Szűrös Mátyás (MSZP)
ELNÖK: Megadom a szót dr. Fazekas Zoltán képviselőnek, SZDSZ. Dr. FAZEKAS ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A 3362-es, 3363-as és 3364-es szám alatt benyújtott módosító indítványaimról szeretnék egy néhány szót szólni. Bár Török Ferenc utalt már arra, hogy ez az eleve elhatározottság lehet, hogy önökben megvan, én mégis ilyen naiv ábrándokat kergetek, hogy hátha odafigyelnek néhányan, hátha legalább a tendencia megindul ilyen irányban, amit én szeretnék elérni. A három módosító indítvány, bár látszatra úgy tűnik, hogy különálló, de mégis egy koncepciót próbál fölvázolni önök elé. Lehet, hogy szerencsésebb lett volna ilyen szempontból egyben beadni, de én azt szerettem volna elérni, hogy külön lehessen szavazni róla, hát ilyen formát választottam. Hogy mi lenne ez a koncepció, arról szeretnék egy néhány szót szólni és aztán ennek a részeiről. Úgy vélem, hogy ebből a költségvetésből is hiányzik egy stratégiai fejlesztésnek a lehetősége. Tudom, hogy a stratégiai fejlesztés nemcsak a költségvetésnek a feladata, de a költségvetésnek is van benne feladata, az biztos. Tehát úgy tűnik számomra, hogy ez a költségvetés is egy ilyen túlélő költségvetés, amelyiknek az a fontos, hogy holnap is stabilan maradjunk. Nem akarom ennek az értékét csökkenteni, de keveslem a költségvetésben is ezt a célt. Ha csak ez lenne a célja a költségvetésnek, illetve a gazdaságpolitikának, akkor holnap is a túlélés lenne a gondunk és holnapután is az lenne a gondunk, mint ahogy már tíz éve ez a gondunk. Ezzel kapcsolatban azt is szeretném megjegyezni, hogy a stratégiai fejlesztés természetesen nem azonos a stratégiai célok kijelölésével a gazdaságban. A stratégiai célok közé tartozhat természetesen a szociálpolitikának néhány intézkedési sorozata is. A stratégiai fejlesztésektől természetesen különálló, itt a fejlesztésen van a hangsúly. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy számomra igen fontos a céljelleg, ellentétben azokkal, akik azt mondják például a Világkiállitásról, hogy egy célkitűzés önmagában csak egy álomkergetés. Nem, a cél az borzasztó fontos, ezt azt hiszem, mindannyian tudjuk, mivel emberek elé tűzzük ki ezt a célt és ilyen módon objektívvá válik egy célkitűzés, tehát objektív tartalma is van a célnak. Az más kérdés, hogy milyen célokat tűzünk ki, tehát elfogadható-e, illetve realitása van-e ennek a célnak. Én azt javaslom önöknek, hogy a Világkiállitással együtt, vagy Világkiállításon kivül egy más valamit célozzunk meg, amihez össz-társadalmi támogatást lehet esetleg megszerezni. Azt is tudom, hogy a gazdaságunk nincs éppen rózsás helyzetben, tehát ezek a célok csak nagyon korlátozottak lehetnek. Én azt hiszem, a vita nem azon kell hogy folyjon, hogy egyáltalán legyen-e ilyen stratégiai fejlesztési cél, legfeljebb arról folyhat, hogy mi legyen ez a stratégiai fejlesztési cél. Ezekre tettem javaslatot, amiről lehet vitatkozni, de a határozati javaslat-tervezetben annyira konkretizálva azért nincsenek ezek, hogy ne lehessen elfogadni egy ilyen határozati javaslat-tervezetet. Egyik ilyen stratégiai cél számomra az infrastruktúra fejlesztése. Tudom, hogy volt olyan bizottság, amelyik bizottságban harsány nevetést váltott ki az, amikor leírtam azt, hogy fizikai és szellemi infrastruktúra fejlesztéséről van szó. Nem tudom, hogy pontosan mit nem értettek alatta. Valószínűleg a szellemi infrastruktúrát kellene definiálni. Hát definiálhatom, ha óhajtják, ugye a tudomány, a müvészet, a kultúra, az oktatás emberi, illetve fizikai, illetve materiális alapjait jelenti. Ha óhajtják, mindig le lehet ezt írni természetesen, lehet részletezni is. De én úgy gondoltam, hogy egyszerűbben lehet ezt így kifejezni, hogy szellemi infrastruktúra. Tehát az infrastruktúra egészének a fejlesztése kell, hogy egy cél legyen. Ezek közül a fizikai infrastruktúra fejlesztése egy kicsit könnyebb feladat, én úgy hiszem, hiszen itt a vállalkozásoknak igen nagy szerepe lehet. De nem igaz az sem, hogy a költségvetés