevében beszélünk, amikor az igazságtételt követeljük. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)