Oláh Sándor (FKGP)
OLÁH SÁNDOR, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság elnöke: Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Olyan mentelmi ügyről kell most jelentést tegyünk, amelyik a magyar parlament és a parlamentek történetében egyedülálló, vagy legalábbis ritka. Soha nem folyamodtak az erőszakszervek olyan eljáráshoz, hogy országgyűlési képviselőt mentelmi joga ellenére eljárás alá vonjanak, vagy szabadságukban korlátozzanak. Ha erre politikailag valaki indokot érzett - például mint Kovács Béla esetében -, akkor szovjet hadsereg igénybevételével fosztották meg a képviselőt szabadságától és mozgáslehetőségétől. Azért kell ezt előrebocsátani, mert a parlament történetében nincs kialakult gyakorlat, nincs tapasztalat egy olyan eset minősítésére, amikor egy képviselő a mentelmi jogának megsértését jelenti be a parlament előtt. A bizottság úgy minősítette, hogy ebben a helyzetben nincs jogi fórum, amelyik az értékelést elvégezhetné, tehát a mentelmi bizottság kénytelen volt még a bizonyítási szakaszt is végigvinni ahhoz, hogy állást foglalhasson, és erről az Országgyűlés plenáris ülésének jelentést tehessen. Tekintve, hogy a bizottságban ellentétes vélemények alakultak ki - 6 fővel a többségi vélemény és 5 fővel a kisebbségi vélemény -, én nem tudok mást tenni - mivel az egyes csoportok a jelentésben a szó szerinti megfogalmazáshoz is ragaszkodtak -, kénytelen vagyok, még ha időt rabló is, az összefüggések miatt felolvasni ezt a jelentést. Az Országgyűlés 1991. június 17-i plenáris ülésén Szabó Lukács országgyűlési képviselő napirend előtti felszólalásában bejelentette, hogy képviselői feladatának teljesítése közben a rendőrség megbilincselve beszállította a debreceni rendőrkapitányságra és onnan csak két óra eltelte után engedték szabadon. Az Országgyűlés elnöke a Házszabály 64. §-a alapján - és itt, kérem, egy gépelési hibától tekintsenek el - felkérte a bizottságunkat, hogy a jegyzőkönyvrészek alapján a szükséges intézkedéseket tegye meg. A bizottság legközelebbi ülésén Kósáné dr. Kovács Magda képviselőnő személyében előadót állított, és megkereste a Belügyminisztériumot az ügyben lefolytatott vizsgálati anyag beszerzése érdekében. A vizsgálat anyagát Morvay István, a belügyminisztériumi politikai államtitkár úr 1991. szeptember 3-án a bizottság részére megküldte. Az iratanyag áttanulmányozása után bizottságunk úgy foglalt állást, hogy Szabó Lukács mentelmi jog megsértésének alapos gyanúja miatt a vizsgálatot az eddigi gyakorlatnak megfelelően nem csupán a rendelkezésre bocsátott vizsgálati anyag és a képviselő személyes meghallgatása alapján, hanem a teljes körű bizonyítási eljárás lefolytatásával, az esetleges bizonyítékok figyelembevételével, tanúk meghallgatásával folytatja le. A vizsgálat lefolytatásának legfőbb célja annak kiderítése volt, hogy a mentelmi jog megsértése megtörtént-e, és ennek mi a bizonyítéka. Mindenekelőtt a rendelkezésre bocsátott belügyminisztériumi anyagból megállapítható volt, hogy az 1991. június 24-én kelt és Szabó Lukács képviselő részére megküldött levélben a Belügyminisztérium a rendőrségi intézkedést jogszerűnek és szakmailag indokoltnak ítélte meg. A bizottság szeptember 18-i ülésére személyes meghallgatás végett meghívtuk Szabó Lukácsot azzal, hogy az esetlegesen rendelkezésre álló további bizonyítékokat, az esemény ideje alatt készített magnetofonfelvételt stb. hozza magával. A képviselőt és az általa készített magnetofonfelvételt bizottságunk meghallgatta. Ezen ülésünkön a képviselő rendelkezésünkre bocsátotta a belügyminiszter úr 1991. augusztus 2-án kelt és hozzá intézett levelét. 1991. szeptember 25-én megtartott bizottsági ülésünkre meghívtuk a képviselővel szemben intézkedő két rendőrt, valamint az esemény idején szolgálatot teljesítő ügyeletvezetőt. A képviselő és a rendőrök személyes meghallgatása, valamint a magnetofonszalag tartalmának és a belügyminiszter úrnak az üggyel kapcsolatos, 1991. augusztus 2-án kelt levelének ismeretében bizottságunk tagjai körében két egymástól élesen elkülönülő vélemény alakult ki. A többségi vélemény szerint - hat képviselő - a képviselőség vélelmezése senkitől, így az ügyben intézkedő rendőröktől sem várható el. Szabó Lukács képviselő előállítását megelőzően két esetben is valótlan állításokat közölt személyazonosságára vonatkozóan. Lehetősége lett volna arra, hogy a közelben álló személygépkocsijához vezesse