szerepe ezen a területen kizárható. Nagyon sokáig lesz szerepe a költségvetésnek ezen a területen is. Például utalni szeretnék csak a vasútnak az elmaradott állapotára. Volt szó már itt az interpelláció kapcsán, délután folyamán arról szó, hogy a vasútfejlesztés nagyon fontos cél lenne. Igenis a költségvetésnek is ma már lépni kellene ez irányban. Én megtettem a javaslatomat, el lehet olvasni: ez a javaslat természetesen - mondhatnám, hogy természetesen - egyezik a vasút által szorgalmazott javaslattal is. Ugyanúgy szerepe lehet természetesen az infrastruktúra-fejlesztésben, az utak állapotának fönntartásában, és nagyon helyes, hogyha erre törekszik egy kormányzat - mint ahogy most is törekszik például erre a súlyadóval -, de borzasztóan helytelen, hogyha a súlyadót azért vezetik be, hogy a költségvetésnek más, egyéb bevételei lehessenek, és nem azért, hogy erre a célra próbálják fordítani azt a bevételt. Megjegyzem, hogy nem éppen ezt tartom a helyes útnak, hogy különadókat vezetnek be, hanem inkább azt tartanám helyes útnak, hogy a költségvetés vonuljon ki azokról a területekről, amelyek nem a költségvetésnek a kimondott területei, és inkább ott maradjon, és ott súlyosan maradjon, amelyik a költségvetésnek a területe, és sajnos ez még ebben a költségvetési tervezetben nem látszik. Úgy vettem észre, hogy körülbelül 5yit csökkent a központi elosztásoknak a mértéke, és ez borzasztó kevés lépést jelent - Kupa miniszter úr ígéretével ellentétben. Tehát a fizikai infrastruktúra fejlesztéséről úgy gondolom, ennyit elég mondani. A szellemi infrastruktúra fejlesztéséről az hangzott el abban a bizottságban, ahol nem nagyon értették meg, hogy mit jelent ez a szellemi infrastruktúra, hogy "ja, az egy pedagógus, ja akkor már értjük+ - ezt is mondták. Szeretném leszögezni, hogy én nem vagyok pedagógus - villamosmérnök vagyok, és az oktatást, ha pártfogolom, és egyáltalán a szellemi infrastruktúrát próbálom - mondjuk így - lobbizni, akkor nem azért teszem csak, mert szeretem a pedagógusokat. Azért azt is megjegyzem, hogy azért az is furcsa egy kicsit, hogy manapság egy középkorú, két pedagógussal kereső, négygyermekes család a létminimumon él - de ne erről beszéljünk most, ez legyen másnak a témája. Beszéljünk csak a tiszta racionalitásokról, tehát a tiszta, józan paraszti észről, hogy miért fontos egyáltalán a szellemi infrastruktúra fejlesztése? Azért fontos, mert enélkül nem lehet se privatizálni, se előrelépni, semmit se csinálni. Ezt már sokszor elmondtuk sokan, de úgy látszik, nem nagyon van foganatja. Mindenki pontosan tudja, hogy egy Banglades, egy Pakisztán is privatizált ország, meg Svájc, meg Franciaország is privatizált ország, és az alapvető különbséget az adja, hogy a szellemi infrastruktúra éppen sokkal fejlettebb az egyik-másik országban, mint amelyiket fölsoroltam példaként. Tehát ez adja az alapvető különbséget. Mondhatnánk azt, mondhatnánk azt, hogy: persze, most nincs erre anyagi erőnk, most ne lépjünk. Nem, erre már anyagi erőnek kell lenni, késlekedni szerintem nem szabad, mert egy történelmi tévedést jelent, ha késlekedünk, ugyanis ennek késleltetett eleve a hatása. Egyébként egy jó példát sokan fölhoztak már megint ebben a Parlamentben: például, ugye a kelet-ázsiai "tigrisek+ nem véletlen ezeken a területeken kezdték el a fejlesztéseiket, és nem véletlen jutottak erre a területre tovább. Ha mi továbbra is itt maradunk, ahol most vagyunk, akkor Szőr Gyula barátom megjegyzése szerint, "kiválóan haladunk egy dobozgyártó ország felé+. Ma már hűtőgéphez is dobozt gyártunk, televízióhoz is dobozt gyártunk, és autóhoz is dobozt fogunk gyártani - doboznak értem azt is, hogyha összeszereljük netán- tán a motort is, az is dobozgyártás szintjén van. Tehát kiválóan haladunk ebben az irányban, ha nem lépünk tovább, így is lesz, és egy ilyen bedolgozó jellegű, összeszerelő jellegű országgá válunk - gondolom, nem ez lesz a célunk, nem ez a célunk. Ennyit a szellemi infrastruktúra fejlesztéséről. Tehát az egyik módosító javaslatom, a 