Kupa Mihály (MDF)

1991. november 4.

DR. KUPA MIHÁLY pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután a bizottságok egyetlenegy javaslatot támogatnak vagy általában egyet támogatnak, ezért nem kellene sok szót vesztegetni - pláne késő is van -, de néhány dolgot azért mégis szeretnék elmondani Önöknek, hogy világosan lássák a Kormány szándékát, illetve a Kormány lehetőségeit. Az első dolog: Szeretnék elnézést kérni, hogy nem személyesen menedzseltem az államháztartás, illetve a költségvetés irányelveit, de mint tudják Bangkokban üdültem és napoztam a Nemzetközi Valutaalapnak a közgyűlésén, és közben megnéztem egy-két kistigrist is, hogy hogyan működnek azok és erre még vissza fogok térni. A második dolog: Néhány súlyponti kérdésről szeretnék csak beszélni. Követve azt a bölcs tanácsot, hogy a gazdaság reál- és pénzügyi és jövedelmi folyamatait hangolja jobban össze a Kormány, egyebet se csinál. Szeretném elmondani, hogy ezek a reál-, pénzügyi és árfolyamatok vagy jövedelmi folyamatok kifejezés ez egy nagyon erős tervgazdálkodó kifejezés, mert egy piacgazdaságban elsősorban árjelzésekkel dolgoznak, profitokkal dolgoznak. Megvan persze a reálfolyamatoknak is a maguk szerepe, csak nem összehangolással folyik ez a dolog. Tehát a 91. évi helyzetről: A 91. év az egy rendkívül vegyes és nehéz év. A nehézségekkel kezdem. Ugye elvesztettük a piacunknak egy jelentős részét keleten, minden erőfeszítésünk ellenére, és ezt nem tudtuk korrigálni teljes mértékben a fejlett országokkal folytatott kereskedelemben, ezért a gazdaság teljesítménye 91-ben vissza fog esni 7-8-9kal. Ezzel függ össze elsősorban az, hogy regionálisan nagyon magas munkanélküliségi ráták alakultak ki azokban a fellegvárakban, amelyek vagy egy iparra vagy egy bányára vagy egy gyárra voltak telepítve és elvesztették a teljes piacukat az elmúlt évben, illetve rendkívül nagy nehézségekkel küszködnek, tehát negatív az, hogy a munkanélküliség arány magas és gyorsan növekszik a munkanélküliség. De kérem, ne legyenek illúzióik, ez hozzá fog tartozni az átálláshoz, hogy magas munkanélküliségi rátával dolgozunk - tetszik, nem tetszik -, az egy más kérdés, hogy mindent meg kell tenni, hogy leszorítsuk ezt. Negatív az is, hogy magas az infláció. Ebben az egész évben olyan 36-37 körül lesz, még akkor is, hogyha az infláció növekedési üteme mérséklődik és fékeződik. A pozitív eredményeket kérem, annyian világgá harsogták, a munkamegosztás az a Kormányban, hogy a kudarcok az enyém és a pozitív eredmény az vagy a monetáris szféráé vagy a nemzetközi ügyeké, de azért mégis hadd mondjam el, hogy egyrészt sikerült kiegyensúlyozni az ország külső fizetési mérlegét, úgy néz ki, hogy a legrosszabb esetben zéróval zárunk az 1,2 milliárdos deficit helyett. Tudom, hogy aláterveztük, de akkor is ez egy nagyon jó javulás, és nem a tervezés eredménye, hanem a magyar gazdaság átálló képességének és teljesítményének az eredménye ez, hogy ezt el tudtuk érni. Pozitív jelenség az is, hogy a vállalkozások száma - akár magánvállalkozásról, akár társas vállalkozásról van szó - rohamosan növekszik, és csodák csodája még a privatizáció is elkezdett felgyorsulni a második félévben, tehát azt lehet mondani, hogy a gazdaság egészséges szektora gyorsan, nagyon ütemesen fejlődik és ellensúlyozza - vagy