a rendőröket, ahol személyes okmányaival igazolhatta volna magát, ő ezt nem tette. Az előállítására vonatkozó közlést követően el akarta hagyni a helyszínt, ekkortájt történt a megbilincselése. A magnetofonfelvétel alapján csupán az bizonyítható, hogy a rendőrkapitányság felé közeledve, attól néhány percnyi távolságra érve közölte Szabó Lukács, hogy ő országgyűlési képviselő. Az előzményekre tekintettel, a képviselő kilétére vonatkozó, általa megcáfolt két kijelentése után az intézkedő rendőrök kételkedése indokoltnak mondható, a kisebbségi véleményben jelzett alternatívák mérlegelésére pedig sem idejük, sem módjuk nem volt, mivel az előállítást felsőbb jóváhagyással végezték. A rendőrkapitányságon viszont az ügyeletes tiszt, miután végighallgatta a Szabó Lukács által előadottakat, Szabó Lukácsot gépkocsival a lakására vitette, lehetővé tette számára a személyazonosság igazolását, és beszüntette a rendőri intézkedést. A többségi véleményt képviselők megállapították, hogy a rendőri intézkedés módja megsértette az állampolgári méltóságot, így Szabó Lukács személyiségi jogait is, mentelmi joga azonban, a fentiek miatt, nem érvényesülhetett. A többségi vélemény szerint nem állapítható meg a mentelmi jog megsértése. A többségi vélemény képviselői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a mentelmi jog mindaddig nem sérthető meg, amíg a képviselő személyazonosságára fény nem derül. A képviselőséggel járó különleges eljárási védelemre az érintett, amennyiben őt nem ismerik, és személyazonosságát igazolni nem akarja, nem tarthat igényt. A kisebbségi álláspont szerint - 5 bizottsági tag - attól a mozzanattól kezdődően, hogy Szabó Lukács szóban közölte, ő országgyűlési képviselő, az intézkedő rendőröktől elvárható volt, hogy tisztában legyenek azzal, hogy e közlést követően összesen két lehetőség marad. Először: ha a közlés valósnak bizonyul, akkor számolniuk kell azzal, hogy Szabó Lukács megbilincselve tartásával e közléstől kezdődően megsértik a képviselő mentelmi jogát. Ezen helyzet felismerése a rendőrtől elvárható, s úgyszintén az is, hogy e kockázat miatt azonnal feltegyék a kérdést, hogy Szabó Lukács mivel tudja igazolni az állítását. Ha ezt követően Szabó Lukács válasza nem tűnik lehetetlennek, elvárható, hogy a bizonyítás lehetőségét megadják, hiszen ez nem halasztható a rendőrkapitányságra való beérkezésig. Másodrészben: ha a közlés valótlannak bizonyul, akkor a rendőrtől elvárható annak felismerése, hogy a hivatalos személy minőségének színlelése súlyosabb cselekményt valósít meg, mint az inkognitóban maradás szándéka. Ezért a rendőrtől elvárható, hogy feltegye a kérdést: mivel tudja igazolni az állítását Szabó Lukács? Az állítás helytállóságának ellenőrzése azért sem mellőzhető, mert a rendőrtől elvárható annak felismerése, hogyha a további közlés őt félrevezette, a hatóság félrevezetése megpecsételheti a bilincsben tartott személy igazmondásába vetett hitet. Miután a rendőrök a tőlük elvárható körültekintést elmulasztották, vállalták annak kockázatát, hogy ezzel megsértik a mentelmi jogot. Ez a kisebbségi vélemény. A bizottság egyértelműen állapította meg, hogy az emberi méltóságának és személyiségi jogainak megsértése miatt a belügyminiszter Szabó Lukács képviselő úrtól elnézést kért, ezért a fentiekre tekintettel a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság a mellékelt határozati javaslatot terjeszti a plenáris ülés elé, és engedjék meg, hogy azt röviden szintén ismertessem. Ennek szövege - és itt egy elgépelési hibát megint javítani szükséges: "Az Országgyűlés elnökének felkérése alapján - Házszabály 64. § - a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság megvizsgálta Szabó Lukács mentelmi ügyét, és megállapította, hogy az országgyűlési képviselő mentelmi jogát nem sértették meg, ugyanakkor sérelem érte az országgyűlési képviselő személyiségi jogait és állampolgári méltóságát, amiért tőle a belügyminiszter elnézést kért. Az Országgyűlés a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság jelentése alapján a fentieket tudomásul veszi.+ Tisztelettel annyit szóban még ehhez hadd fűzzek hozzá, hogy ebben a kérdésben a döntés nem a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó, tehát nem minősített többséges - a bizottság megítélése szerint -, hanem egyszerű többséget igényel. Köszönöm szépen türelmüket, és elnézést, hogy kénytelen voltam terjedelmesebb lenni. (Taps.)