Pintér József (FKGP)

1991. november 18.

PINTÉR JÓZSEF (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az én hozzászólásom más természetű lesz, más szemszögből fogja a világkiállítást érinteni, mint ahogy az eddigiekben elhangzott. Természetes dolog, hogy én nagyszerű érzéssel veszem tudomásul azt, hogy 1996-ban világkiállítás lenne vagy lesz Magyarországon, annál is inkább, mert a honfoglalás 1100. évfordulója lesz éppen ebben az időszakban, és e kettő jelenség rendkívül nagy kihívást jelentene Magyarország ismertetése szempontjából. Amikor a világkiállítás anyagát elolvastam az első gondom az volt, hogy elmenjek a Fejér megyei önkormányzathoz és a székesfehérvári önkormányzathoz és megkérdezzem azt, hogy készültek-e valamilyen javaslatok, elképzelések a világkiállításhoz való csatlakozás tárgyában. Őszinte örömömre szolgált, hogy olyan bőséges információt tudtak elém tárni, amely engemet megdöbbentett. Természetes dolog, hogy én most nem fogom önök előtt elsorolni mindazt a sok rendezvényt, amit Székesfehérváron és Fejér megyében a világkiállítás és az 1100. honfoglalási évforduló kapcsán akarnak csinálni, de ízelítőként hadd mondjak önöknek egy párat ebből. Székesfehérváron a Romkertben egy nemzeti emlékhelyet kívánnak létrehozni, ahol is őskoronázó városrészt akarnak megeleveníteni, és itt akarják megrendezni a kiállítás első szakaszában az európai kormányfők találkozóját. Itt, Székesfehérváron kívánnak a későbbiek során a kiállítás kapcsán találkozót szervezni a koronavárosok vezetőivel az Alba Regia-napok keretében. Itt akarják megszervezni a Romkertben István király rockoperájának előadását. Akarnak szervezni Székesfehérváron olimpiai öttusát, amelyről az olimpiai bizottsággal már tárgyaltak. Akarnak Székesfehérváron nemzeti történészkongresszust csinálni, és egy aluminiumipari kongresszust, és a fehérváriakon kívül a megye különböző részein néhányat említenék még, amelyeket a programok magában foglalnak. Az első ilyen: Tácon a gorsiumi játékokat akarják bemutatni. Velencén akarnak evezős Európa-bajnokságot szervezni. Dunaújvárosban motorcsónakversenyt, úszó Európa-bajnokságot akarnak rendezni. Sáripusztán lovasbemutatót akarnak és Sárrét Mezőföldön 12 vadászház részvételével európai vadásztalálkozót. (Derültség.) Ezen túlmenően móri bornapokat éppen azon a vidéken, ahova nagyon sokan járnak most is - az elszármazott svábok - a móri bornapok időszakában. Kérem tisztelettel, ezek a rendezvények vendégfogadást jelentenek, a mi részünkről vendéglátást, a vendégek részéről pedig érkezést, és ez rendkívül nagy jelentőségű egy ilyen régió életében, mert ennek hagyományai vannak. Hadd említsem meg önöknek, hogy az én nagyanyám Fejér megye Pátka községében élt, és annak idején, amikor vendég jött ahhoz a parasztházhoz, ahol nagyanyám élt, akkor, amikor a vendég beérkezett az előszobába vagy a konyhába, le szokott hajolni és a kötényével megtörölte a széket, hogy lássa azt a vendég, hogy milyen nagy szeretettel fogadják. Hát ilyen jelenségeknek volnánk tanúi ebben a régióban, hogy ilyen vendégszeretettel fogadnánk azokat, akiket ilyen rendezvényekre meghívunk. Örömömre szolgált az, hogy Székesfehérvár polgármestere megkereste a fővárosi polgármestert annak érdekében, hogy ezeket a programokat a fővárossal egyeztessék, hogy hogyan lehet ebben olyan konszenzusra jutni, hogy megrendezhetők legyenek, és hogyan építhetők bele a főváros és vele kapcsolatban lévő rendezvénysorozatba. Sajnálattal