részben ellensúlyozza - a nagy lomha szervezeteknek a veszteségeit. Negatív az, hogy bár tartjuk a költségvetés kiadásait, de a jövedelmek elmaradása miatt, a teljesítmény elmaradása miatt a költségvetés hiánya ma több mint 90 milliárd forint, ami azért nem egy biztató jel, és nem biztató az sem, hogy a társadalombiztosítás is egyensúlyi problémákkal küszködik. Hát ilyen bázisról indulunk 91-ben, az összteljesítményt értékelve azt hiszem, hogy a bázis nem rossz, bár nagy feszültségek vannak benne, és 92-re el lehet érni azt - és el kell érni azt -, hogy nagyon hosszú idő után először úgy stabilizálódik a gazdaság teljesítménye - vagy valami nagyon szerény növekedés lesz, de nem esünk már vissza -, hogy nemhogy nem nő a külföldi adósságállományunk, hanem csökkenteni tudjuk azt. Ez pedig egy kiegyensúlyozott helyzetet jelent már a mai világhoz képest. 92-ben mi azzal kalkulálunk, hogy kiegyensúlyozott fizetési mérleg mellett úgy tudjuk csökkenteni az adósságunkat, hogy a külföldi tőke bevonása meghaladja a kamatszolgáltatásunkat. Nem vesztünk tehát vagyont hosszú idő után előszöraz országban, nem megy ki külföldre magyar vagyon. Nem vesztjük, meg tudjuk őrizni. Azt kalkuláljuk - bár ebben sokan kételkednek -, hogy csökkenthető az infláció üteme, mi 20-250t mondunk, de lehet 22-26, az is egy nagyon szép eredmény, de a 20 az inkább jobb lenne. Nem növekednek tehát olyan szédületesen az árak, mert nem lesznek olyan központi áremelkedések, mert reméljük, hogy külső sokkhatás már nem nagyon ér bennünket, bár az oroszok akarják jövőre emelni az energiaárat. És maga a gazdaság teljesítménye, a piaci viszonyok kialakulása, a kereslet vezérelte gazdaság, a kereslet- kínálat egyensúlya nagyon sok helyen kialakul. Azt kalkuláljuk 92-re, hogy még nő a munkanélküliség, nem fogjuk tudni megállítani 92 elejével a munkanélküliséget, nyilvánvalóan magas lesz a 92-es munkanélküliség is, de új piacokat, és új lehetőségeket tudunk megnyitni avval, hogy különböző integrációkba becsatlakozunk, és megpróbáljuk a keleti piacainkat részben visszaszerezni, ha másképp nem megy, köztársasági szinten. A harmadik dolog: nagyon forszírozni akarjuk a tulajdonváltást és a privatizációt. A tulajdonváltást forszírozni fogja a kárpótlási törvény, hiszen annak a hatása akkor fog igazán érvényesülni. A privatizációt pedig elősegíti az, hogy új privatizációs megoldások sokasága fog rendelkezésre állni és reméljük, hogy a külföldi piacok bizalma legalább ilyen erős lesz, mint amilyen volt eddig. Az antiinflációs politika, a piacok bővülése, Közös Piac, keleti piac, valamint a privatizáció és a tulajdonváltás önmagában összességében munkanélküliség ellen ható tényező, az egyik helyen elvesztik a munkahelyet, a másik helyen munkahelyet lehet nyerni, hiszen szolgáltatást kell csinálni és így tovább. Ezen túlmenően 1992 egyik kérdése a regionális politika, a munkanélküliség elleni küzdelem. Végül el kell mondanom: 92 az agrárátalakulás kezdetének az éve lesz, és 1992-ben reményeink szerint a humán szférát is át tudjuk megfelelően alakítani, mert akkor érdemes finanszírozni jobban ezeket a szférákat, hogyha tisztábbak a feladatok és a funkciók. Ilyen tehát 92. Erre mondhatják joggal, hogyha 92-ben már ilyen gyönyörűen állunk, akkor a költségvetés miért nyomorköltségvetés. Kérem, azért