Szájer József (Fidesz)

1991. november 11.

DR. SZÁJER JÓZSEF (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem hiszem, hogy a gazdasági életünkben sok nagyobb jelentőségű törvény van, mint a gazdasági társaságokról szóló törvény. A magyar gazdasági élet alkotmányának is tekinthető törvényt módosító törvényjavaslatot mégis kivételes eljárásban tárgyalja a Parlament. Emiatt meglehetősen meg vagyok döbbenve. A kivételes eljárásnak az elfogadásához kétharmados többségre van szükség, a szavazatokat az MSZP-nek a szavazataival együtt sikerült megnyerni ehhez a kérdéshez. A FIDESZ képviselői, és a tájékozódásom szerint az SZDSZ sem támogatta a kivételességet. A FIDESZ feleslegesnek és a jogbiztonságra negatívan ható jellegűnek tartja a gazdasági társaságok Kormány által meghatározott irányú pontosító javaslatát, és azt támogatni nem tudja. Felhívjuk azonban a Kormányt, hogy terjesszen be törvényjavaslatot, amely koncepcionálisan átalakítaná a gazdasági jogot, megőrizve belőle a bejáratott és működőképes szabályokat. Ennek keretében nyissa szélesebbre a szerződés szabadságát, szabadítsa meg a ma is erős állami gyámkodástól a gazdasági élet magántulajdonos szereplőit, szüntesse meg a vállalkozást gátló megkötéseket, tegye valóban egyenlővé és minél többek által elérhetővé a vállalkozás esélyét. Szállítsa le a jelenleg túl magas, társaságalapításhoz szükséges vagyoni cenzust. Egyszerűsítse a cégbírósági eljárást, csökkentse az oda bevallandó adatokat a legelemibbekre, ezen adatok nyilvánosságát pedig garantálja az üzleti élet átláthatósága érdekében. Csökkentse vagy szüntesse meg a cégbíróságok törvényességi felügyeletét. A társaságok törvényes működését magánjogi felelősségi szabályok és büntetőjogi eszközök biztosítsák. Így van ez nagyon sok nyugati országban. Igazítsa a társasági jogot az Európai Közösség által meghatározott alapevekhez, és az EGK jogához. Módosítsa a büntető törvénykönyvet és igazítsa a gazdasági jellegű tényállásokat a piacgazdaság mai állásához. Bár tudomásom szerint a múlt héten a Kormány valamilyen, erre vonatkozó javaslatot tett, de ezt még nem láttam. Szüntesse meg a vállalkozókkal szembeni, törvénybe foglalt bizalmatlanságot, az államnak azt a magatartását, amely mindig felügyelni, ellenőrizni akar. Van tehát teendő, és a gazdasági társaságokról szóló és a cégbíróságokról szóló törvényen is van módosítani való. De nem az, amit a Kormány elénk terjesztett. A jelenlegi törvény jogalkotás-technikai szintjét tekintve színvonalas munka. És itt szeretném kiemelni, hogy olyan élményre, amilyen az alkotmányügyi bizottságban ennek a törvénynek a tárgyalása során részeltetett bennünket, még nem nagyon volt példa.A Kormánynak az ott jelenlévő képviselői nagyon fogékonyan és nagyon megértően, valamint kompetensen reagáltak az álláspontjainkra, és azokat a szakmai vitában elfogadták. Amin változtatni kellene azonban a törvényben, az a gazdasági filozófiája, nem pedig a kodifikációs technikája. Tisztelt Ház! A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 1989. január 1-jén lépett hatályba. Ez a törvény hatálybalépése óta a gazdasági élet egyik alapvető törvényévé vált. A törvény hatálybalépésétől robbanásszerűen megnőtt a megalakult gazdasági társaságok száma. E törvény alapján az elmúlt két évben több mint 30 ezer vállalkozást jegyeztek be a cégbíróságok. A nyugati tőke beáramlása szintén a gazdasági társaságok révén valósult meg. Hiszen a gazdasági társasági forma a nyugati