Csurka István (MDF)
CSURKA ISTVÁN (MDF): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Nem érzem magam megtámadottnak, csupán néhány gondolatot szeretnék az elhangzottakkal kapcsolatban elmondani. Horn Gyula itt idézett egy sokkal régebbi írásomból egy mondatot, amelyet én természetesen most is a legteljesebb mértékben vállalok, bár ezt így nem szeretem kifejezni, csak most hirtelen jobb nem jutott eszembe. Nem tudjuk megváltoztatni a jelenleg Magyarországon élők lelkét, állapotát, szociális összetételét, gondolkodását és tudatvilágát egyik percről a másikra. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ilyenek vagyunk, amilyenek vagyunk. Mi volna ebben ellentmondás azzal, amit ma is képviselek, hogy tudniillik arra kell törekednünk minden tisztességes eszközzel, hogy jobban legyünk valamennyien. Ebben a küzdelemben szerintem ez a törvény is és az előbb említett egyéb, valóban rendszert változtató törvények nagyon komoly állomást képeznek. Erre kell törekednünk: megváltoztatni a világot, az előzőt. És amit leginkább mondani akarok mindezzel kapcsolatban az az, hogy itt egy óriási csúsztatásról van szó, amikor azt próbálják a szemünkre vetni, hogy nem ugyanolyanok vagyunk, mint a háromoldalú kerekasztal-tárgyalások idején vagy az azt megelőző időszakban, amikor alkudoztunk, küzdöttünk, szembenálltunk, tárgyaltunk és a többi. Hát, kérem, nem ez a rendszer volt! Hát nem volnánk normálisak, nem volnánk a feladatunk birtokában, nem volnánk erkölcsi lények, hogyha pontosan olyan emberek volnánk, ha nem mennénk előre, ha nem próbálnánk mindazt a lehetőséget megragadni, amivel a történelem felruházott bennünket! Éppen az ellenkezője az igaz! (Taps a bal oldal szélén.) Akkor még egy másik rendszer volt, uralkodó párttal, uralkodó elittel; itt volt a szovjet hadsereg, és a világrendszerről nem tudta senki, csak remélhettük, hogy meg fog dőlni - ma romokban van mindaz, ami akkor volt! Azokat az óvatos kifejezéseinket, azokat az elveinket, amikor akkor megpróbáltuk a magunk szerény eszközeivel úgy, hogy a saját zsebünkből teremtettünk a Magyar Demokrata Fórumnak létalapot, ne vesse össze senki ezzel a helyzettel, hogy most az önök szemében esetleg olyasmiket követelünk, amik attól jobbra állnak - én örülök neki, hogy már attól jobbra állnak. Önök nyilván ott a bal oldalon nem örülnek neki, de ez a történelem természetes mozgása, erre vagyunk kötelezve: a rendszert megváltoztatni, a magyarságot megmenteni csak ezen az úton tudjuk. Ha azokkal állandóan szembesítenek, ilyen ostoba "gentlemen+s agreement" kifejezéseket számon kérve rajtunk... (Derültség a bal oldalon.)..., hát hogy lehetett volna akkor ilyesmire még csak gondolni is! Hát éltünk azzal a lehetőséggel, ami akkor lehetséges volt - most pedig sokkal többet akarunk. És akik azt nem akarják, hogy ez a többet akarásunk sikerüljön, azok próbálnak minden módon utunkba állni és minket azok közé a szűkös körülmények közé visszataszítani, amelyekben akkor osztályrészünk volt. (Zaj.) Nem, Uraim, soha! (Taps a jobb oldalon.)