vettem tudomásul viszont, hogy a főváros polgármestere a 18 megyét ilyen tárgyban nem kereste meg, hogy próbáljanak valamit tenni egy konszenzus érdekében, hiszen ha egy ilyen világkiállítást meg akarunk rendezni, az hiába van csak Budapesten megrendezve, az nemcsak budapesti megrendezést jelent, hanem az egész országnak a rendezvénysorozatát kell hogy jelentse. Én nagyon csodálkoztam azon, amikor a Fiatal Demokrata Szövetségtől Deutsch Tamást hallottam a tegnapi hozzászólásban, és a világkiállításnak a 15 pontját szépen mind felsorolta nagyszerű jogászi bravúrokkal, hogy ez sem jó, ehelyett így kellene, azt kellene csinálni stb., de semmi életképes dolgot nem mondott ahhoz, hogy mit kellene csinálni a világkiállításon, csak egy ilyen degresszív visszautasító magatartást tanúsított. Nagyon sajnálom kérem szépen, hogy a fiatal demokraták, akiké a jövő (zaj), nem építkezni, nem alkotni akarnak, és nem akarnak világkiállítást szervezni, mert úgy látszik, ők még nem értették meg azt, hogy valaminek a megrendezése és végrehajtása sikerélményt jelent az embernek, aki azt csinálja, aki ott van, aki végrehajtja és a vendégnek is. És ez a sikerélmény sokkal többet ér kérem, mint hogyha azt mondjuk, hogy mennyi beruházásba kerül valami, mert nekem ne mondják ám azt, hogy a munkanélküliséget nem lehet csökkenteni valamelyest, én nem mondom, hogy teljesen, de valamelyest lehet. Azt se mondják nekem, hogy mindent csak beruházással és állami támogatással lehet mgoldani! Vannak olyan nagyon hasznos dolgok, amelyeket állami beruházás nélkül meg lehet csinálni. És miután mi ilyen szerkezetben élünk, amilyenben Magyarországon, nekünk nem kell sevillai színvonalon gondolkodni, hanem a magyar hon lehetőségei alapján kell gondolkodni, és azt kell bemutatni, ami itt látható. S nekünk azért nem kell szégyenkezni. Nekem nagyon sok barátom van az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Ausztráliában, azok, akik a kisgazda mozgalomban a 45-ös, 48-as időkben részt vettek, azután a börtönből kiszabadulva kimentek. Nekem mind azt írják, hogy alig várják, hogy legyen Magyarországon világkiállítás, hogy a családjukkal, barátaikkal, rokonaikkal el tudjanak jönni, mert legalább valamit tudnak segíteni, tudniillik az az idegenforgalmi bevétel, amit ők hoznak, kérem, itt fog maradni, és az is sokat jelent. Nemcsak az jelent sokat, hogy beruházunk valamit és annak a létesítménynek a részei itt maradnak, hanem az ilyen személyes kapcsolat is. És miután olyan lehetőségek kínálkoznak, hogy államfőkkel, kormányfőkkel, városi polgármesterekkel tudunk találkozni az ország különböző részein, nagyon jó kapcsolatkiépítésre nyújt lehetőséget. Az építkezés, a szervezés nékül a sikerélmény nélkül nem lehet semmit sem elérni, és miután én híve vagyok annak, hogy az ország felemelkedése megtörténjen, nemcsak a világkiállítástól, ez csak egy láncszem, ez csak egy lépcsőfok, de ezt is meg kell ragadni, ezt is fel kell használni arra, hogy amennyire lehet, az ország felemelkedését szolgálja, és a közös barátságunkat minden országunkba érkező emberrel elősegítse. Miután még egy hét van a szavazásig, van egy javaslatom, hogy akik egyetértenek a világkiállítással, és akik nem értenek egyet jelenleg a világkiállítással, gondolkozzanak el azon a madáchi mondaton, és mindennap jusson eszükbe, hogy "Ember, kűzdj és bízva bízzál", mert bizalom és hit nélkül nem lehet semmit elérni. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)