befektetők és üzletemberek számára is ismert, így a társasági jog a nyugati és a hazai üzletemberek, vállalkozók számára kialakította a közös nyelvet. A kelet-európai piac összeomlásával az export nyugatra történő átcsoportosulásában is ugyanezen okokból nagy segítséget jelent a társasági forma. Várható, vagy legalábbis remélhető, hogy Kelet-Európában és a Szovjetunióban vagy utódállamaiban szintén a piacgazdasági oldal, és ezen belül a társasági formák fognak elterjedni, ami az ezen régiókkal való kereskedelmet is segíteni fogja. A gazdasági törvényszerűségeken és igényeken túlmenően a társasági formák elterjedésében nagy szerepe volt a társasági törvény megszületésének. A jogalkalmazók szélesebb köre könnyen és egyszerűen tudott jogi segítséget nyújtani a társasági formában vállalkozni kívánóknak. A törvény előírásai a vállalkozók körében is hamar ismertté váltak, a társaságok alapításához és működéséhez szükséges legalapvetőbb szabályokat gyorsan elsajátította a gyakorlat. A társasági törvény elfogadása a külföldiek magyarországi befektetéseiról szóló törvénnyel együtt mintegy felhívás volt a külföldi befektetők számára, s most már lehet és érdemes Magyarországon tőkét befektetni, és ez a felhívás nem volt minden eredmény nélküli. Mai napig majdnem hároméves gyakorlat tapasztalatai halmozódtak fel. Ez az idő nem különösebben hosszú egy törvény élete szempontjából. Tekintve, hogy a gazdasági élet legalapvetőbb kódexéről van szó, indokolt, hogy kiérlelt, a joggyakorlatban és a jogi elméletben alaposan megvitatott változtatások vagy pontosítások kerüljenek a kódex szövegébe. A kódex legautentikusabb jogértelmezője eddig is a legfelsőbb bíróság volt. Több kollégiumi állásfoglalásában, valamint számos eseti döntésében értelmezte a társasági törvény előirásait. Számos eseti döntést is tett közzé a társasági jog köréből. Vagyis létezik egy, a törvényt pontosító, éltető bírói gyakorlat. A módosító törvényjavaslat ezeknek a bírói gyakorlatban kialakult szabályoknak egy részét átvezeti a kódexbe. Ezen kívül helyenként szövegpontosításokat végez, másrészt egyes, a különböző társasági formáknál ismétlődő szabályokat átemel az általános részbe. Néhány helyen a módosítás lényegi változtatásokat is érint. Összességében a Kormány által beterjesztett módosító indítvány színvonalas szakmai munkának tekinthető, nem rontja a kódex meglévő szakmai színvonalát. Mindemellett felvethető, hogy a módosítások olyan súlyúak-e, ami indokolja a gazdasági élet legalapvetőbb kódexének 48 paragrafussal történő, nem koncepcionális célú módosítását. Maga a kódex meghozatala bizonyította, hogy egy törvény megszületése milyen alapvető szemléleti változásokat hozhat létre a jogászi és a vállalkozói közvéleményben. Egységes szövegű, viszonylag könnyen kezelhető és jól érthető törvény az első társaságokat alapító vállalkozóknak és jogászoknak nagyon sokat segített. Egy törvénymódosítás sohasem könnyíti, hanem nehezíti éppen a jogalkalmazó feladatát, hiszen a hatályos törvényszöveg megállapítása minden jogalkalmazás kiindulópontja, és ezt most újra el kell végezni. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy a hasznok és a költségek vajon egyensúlyban vannak-e. A konzisztens törvényszöveg felforgatása csupán azért, hogy a különös részben ismétlődő szabályok, például a felügyelő bizottságra vagy a perindításra vonatkozó szabályok a különös részből átkerüljenek az általános részbe, nem biztos, hogy megérik egy törvénymódosítás, majd egységes szerkezetbe foglalás fáradalmait. Reális az a veszély, elsősorban a külföldi tőkebefektetők előtt, hogy a módosítás számukra azt jelenti, hogy a magyar Parlament kiterjedt törvényjavaslatban módosította a stabilnak hitt társasági viszonyokat. Ez pedig mindenképpen a külföldi tőke elriasztásához is vezethet. Amúgy is hiú remény egy olyan kódex összeállítása, mely a társasági jog minden kérdésére választ ad. Sosem felejthetjük ki ebből a bírói gyakorlatot. A törvényjavaslat célkitűzésével kapcsolatban az is felvethető, hogy a törvényi pontatlanságok kiküszöbölésekor a javaslat előterjesztője milyen tapasztalatokat vett figyelembe. A javaslatot végigolvasva az a benyomás, hogy elsősorban a cégbíróságok tapasztalataira alapozták a törvényjavaslat megfogalmazását. Mindenképpen szükséges lett volna az ügyvédek, a jogtanácsosok, illetve a tőkebefektetők tapasztalatainak elemzése is, amikor a gyakorlatban felmerülő tapasztalatokat a törvényhozó hasznosítani akarta. Ez hiányzik a javaslatból, legalábbis a módosítás szemlélete nem ezt sugallja. Tisztelt Ház! Az előbbiekben arról szóltam, hogy a törvényjavaslat alapvetően csak pontosító jellegű. Ezt most némileg módosítanom kell, mert a szöveget néhány ponton jobban megnézve és a bizottság által támogatott módosító javaslatokat ismerve, több helyen pontosításnak tűnő javaslatok komoly horderejű változásokat hoznak. Ilyen például az az új szabály, amelynek az a következménye, hogy bérleti jogot nem lehet apportként figyelembe venni a társaságnál. A vállalkozások egy jelentős részében ma bérleti jog szerepel apportban, sokszor egészen magas összeggel. Én rövidnek tartom azt az időt, amit a törvény, de akár a bizottsági indítvány is - amelyet én is javasoltam - meghatároz arra, annak fényében, hogy a bizottság ennél hosszabb időt nem támogatott, hogy a már létező társaságok ezt a szabályt alkalmazni tudják. Sok vállalkozásnak komoly gondot fog okozni az átállás, akár csődöt is jelenthet, hogyha a bérleti jogot nem tudják időben kiváltani. Ez csak egy adalék arra, hogy a látszólag ártalmatlan törvényjavaslat milyen módon érint bizonyos szerzett jogokat, és általában hogyan érinti a jogbiztonságot és a törvény kiszámíthatóságát. Végül a politikai szempontból talán legjelentősebb kérdésről szólnék néhány szót. A törvényjavaslat 9. §-ának módosításában találunk egy nagyon lényeges szabályt. Ez a szabály, mint későbbiekben majd meg fogják látni, példázza azt az állításomat, hogy értelmetlen így kiszakítva, kodifikációs technikai okokból a törvényhez nyúlni, kivéve azt a privatizáció törvényalkotási köréből, különösen amikor tudjuk, hogy a privatizációs törvényhozás keretében szintén vannak kormányzati tervek a gazdasági társaságokról szóló törvény újabb módosítására. Nézzük ezt a 9. §-t. A módosító javaslat ebben a paragrafusban újra szabályozza azt a kérdést, hogy ki és milyen körben jogosult a cégbejegyzést követően a társasági szerződés érvénytelenségére hivatkozni. A jelen szabályozás szerint, tehát a ma érvényes szerint a cégbejegyzést követően tévedés, megtévesztés, fenyegetés miatt senki nem hivatkozhat a szerződés érvénytelenségére. Így minden más érvénytelenségi ok miatt hivatkozni lehet a szerződés érvénytelenségére, így többek között például a feltűnő értékaránytalanság vagy a társasági szerződés jogszabályba ütközése miatt. A javaslat megfordítja a szabályozás logikáját, és csak a törvényben felsorolt esetekben engedi meg az