Hajdu Istvánné (FKGP)

1991. november 18.

DR. HAJDU ISTVÁNNÉ (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomat azzal a közismert ténnyel kezdeném, hogy az adórendszer bevezetése óta észlelhető az adórendszer általános módosítása iránti igény, társadalmi igény. A most tárgyalásra került fogyasztási adó a termékek árába beépítve fogyasztáspolitikai és költségvetési szempontból alkalmazott elvonás. Összegét tekintve az elmúlt években az összes adóbevételnek 17-18a származott ebből az adónemből, az idén már 21-22át tervezi a költségvetés ilymódon megszerezni. Úgy ítélem, korai lenne már most szót ejteni arról, vajon mennyi összes adóbevétel realizálódik, és az 1991. évi tényleges adószerkezet hogyan alakul. Azt azonban már hónapok óta tudjuk, a fogyasztási adóból származó bevétel milliárdokkal marad el a tervezettől, annak ellenére, hogy kormányzatunk mindent megtesz ennek realizálásáért. Csakhogy az egyre jobban liberalizálódó gazdaságunk - amelyre egyébként oly nagyon vágyunk - alkalmazkodik a körülményekhez még akkor is, ha ez irracionális, mindenképpen megoldást sürgető jelenségeket hoz a felszínre. Joggal vetődik fel a kérdés, miért e hosszúnak tűnő bevezetés ahelyett, hogy konkrétumokról esnék szó. Úgy gondoljuk, a most tárgyalásra kerülő törvénytervezet csak úgy ítélhető meg, ha folyamatában vizsgáljuk a kérdést. Itt a fogyasztási adó tekintetében az elmúlt évekhez képest csak kevés számú változtatást tartalmaz a tervezet. Ezen változtatások közé tartozik nagyon helyesen az importált termékek fogyasztási adójának az ÁFÁ-hoz hasonló megállapítása, az adóvisszatérítés lehetőségének biztosítása meghatározott esetben, az adóztatott termékek körének a bővítése. Ugyancsak pozitívuma a törvénytervezetnek, hogy most már egységes szerkezetben, áttekinthető formában került elénk. Mégsem nyugodhatunk meg teljesen, mert egyéb vonatkozásaiban maradt a régi rendszer és a mértékek, ezzel együtt a korábban felszínre került negatívumok is változatlanul továbbélnek. Már az egy évvel ezelőtt az Országgyűlés rendelkezésére bocsátott, az adórendszer módosításával kapcsolatos tájékoztatóban olvashatjuk, idézem: "Az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó részaránya nagyjából megfelelő, ugyanakkor itt is számtalan olyan belső ellentmondás van, ami miatt az átlagosan elfogadható adóterhelés mellett a normatív kulcs mértéke relatíve túl magas." Ehhez én most hozzátenném azt is, hogy nem eléggé differenciált. És a finoman fogalmazott "relatíve túl magas" adóterhelés a fogyasztási adó tekintetében mit adott gazdaságunknak? Mint már említettem, a tervezett költségvetési bevételt semmiképpen sem. Ugyanakkor néhány termék piaci viszonyait teljesen átrendezte, és hogy hogyan, arról a szó szoros értelmében mindennap meggyőződhetünk az utcasarkokon, a pályaudvarokon, az aluljárókban, egyszóval a feketepiacon. Kávé-, rövidital-, cigaretta-, csokoládé-hegyeken bukdácsolunk, mindezt a felpezsdült, illegális és félillegális kereskedelem produkálja. Azt is tudom, mindebből nem kevés haszna volt a kispénzű vásárlóknak, de a felszíni, törékeny, zsibvásári konjunktúra a hazai termelés jelentős visszaesését is magával hozta, s nem nehéz belátni, a munkanélküliséget is erősítette. Például a szerintünk irracionálisan magas, 400s fogyasztási adóval sújtott legális kávéforgalom, amihez még 250s ÁFA is tartozik, Európában egyedülálló. Tudomásom szerint Nyugat-Európában e termékekre csak az élelmiszerekre vonatkozó alacsonyabb adó érvényes. Továbbá a borra kiszabott nem túl magasnak tűnő 110s fogyasztási adó átmeneti - hangsúlyozom, csak átmeneti - csökkentése talán hozzájárulhatna annak a nem kis gondnak a megoldásához, amely az agrárágazat e területén jelentkezik. Közismert, hogy elmúlt évi bortermelésünk jelentős része még eladatlan, és a szőlőtermelőknek reményük sincs arra, hogy az ez évi termékeik után a kívánt árbevételt megkapják. Úgy tudom, hogy a hagyományos bortermelő és fogyasztó országokban - Franciaországban, Olaszországban - a tömegborokon nincs, vagy nagyon alacsony a fogyasztási adó, viszont a minőségi borokon jóval magasabb fogyasztási adó van. Tehát sokkal differenciáltabb a kép, nálunk a pénzügyi szabályozás e tekintetben sematikus. Hogy ne csak élelmiszeripari példát hozzak - ami nem véletlen volt idáig -, én is kitérnék a gépkocsik adóztatására. Azt, hogy egy összegben 20 ezer forint/darabban állapítjuk meg a fogyasztási adót, szerintünk nem megfelelő, mert például egy Volvon, ami igazán luxuscikknek számít, akár 40 ezer forintos fogyasztási adót is el tudunk képzelni, ugyanakkor a munkaeszközként használt kevésbé értékes gépkocsikon, egy 1300-as Ladán túl soknak tartjuk ezt a fogyasztási adót. Tehát differenciáltabban kellene megállapítani. Nem titkolt szándékom e prominens példák alapján adórendszerünk e szeletét újbóli átgondolásra javasolni, miközben tudom, a költségvetésre