Hámori Csaba (MSZP)

1991. november 4.

HÁMORI CSABA (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzatok nézőpontjából szeretnék az irányelvekhez szólni. Az irányelvek alapján a helyi önkormányzatok helyzete látszólag javult, hiszen 17kal nőnek például az átengedett bevételek, és másfélszer több jut a címzett és céltámogatásokra is. Az előterjesztés egészében azt sugallja, hogy az önkormányzatok jobb helyzetben lesznek 1992-ben, mint a központi költségvetési szervek - de ez csak látszat. Valójában az új központi feladatok részletesen megtervezettek, de a kötelező önkormányzati feladatok megoldásához szükséges források nem. A táblázatokból kiolvasható az is, hogy az állami költségvetésből a támogatás a központi költségvetési szervek esetében mintegy 3kal nő, az önkormányzatok esetében pedig csak mintegy fél százalékkal növekszik. Ha a támogatásokat a bruttó nemzeti termék százalékában fejezzük ki, akkor a központi költségvetési szerveknél ez mintegy 110t tesz ki, az önkormányzatoknál pedig némi csökkenést, 7,4ról 7,1ra való csökkenést jelent. Az önkormáyzatok összes kiadásai az irányelvek szerint ugyancsak csökkennének, 15ról mintegy 14,5ra a bruttó nemzeti termék százalékában kifejezve. Pedig az önkormányzatok bevételei már 1991-ben sem voltak képesek az inflációs hatások kivédésére. De az 1992-re előirányzott növekedés nem haladja meg a tervezett infláció mértékét sem. Az alapellátás, az intézmények működési költsége egyre súlyosabb gondokat fog okozni. Az irányelvekre jellemző, hogy az önkormányzati bevételeket irreálisan tervezi és így számítja be a mérlegekbe. Nézzünk három számsort. A helyi adóknál 1991-re terveztünk 21 milliárdot, várható 17,8 milliárd. 1992-re az irányelvek 25 milliárdot terveznek. Személyi jövedelemadónál, ami átengedett bevételi forrás, 1991-re terveztünk 46,8 milliárdot, +91-re várható 47 milliárd. +92-re tervezett 63 milliárd. A +91-ben várható és a +92-re tervezett számok közötti különbség csak ennél a két bevételi forrásnál mintegy 23 milliárd forintot jelent, amit én irreálisnak tartok. A másik nagyon nagy gond a határozott centralizációs törekvés. Lehet, hogy meghökkentő az állítás, de tény, hogy az utóbbi egy-két évben nem csökkent, hanem nőtt a központi apparátusok pénzelosztó szerepe. Fejlesztést az önkormányzatok már jószerével csak céltámogatások segítségével képesek végezni. Függésük az Országgyűlés döntéseitől, pontosabban a hivatali apparátustól egyre nagyobb. Ez pedig szögesen ellentétes azokkal az önkormányzati elvekkel, amelyeket a kormányzó-pártok is fennen hirdettek annak idején. A centralizációval sajnos összhangban van a tervezés filozófiája, módszerei és színvonala is. Mit kell szóvá tennem e kérdéskörben? A kormányzat szükségesnek tartja a normatív hozzájárulások részletes szabályozását. Valóban nyílt, normatív és ellenőrizhető támogatási rendszer kellene. De ez csak igényként szerepel, tartalmáról az irányelvekből semmit sem tudunk meg. Másodszor: Széles körű az az önkormányzati vélemény, hogy a céltámogatások rendszerét a központi apparátusok nem tudják jól működtetni. Sérelmet szenved a nyíltság, az ellenőrizhetőség, a testületi véleményalkotás, a helyi körülmények megfelelő ismerete. Elismerésre méltó, hogy ezt a kormányzat is elismerte. De a megoldási javaslat vitatható. Az úgynevezett TÁKISZ-ok véleményező szerepét kívánja a Kormány erősíteni. Ez aggodalomra ad okot, hiszen ha a TÁKISZ minősít, akkor lényegében egy újabb apparátust ültettünk az önkormányzatok nyakába. Olyan megoldást kellene találni, amely a fenti veszélyt kiküszöböli. Harmadszor: Az illetékbevételek összpontosítása, majd újraelosztása vitatható. Az előterjesztésben ez egy furcsa, finom mondattal szerepel. A 34. oldalon olvasható, hogy a források és kiadások összehangolásának javítása érdekében, stb. a nagymértékű szóródások mérséklésére. Tehát tulajdonképpen az egyes megyéket illető, területükről származó illetékbevételeket összevonná a terv szerint a kormányzat és utána újraelosztaná. A Kormány itt tulajdonképpen felvállalta egy-két megye kezdeményezését. Lehet, hogy ennek van valóságos alapja, mert nagyon nagyok a szóródások, de nem biztos, hogy ez a megoldás, hiszen az illeték saját bevételnek számít és az önkormáyzati törvény a saját bevételt védi. Itt tehát ennek a módosítását is jelentené ennek elfogadása. Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalóul és befejezésként: ennek az irányelvnek címe szerint koncepciót is kellene tartalmaznia. Az önkormányzatok esetében ez hiányzik leginkább. Az önkormányzatok tervezési, gazdálkodási tervezési kondícióit, módszereit újból és komolyan át kellene gondolni, ez eddig nem történt meg. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)