3362-es pont alatt, ezt célozta volna - egyúttal itt egy adminisztratív javítási lehetőséget is fölvetek, bizonyára van erre mód, a bizottság tudós professzorai, a jogi bizottság tudós professzorai ezt megmondják: mivel a kulturális bizottság - a hosszabb nevét nem akarom kimondani, a kulturális bizottság - csatlakozó módosító indítványként terjeszti elő a saját módosító indítványát, az enyémhez csatlakozó módosító indítványként terjeszti elő, ezért ezt a két szót, hogy "és szellemi+, ezt én javaslom kihúzni az én előterjesztésemből, de visszavonni nem tudom a módosít indítványt, annak ellenére, hogy azt a módosító indítványt egyértelműen természetesen támogatom, hiszen tartalmában ugyanez, amit én elmondtam, de a "fizikai infrastruktúra+ rész kimaradt belőle, tehát ezért visszavonni nem tudom. Gondolom, emiatt nem kell újra tárgyalni a bizottságoknak, mert a lényegét már - ha nem is úgy, ahogyan gondoltam, de - tárgyalták. A másik módosító javaslatom, a 3363-as szám alatt, ennek egy másik aspektusát tünteti föl, ez pedig a környezetvédelemnek a - mondjuk úgy, hogy - favorizálását vagy kiemelt kezelését jelenti. Nem nagyon akarom ezt hosszadalmasan taglalni, de ha valaki infrastruktúrát fejleszt - itt különösen a fizikai infrastruktúrára gondolok -, akkor egyszerűen környezetvédelmi megfontolások nélkül ezt nem teheti meg. Ez az egyik ok, amiért indokoltnak tartom ezt fölvenni. A másik ok meg az a szörnyű állapot, amiben vagyunk, amelyik megint csak akadályozó tényező abban is többek között, hogy ide külföldi tőke jöjjön beruházni, invesztálni - ugyanúgy, mint az infrastruktúra fejletlensége miatt. A harmadik módosító indítványom: ez a 3364-es számú. Ez látszólag nem ehhez a témához kapcsolódik, de én azt hiszem, nagyon nehéz költségvetésről beszélni akkor, hogyha nem beszélünk a forrás oldaláról. A forrás oldala: az adózás többek között; hát, itt az adózásról van egy néhány szó irkálva. Nyilván ez is lehet vita tárgya, de én azt hiszem, hogy az adóstruktúra megváltoztatása megint egy fontos cél. Én látok erre tendenciát, és egyet is értek azoknak a tendenciáknak sok minden vonásával, amit látok ezen a területen, de nem láttam még ezt a mondatot, amit én nagyon szükségesnek tartanék beiktatni egy ilyen határozati tervezetbe, tehát egy ilyen célkijelölésbe - mégpedig ez a második "bajusz+, az, hogy tartós értéket létrehozó emberi és tárgyi beruházások esetén tegye lehetővé tulajdonképpen az adóból való leírást. Ez is olyan egyéni beruházásoknak a támogatása, amelyek eddig nem valósultak meg, vagy közvetlen költségvetési támogatással valósultak meg. Ilyenre gondolok: például az oktatás támogatása, hiszen az is tartós emberi értéket hoz létre, és nyilvánvalóan ezzel a módszerrel is lehetne támogatni azt, hogy a családok oktatásra bizony pénzt költenek. Tehát szociálpolitikai szempontból is egy ilyen lépés megtétele nagyon fontos lenne. A többi része a javaslatomnak arra irányul legfőképpen, hogy próbálja elosztani az adózási struktúrát; egy igazságosabb és ugyanakkor talán hatékonyabb struktúra irányába menjen el, tehát próbálja elosztani úgy az adózást, hogy az jobb legyen az össztársadalom számára; egyrészt több bevételt eredményezzen, másrészt olyan helyekről is hozzon bevételt, amelyek eddig nem voltak, adót lehessen csökkenteni más helyeken. Ugye, eddig főleg azokat adóztattuk meg, akiket "lát+ az adózás, és azokat nehezen adóztattuk meg, akiket nem lát, és nem is törekszünk erre, hogy azok meg legyenek adóztatva. Hölgyeim és Uraim! Én ezt akartam elmondani módosító indítványaimmal kapcsolatban és továbbra is azt mondom, hogy talán ilyen naiv vagyok, hogy önök azt mondják magukban - néhányan legalább: nem árt megfontolni, amik itt elhangzottak, és nem árt egy ilyen stratégiát már beépíteni irányelvek közé, és talán ilyen irányban gondolkodni. Azért vagyok ilyen naiv, mert amiket elmondtam, úgy tudom, az itt ülő pártok szinte mindegyikének a programjával megegyezik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)