Horn Gyula (MSZP)
HORN GYULA (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr! Én két felszólalásra kívánok reagálni: az egyik Csurka Istváné, a másik pedig Kónya Imréé. Köszönettel tartozom Csurka Istvánnak a felszólalásáért. Mert nagyon őszintén elmondta, hogy milyen magatartás, milyen motívumok vezérelték a magatartását az akkori ellenzék egy részének. Szeretném aláhúzni. Ezt ugyan sejtettük utólag, mai nap, de akkor nem gondultuk volna ezt. Ez egy olyan sajátos logika, legalábbis hatalmi logika, amely, meg kell mondanom, hogy tőlünk idegen. (Zaj, ellenzés.) S ezt azért szeretném hangsúlyozni, hogy idegen, mert egy dolog vezérel bennünket, gondolom, ez az egész ellenzékre érvényes, hogy megtaláljuk ebből a helyzetből a kivezető utat, és ahol lehet, egyetértésre jussunk egymással. Függetlenül attól, hogy ellenzéki padsorokban ülünk vagy odaát. Kónya Imrét annyiban szeretném korrigálni, hogy nagyon szeretném őt kérni - mert tisztelem, mint jogászt -, hogy ne csúsztatásokkal éljen. Két dologban is csúsztatott. Az egyik: jegyzőkönyvben ellenőrizhető, egyetlen szóval nem tettem azonossági jelet azok között, akik gyilkosok voltak, vagy vérfürdőt rendeztek vagy bármi más hasonló, és azok között+ (Zaj, mozgás) Elnök úr! Megvárom, míg hagynak tovább beszélni!+ és azok között, akik ugyanúgy passzív vagy aktív részesei voltak a rendszernek, mint a társadalom szinte döntő többsége. Ez az első, amit vissza szeretnék utasítani. A másik: igaza van Kónya Imrének abban, hogy egy gentlemen+s agreement-et feltárni lehetetlen. Másképp emlékeznek az akkori résztvevők, szemtanúk. De egyet biztosan állíthatok: ha megkérdezik a többieket talán, akik közvetlen részt vettek különböző megbeszéléseken, hogy Uraim, abban az időben szó sem volt leszámolásokról. Köszönöm szépen. (Közbeszólás: Most sincs! - Szórványos taps.)