nyomorköltségvetés - mert nem az persze, csak így hívják -, mert két szempont vezérelt bennünket. Az egyik, hogy nem óhajtjuk a gazdaságból, a lakosságtól az elvonást növelni. Ha meg tetszenek nézni ezeket az oldalakat, számokat, akkor látszik, hogy a költségvetés bevételei lassabban növekednek, mint a gazdaság teljesítménye, következésképpen a centralizáció is mérséklődik, pont azért, mert nem akarunk adót emelni vagy terheket emelni. A másik, ami vezérelt bennünket az az, hogy a kiadások oldalán sturkturált prioritásokat érvényesítsünk a különböző területeken, de ezek legyenek összhangban a bevételekkel, és a hiány ne haladjon meg egy épeszű, értelmes, még infláció nélkül finanszírozható mértéket. A kiadásoknál milyen strukturált céljaink voltak? Az első, nyilvánvalóan a foglalkoztatás, munkahelyteremtés, munkanélküliség kezelése. Az állam a maga korlátozott eszközeivel megpróbál ebben jobban részt venni, akár a foglalkoztatási alap finanszírozásáról van szó, akár a szolidaritási alap költségvetési támogatásáról, akár a felhalmozási kiadásokról, akár pedig az elmaradott térségek egységes regionális alapjáról. A második az önkormányzatoknál a fejlesztés volt. Az önkormányzatok finanszírozási rendszere nagyon rossz, ezzel én egyetértek, ezt felül kellene vizsgálni, de nem hiszem hogy ezt november nem tudom hányadikán el lehet kezdeni, ez egy komoly munkát igényel. Mutatja ezt a rosszaságot az is, hogy rendkívül differenciált a helyzetük, nem a jövedelemtermelő képességüktől függ az, hogy hogyan néznek ki, hanem az elosztási rendszertől elsősorban, s ennek az eredménye az, hogy sokan nyomorban vannak, ugyanakkor szédületes nagyságú betétet helyeznek el a bankrendszerben. Nagyon kiegyensúlyozatlan tehát a rendszer. De itt, a folyó kiadásoknál a fejlesztést és a felújítást céloztuk meg és nem a szinten tartást. A lakossági pénzbeli juttatások gyorsabban nőnek, mint a költségvetési kiadások, a központi költségvetésnél pedig nem milliárdokkal növeljük a kiadásokat, hanem három területen növeljük a kiadásokat, az igazságszolgáltatásnál most épül ki a jogállam jogrendje. Közigazgatási bíróság kell, ha kell, pénzbe kerül. A legolcsóbb megoldást választottuk, legalábbis Balsai úr ezt mondja nekem mindig. (Derültség.) A másik pedig a biztonság, a honvédelem, amit most nekem nem kell magyarázni, és a közbiztonság, amiben mindenki egyetértett ebben a Parlamentben, hogy növelni kell. Rendőröket veszünk, kérem szépen, a fejlesztésből, rendőröket, mert erre van szükség. A humán ágazatoknál pedig a felsőoktatást emeltük ki. Ezek tehát a prioritások. Rengeteg dolog lemaradt, illetve rengeteg dologra azt mondjuk, hogy van egy csomó elkülönített állami alap, azt kell finanszírozniuk az állami alapoknak, a környezetvédelmet, a vízgazdálkodást, mondhatnék még mást, rengeteg külső forrás van, projektek kellenek, tehát így kell fellépni. Nagyon röviden még néhány dolgot. A privatizációs bevételeket beterveztük a költségvetésbe, s elég sokan berzenkednek ez ellen, hogy miért terveztünk be ilyen bevételeket. Az első dolog, amit szeretnék elmondani, hogy a privatizációs folyamaton az állam folyamatosan veszít. Veszít azért, mert a könyv szerinti érték és a piaci érték között óriási a különbség, tehát azt az államadósságot, amit