nehezedő feladatok teljesítése csak a bevételek stabilitásával oldható meg. De vajon stabilnak tekinthető-e az előbbiek szerinti elemzett bevétel? Megnyugtató lehet-e számunkra az ilyenfajta bevétellel megalapozott költségvetési feladatvállalás? Úgy vélem, az ez évi folyamatok nem ezt támasztották alá. Továbbiakban áttérnék a fogyasztói árkiegészítés kérdéskörre. Talán mindenkinek feltünt, hogy a törvényjavaslatnak ez a része, és a hozzá tartozó 2. számú melléklet igencsak lesoványodott a korábbi évekhez képest. A mind határozottabbá váló és a közgondolkodásba is átvitt törekvéseink eredményeképpen a támogatásleépítés újabb mérföldkövéhez értünk. A szilárd tüzelőanyagokra, az ivóvíz- és csatornaszolgáltatásra, a távfűtésre és távmelegvíz-szolgáltatásra vonatkozó fogyasztói árkiegészítés tételei nem szerepelnek a támogatott termékek között. Ezen túl a mintegy 4 milliárd forintot képviselő tej, illetve néhány tejtermék - túró, vaj - fogyasztói árkiegészítése is megszűnt. Figyelembe véve az előkészületben levő agrárrendtartási és az ezzel remélhetőleg harmonizáló ártörvényt, amely a fogyasztói tejet is most már a szabad árkategóriába, s ezáltal a versenyszférába utalja, egyet kell értenünk a termékek támogatása megszüntetésével. Ugyanakkor felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ezzel az intézkedéssel az élelmiszergazdasági ágazatból ismételten jövedelmet vonunk ki, s ennek egyrésze sajnos, és valószínű csak a fogyasztói ár emelése révén kompenzálható. Számítanunk kell arra is, hogy az elmúlt két év alatt a folyadék alapon számított egy főre jutó tejfogyasztás közel 40 literrel való mérséklődése mind a fogyasztói, mind pedig a termelői oldalon feszültségek forrásait jelentette. Mindezek azzal a költségvetési és adózási filozófiával kapcsolatosak, miszerint az adóbevételeken belül erősíteni kell a forgalomhoz kapcsolódó részeket, ezáltal a termeléshez kapcsolt adó, nevezetesen a társasági adó mértéke is csökkenthető. Mint köztudott, e törekvésekkel összhangban került felszínre, hogy az általános forgalmi adó hazánkban működő rendszere is átalakul. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, kétségtelenül meg kell szüntetni a közvetlen terméktámogatást, mert ugyanazon termékek árkiegészítéssel és egyben adóval sújtani és forgalomban tartani ésszerűtlen. A fogyasztói árkiegészítés megszüntetését indokolja az a közgazdasági elv is, miszerint közvetlenül végterméket támogatni nem célszerű. A termelőt, illetve a szolgáltatást végzőt kell döntési pozícióba hozni, ezáltal a versenyszituációnak is automatikusan teret biztosítunk. Vagyis a termelőnek képesnek kell lennie arra, hogy eldöntse, milyen terméket tud gazdaságosan termelni és a piacon versenyeztetni, és ezzel vetélytársait a piacról kiszorítani. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a végterméket érintő támogatások fokozatos megszüntetése gazdaságpolitikánk elmúlt két évi gyakorlatának egyik legkényesebb, mondhatnám úgy is, egyik legnépszerűtlenebb lépései közé tartozott és tartozik most is. De ugyanakkor azt is vallom, hogy mindez a jövő szempontjából elengedhetetlen. Csak ezeknek a lépéseknek a megtételétől várhatjuk a racionális fogyasztási szerkezet kialakulását. Ugyanakkor nem kis súllyal esik latba az a tény, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek ajánlása is hosszú idő óta ez irányba kívánják terelni gazdasági gyakorlatunkat. Az elmondottakkal csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy e lépések hosszú távú és mindenképpen racionálisnak tűnő elképzeléseinkkel összhangban vannak. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az intézkedések révén pillanatnyilag nehéz helyzetbe kerülőkről nem kell gondoskodni. Ez szerves része a szociálpolitikai hálónak, amelyből a költségvetés nem vonulhat ki. Pregnáns példája ennek a távfűtési és távmelegvíz-szolgáltatásra vonatkozó fogyasztói árkiegészítés megszüntetésekor hozott azonnali kompenzációt jelentő rendelet. Remélhetőleg a tejre és a tejtermékek esetén hasonlóan fognak eljárni. Befejezésként a törvényjavaslat legvégén szereplő tájékoztató utolsó mondatát kiemelten ajánlom képviselőtársaim figyelmébe. Ennek lényege, hogy a most tárgyalt javaslat mellékleteiben szereplő adó- és árkiegészítési kulcsok újragondolandók, és csak az 1992. évi költségvetés bevételi és kiadási előirányzatainak meghatározása során alakíthatók ki véglegesen. Nagyon lényeges mondata a tájékoztatónak. Összefoglalva és általánosítva, az adórendszer, mint a gazdaságpolitika eszköze, önmagában nem áll meg. Csak akkor érheti el a kívánt eredményt, ha fejlesztése összhangban van a költségvetési, az államháztartási politika, az ár-, a bér- és a szociálpolitikai rendszer, továbbá a külgazdasági szabályozás korszerűsítésével, átfogó fejlesztésével. Ezek figyelembevételével a törvényjavaslatot elfogadásra ajánljuk. Köszönöm szépen. (Taps.)