Gaál Gyula (SZDSZ)
GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény általános vitáját kezdtük most meg. Arra kell azonban kérnem önöket, nézzék el nekem, hogy pártcsoportunk vezérszónokaként az adórendszerrel kapcsolatos általánosabb dilemmáimat fogalmazom most meg, s az egyes törvénytervezeteket illető konkrét kritikánkat és javaslatainkat a vita egy további szakaszában adjuk elő. Az egyes előterjesztések közti logikai összefüggés ezt egyenesen megköveteli, s feltételezem, hogy ez a logika indította a pénzügyminiszter urat is, illetve a nevében eljáró államtitkár urat is arra, hogy három törvénytervezetről közös expozét terjesszen elő. Én, mint ellenzéki képviselő, meglehetősen érzékenyen kapom fel a fejem, valahányszor olyan véleményt hallok, miszerint fölöslegesen bonyolódunk a Parlamentben időt rabló, terméketlen politikai vitákba; hogy az ellenzék minden alaposabb indok nélkül, úgymond, csak azért is támadja a Kormány előterjesztéseit és így tovább. Úgy gondolom, hogy a Parlament vitáit figyelemmel kísérők számára a végre nagy nehezen elénk kerülő gazdasági törvények kapcsán bebizonyosodott, hogy nem csak tudunk, de akarunk is konstruktív ellenzékként részt venni a gazdaságépítő munkában. Jól példázza ezt a múlt héten megszavazott pénzintézeti törvény, amelynek vitája során sikerült kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat találnunk és szakmailag is korrekt kompromisszumokat kötni. Ehhez megvoltak a kidolgozott javaslataink és megvolt a tárgyalókészség, dícséretes módon mindkét oldalon. De ugyanebben a sorban említhetném a jegybanktörvényt, a befektetési alapokról szóló törvényt és bizonyos értelemben az államháztartásról szóló törvényt is, bár ott olyan távolesők a szemben álló koncepciók és a vita már olyan előrehaladott szakaszába lépett, hogy nincs reális esély a jó kompromisszumra. Most azonban a tárgyalásba vont három adótörvénnyel kapcsolatban igazán zavarba kerülhet mindenki, aki az eddigi konstruktív ellenzékiséget kívánja folytatni. Mert miről is van szó? Most nem olyan törvények vitájába kezdtünk, amelyek külön-külön arra hivatottak, hogy megteremtsék vagy újjáformálják a gazdaság egy-egy intézményét, hogy hosszú távra kijelöljék a piacgazdaságban betöltött helyét és szerepét. Most olyan törvényekről kezdtünk tárgyalni, amelyek szoros összefüggésben vannak egymással, egyéb adótörvényekkel, s mindenekfölött a Kormány gazdaságpolitikájának éles lenyomatát jelentő költségvetési törvénnyel. De a két legjelentősebb adótörvény, a személyi jövedelemadóról szóló törvény és a társasági adóról szóló törvény tervezetét csupán három nappal ezelőtt kaptuk meg és nem is szerepel jelenlegi tárgysorozatunkban. A költségvetési törvényjavaslatot pedig - immár közel három hete hősiesen dacolva a törvényben megszabott határidővel is - eddig még nem nyújtotta be a Kormány. Olyan ez, tisztelt hölgyeim és uraim, mint mikor féltett ruhadarabjukat az új divatnak megfelelően át akarják szabatni, de még nem sikerült eldönteniük, hogy milyen fazonra. Ezért döntés híján darabonként visznek el a szabóhoz egyszer egy gallért, máskor egy bal ujját, aztán a háta közepét. A szabót pedig fölszólítják, hogy egyenként varrja őket készre anélkül, hogy szegény szerencsétlen az ujj elkészítésével bevárhatná a hozzá illeszkedő részeket. A mi esetünkben ez a bizonyos blézer vagy zakó maga a költségvetés, amelynek egyik oldalát, a bevételi oldalt több darabból, az adótörvényekből kell összevarrnunk. Persze az sem pusztán esztétikai kérdés, hogy ez az oldal mennyivel