megkaptunk, az könyv szerinti államadósság, a másik oldalon pedig piaci adósságcsökkentés áll vele szemben, privatizáció, no hát itt vesztünk. Vesztünk azért, mert ahogy kikerül az állami tulajdonból valami, még ha szűkítem a kedvezményeket, akkor is kedvezményekkel rendelkezik, tehát kevesebb befizetést teljesít a költségvetésnek. Végül vesztünk azért is, mert Magyarországnak nem a legjobb vállalatai vannak a világon, tehát nyilvánvaló, ha valamit privatizálnak, át kell alakítani, három év kell, mire felfut megint és tiszta, rendes profitot termel. Az egyik oka ez, ezért állítottunk be privatizációs bevételeket, mert nem akartunk adókat emelni, a másik oka, ha megnézzük a 92-es költségvetést, tele van rendkívüli kiadásokkal. Rendkívüli kiadás a kárpótlás hármas törvényjavaslata, ami ide fog kerülni és 6 milliárd forintba, ez a életüket elvesztett és személyes szabadságukban korlátozottak részére szánt összeg, 6 milliárd forint. A világkiállítás nem tudom, még mennyi, majd ki fog derülni. A Bős- Nagymaros, amit itt a képviselő úr megemlített, de nem ebben a vonatkozásban, nincs még elszámolva, nem tudom, mennyi lesz; a szovjet csapatkivonás, és mondhatnám tovább. Végül, azt hiszem, hogy a privatizációs bevételek igénybevétele azért is jogos, mert munkahelyteremtésre, foglalkoztatásra kívánjuk ezt fordítani, és azt hiszem, hogy ez a legolcsóbb megoldás, olcsóbb, mint hogyha a nemzeti banktól piaci kamaton veszünk fel, vagy kimegyünk az értékpapírpiacra. Végül: én nagyon köszönöm egyrészt azt, hogy a késedelem ellenére az Országgyűlés ilyen gyorsan megtárgyalta ezeket az irányelveket, illetve tájékoztatót, illetve határozati javaslatot, és ezzel lehetővé tette, hogy november végére részletes költségvetést nyújtsunk be - ami nincs kész, mert azt vártuk, hogy itt milyen vélemény hangzik el. (Zaj.) Örülök, hogy ilyen kis örömöt tudok okozni ezzel. (Derültség.) A második dolog, hogy egy csomó határozati javaslatot azért nem fogadtunk el, mert benne van a tájékoztatóban és egyetértünk. Egyetértünk avval, hogy nem a lakosság adóterheit kell növelni. És kérem, a gépjárműadó nem új adó, legföljebb megváltoztatott adó, szeretném mondani, volt elődje. A földadó is megváltoztatott adó, ami alacsonyabb. Egy új adó van egyébként, a játékadó, de ezt nem a lakosság fizeti direktben, hanem a vállalkozók. Tehát nem akarjuk növelni, és ha megnézik, úgy kalkulálunk, hogy nem változik, egyetértünk avval is, az összes terhelés; hogy a fogyasztási adók felé kell elmenni a jövedelemadók felől - de majd meghallgatom azt a vitát, amit az üzemanyagokon fogunk itt folytatni, mert ugye, ennek az az ára+ Mert az egy fogyasztási adó. Egyetértünk avval is és olyan törvénymódosítást fogunk beterjeszteni az adóigazgatásról, hogy szigorúbban be tudjuk hajtani a az adókat a vállalkozásoktól. És sok mindennel egyetértünk. Nem értünk viszont egyet azokkal a megállapításokkal - még ha bármilyen szépek is -, hogy ezt a szellemi és fizikai infrasturktúra-fejlesztést most emeljük ki külön egy célként - és egyáltalán azokkal az elgondolásokkal, hogy egy célt megragadok és azt tartom fontosnak, mert látják, hogy hatféle célrendszerrel kell legalább dolgozni. A hozzászólásokból: Török Ferenccel én egyetértek, avval, amit elmondott - benne van, úgy készül. Bős-Nagymaros+ Nem! A