érvénytelenségre hivatkozást, tehát szűkíti ezt a kört. Ez a forgalom biztonságát növeli, csökkenti annak lehetőségét, hogy bármelyik tag utólag megkérdőjelezze egy társasági szerződés érvénytelenségét. De itt az előbb politikai kérdést ígértem. Itt érkeztünk el ehhez. A kérdés megválaszolásához kisebb irodalmi szemlét kell tartanom. Először is egy dr. Kónya névvel jegyzett, nagy hírre tett irományból idéznék (derültség): "A privatizációt, amely eddig jól halad, gyorsítani kell a jövőben, de eközben azokat a megoldásokat kell előnyben részesíteni, amelyek megakadályozzák azt, hogy a köztulajdon értéke alatt kerüljön eladásra." Újabb idézet: "Bírósági úton vissza kell követelni az állami tulajdont azoktól, akik az elmúlt két esztendő során értéke alatt szerezték azt meg." Nem folytatom az irodalmi szemlét. Nem kell hozzá túl sok logika, hogy a társasági szerződés feltűnő értékaránytalanság miatti érvénytelenségére hivatkozás lehetőségének kizárása és a fenti idézetek egymással homlokegyenest ellentétesek szellemükben. Miközben az egész ország a kommunista hatalom és vagyonátmentők elleni jórészt kormánypárti ihletésű, figyelemelterelő propaganda-kampánytól hangos, ez alatt egy kivételes eljárásban módosított törvényekkel ugyanazok a kormánypárti körök lehetetlenné teszik a tényleges jogi fellépést bizonyos gazdasági visszaélésekkel szemben. Miközben visszamenőleges hatályú, rituális büntetőtörvényekkel hadakoznak a kormánypártok, s ezt hamisan úgy tüntetik fel, mintha ezzel a vagyonátmentést akadályoznák meg, azalatt kiveszik a törvényes eszközöket a jogalkalmazók kezéből más kérdésekben. Tévedés ne essék, én nem mosom össze az állami vagyont áron alul megszerzőket a volt kommunista nómenklatúra ma vállalkozó tagjaival. Ezt a csúsztatást mások szokták előszeretettel alkalmazni. Bár a két halmaz között ugyan van némi átfedés, ezt be kell vallani, de lehet, hogy rengeteg nem volt kommunista vállalkozó is örül, ha olcsón jut vagyonhoz. Ez a piac elemi szabálya, hogyha a krumplit fele áron kapom meg a piacon az egyik eladónál, akkor nyilván attól fogok vásárolni, és nem pedig attól, aki kétszer annyiért adja. A jelenlegi átmeneti helyzetben valóban sok a közvéleményt joggal irritáló visszaélés. A jogbiztonság elvével átmenetileg szembeállíthatjuk mondjuk a privatizáció igazságosabb lebonyolításának az igényét. A FIDESZ kezdettől azon volt, hogy az igazságtételt a jogállam keretei közt kell lebonyolítani. A most eltörlésre ítélt szabály egy visszaélésekkel szembeni jogállami eszközt üt ki a kezünkből. Bár olyan eszközt, amellyel eddig nem nagyon éltek. Sajátos a Kormány logikája ebben a tekintetben. Amnesztiát ad a hivatalba lépése után azoknak, akiket aztán propaganda-hadjárattal üldöz, azokban az esetekben pedig, ahol még nem történt sem polgári, sem büntetőjogi elévülés, nem él a jogállam adta lehetőségekkel. Két hipotézisem van: az első az, hogy a kormánypártok talán nem vették észre, hogy mi a törvénymódosítás jelentősége. Ennek kicsi a valószínűsége, hiszen sokan vannak, és mint tudjuk, több szem többet lát, ez esetben legalább 330 szemet lehet számlálni. A másik ilyen hipotézisem, hogy a kormánypártok verbális gerjedelme és valóságos tettei között szakadék tátong. Hipotéziseim előrebocsátása után kormánypárti képviselőtársaimra bízom, elfogadják-e a törvényjavaslatot, mert a FIDESZ a fentiekben kifejtettek értelmében azt támogatni nem tudja. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)