rövidebb, mint a másik, a kiadási, de ez a probléma egy kis banki, illetve tőkepiaci toldással még szalonképessé tehető a nemzetközi pénzvilág úri közönsége számára. Az adótörvények kapcsán most fontosabb kérdés, hogy mennyire szimmetrikusan változtatjuk a két oldal fazonját. Tudjuk-e, hogy az adórendszer egy elemének megváltoztatása milyen változásokkal jár a kiadási oldalon, s főleg azt, hogy e változás mögött milyen gazdaságpolitikai elkötelezettség húzódik meg? Sajnos a válaszunk jelenleg egyértelműen nem. Engedjék meg, hölgyeim és uraim, hogy néhány példával megvilágítsam, mire gondolok. A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény kapcsán az államtitkár úr három lényeges változtatást említett meg. Sajnálattal állapítottam meg, hogy az általam legfontosabbnak tartott változást ő nem tartotta szükségesnek megemlíteni. Ez az általam legfontosabbnak tartott változtatás az, hogy megszűnik az alapvető élelmiszerek egy csoportjára eddig még önálló árkiegészítés, és ezzel a Kormány 4,2 milliárd forintot spórol meg a költségvetésben. Ha most előttünk lenne a költségvetési törvény, akkor talán lenne arról valamilyen fogalmunk, hogy ezt az összeget milyen célra kívánja a Kormány fölhasználni, így az irányelvek alapszámaira támaszkodva csak azt tudom megállapítani, hogy a 4,2 milliárd forinttal szemben 1,9 milliárd forint az, ami növekményként jelenik meg, hogy a mezőgazdasági vállalatok piacra jutását segítse a jövőben. Eddig ez a fogyasztói árkiegészítés arra hivatott, hogy segítse az értékesítési problémák levezetését a szociális tartalmán túlmenően. Most ezzel szemben nem tudunk tárgyalni erről a javaslatról addig, amíg nem tudjuk, hogy milyen ellentételt állít vele szemben a Kormány, milyen gazdaságpolitika és milyen szociálpolitika húzódik meg ennek a javaslatnak a másik oldalán. Ugyanígy zavarban vagyunk a gépjárműadóval kapcsolatban. Államtitkár úr is említette a preambulumban felsorolt célokat most az expozéjában. Én is hadd idézzem. Az van benne, hogy "Az Országgyűlés a motorizációval járó közterhek arányosabb elosztása, a települési, a fővárosban a kerületi önkormányzatok bevételeinek gyarapítása, harmadrészt a közúthálózat karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges források bővítése érdekében alkotja meg ezt a törvényt." Hölgyeim és Uraim! Ez a gépjárműadóról szóló törvény a három cél egyikét sem célozza meg. Ugyanis - a bizottsági vitában joggal utalták a költségvetési törvény hatáskörébe, hogy az elosztási konkrét mértékekről ott kell döntenünk - a jelenlegi javaslat szerint az itt befolyó összegből egyetlenegy fillér sem fordítható a felsorolt három célra. Akkor lehet erről szó, hogyha adóbevétel- növekményt sikerült elérni ezen a téren. A jelenleg tervezett összegek egyértelműen be vannak táblázva a költségvetésbe egyéb célokra. Illetve bocsánatot kérek. Körülbelül a 6a az, ami erre a három célra fordítható összesen. Tehát túloztam az előbb, mikor azt mondtam, hogy egyetlen fillér sem. Ezzel azt kívántam alátámasztani, hogy nem tudunk ezekről az adótörvényekről addig érdemben vitázni és addig dönteni, amíg nem látjuk azt a gazdaságpolitikát, ami mögötte húzódik meg, amihez képest megfogalmazhatjuk a saját álláspontunkat és amihez képest konstruktívan tudunk hozzájárulni a gazdaságépítő feladatok megoldásához. Ezért, hölgyeim és uraim, csak arra szeretném önöket kérni, hogy ne minket okoljanak érte, vagy ne az örökké mirgő-morgó szabót okolják érte, hogyha a darabokból összefoldozott ruhadarabjukból kilóg a bélés. Köszönöm szépen. (Taps.)