környezetvédelem és a vízgazdálkodás meg a kormánybiztos majd megmondja, hogy mire van szükség, de nekem azt mondják, hogy emögött nagy csalafintaságok vannak; nem értek egyet vele. Hámori Csaba úrral egyetértek, hogy az önkormányzatokat át kell gondolni. A centralizációval nem, mert hogyha meg tetszik nézni a 8. oldalt, akkor ott mindenkinél csökken; nem én centralizálok, hanem, az államháztartás egész súlya csökken, és ezen belül csökken az önkormányzaté, kevésbé, mint az államé. A területi kiegyenlítési politikát meg kell nézni, egyetértek vele. Víz, csatorna, távfűtés+ nyilvánvalóan be kell építeni valamint az önkormányzati támogatásba, de kére, nem az IMF szorít meg bennünket! Legyenek szívesek, felejtsék már ezt el! Mint ahogy az sem igaz, hogy először az óvodát csökkentettük, mert a gazdasági támogatásokat csökkentjük és nem az óvodát! (Zaj.) Egyébként az IMF igazgatója itt nyilatkozott. Két dolgot mondott, hogy jobb lenne, ha kisebb lenne a költségvetés hiánya, és a társadalombiztosítás miatt ugyanúgy aggódik mint mindenki ebben a Házban. Semmi mást nem mondott. Végül: tigrisek, dobozgyártás, autógyártás+ Két autógyár fog megindulni Magyarországon 92-ben, a GM meg a Suzuki. A General Motors a világ egyik legkorszerűbb autómotorját fogja Magyarországon gyártani - valószínűleg nem azért, mert a magyar mérnökök vagy munkások félhülyék és nem képesek ezt csinálni+ (Szórványos derültség.)+, hanem csak azért, mert nagyon meg vannak elégedve és tudják csinálni. A második dolog, amit szeretnék mondani, hogy egyáltalán nem a dobozgyártás felé fejlődünk. (Derültség.) A tigrisek+ Kérem szépen, a tigrisek azok olyan vidéken élnek, amire két dolog jellemző. Az egyik, hogy minegy négyezer éve - négyezer éve! - becsülik a tudást. És nem BMW 325-öst vesznek, hanem először a gyerekeket végigiskoláztatják! Tehát van egy kis mentalitásbeli különbség - a legszegényebb ember is neveltette magát. A második dolog - nagyon szorgalmasak és marha takarékosak egyébként+ (Derültség.)+, a megtakarítási rátájuk duplája a magyarnak+ De nem ez az érdekes, hanem egy olyan környezetben élnek, ahol rettentő sok nagyon olcsó munkaerő van, és ezért leadtak minden olyan iparágat, ami környezetszennyező, amelyik nagyon munkaerő-intenzív, amelyik valami bajt okoz - ezt meg tudták tenni. Kétségtelen tény, hogy magasabb oktatási költséggel dolgoznak körülbelül 1500 éve, mint mi+ (Derültség.) . De komolyra fordítva: elismerem, hogy a fizikai és szellemi infrastruktúrára szükség van, csak ez a párhuzam, hogy azt mondjuk, bezzeg a tirgisek+! El kell menni, meg kell nézni, hogy dolgoznak - mint az ördögök! (Zaj és közbeszólások.) Az utazási költségemet a világbank finanszírozta, mert annak vagyok a kormányzója, úgyhogy még ez sem jött be+, annak ellenére, hogy Kuala Lumpurban a szálloda ablakából a lóversenytérre láttam ki. (Derültség.) Na ennyit+ Legvégül: elnézést, hogy ilyen nagyon hosszan beszéltem, de sokkal hosszabban fogok beszélni, amikor a részletes költségvetést - nagyon megindokolva és az itteni vitákat és a jó szándékot+ mert ezt érzem, hogy országén - elő fogjuk terjeszteni. És ne haragudjanak meg, ha most nagyon sok nemet fogok mondani, mert Csépe úr kivételével valószínűleg semmit nem fogunk elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)