Ungár Klára (Fidesz)

1991. november 18.

UNGÁR KLÁRA (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Pintér Úr! Két éve semmi mást nem csinálunk, csak küzdünk és bízva bízunk + (Moraj a jobb oldalon.) Nagyon röviden az általános vitában a FIDESZ frakció utolsó beszédét szeretném elmondani. Ahogy megígértük, négy szakmai beszéd hangzott el, és Lukács úrnak szeretném előre jelezni, hogy e beszéd egy része szakmai és egy másik része politikai természetű lesz. Pap János képviselőtársam elmondta a világkiállítás várható környezetvédelmi következményeit, a környezeti hatásait. És ő elmondta azt, hogy végtelenül cinikus: miközben nem készült tanulmány a környezeti hatásokról, közben az egyik cél a tanulmány szerint a környezet javítása és a környezet bemutatása. Deutsch Tamás képviselőtársam részletesen, paragrafusról paragrafusra elmondta önöknek, hogy a tizenöt szakasz közül egyetlenegy elfogadható, az összes többi nem illeszthető a magyar jogrendszerbe. Mádi László képviselőtársam elmondta a világkiállítás várható hatását a vidékre. Tegnap késő este Kósa Lajos képviselőtársam az általános gazdaságpolitikai hatásról, illetve gazdaságfilozófiai nézetkülönbségekről szólt. Bár ezt többen, többek közt az elnök úr is némileg unalmasnak minősítette. Nagyon röviden szeretném elmondani, hogy mi is az az expo. (Taps és derültség a jobb oldalon.) Az expo egy 46, 51, 61 vagy 80 hektáron megvalósuló úgynevezett kiállítás- vagy eseményorientált nemzetközi szakkiállítás. Az eseményorientált kiállításon az állandó épületek aránya 20, míg az ideigleneseké 80 Az úgynevezett kiállításorientált kiállításon az ideiglenes épületek aránya 35, az állandó épületek aránya 65 Az expo javasolt témái - idézem: a változás szelleme vagy az ébredés kora. Altémái: kultúrák találkozása, vagy feltámadó környezet, avagy békés kommunikáció. Ezeket az igen fontos és könnyen értelmezhető mondatokat a világkiállítási törvénytervezet mellékleteként benyújtott, a Programiroda által 1991. szeptemberében készített háttértanulmány tartalmazza. Tehát nem tudjuk, hogy milyen témában és mekkora területen rendezi, pontosabban szándékszik a Kormány szakkiállítást rendezni. De ez a háttértanulmány több lehetőséget kínál, és kettőt ajánl a türelmes olvasó figyelmébe. Azt javasolja, hogy a kiállítás tartson fél évig. Két beszédes tervrajzot is mellékeltek a törvénytervezethez, amelyből rögtön látni, hogy a mellékletben az 1-es, illetve 6-os változatként szereplő expo- tervet ajánlják figyelmünkbe. A melléklet 16. oldalán ezt olvashatjuk: Az expo üzemeltetésének eredményességét tekintve az 1/1-es és a 6/2-es számú változat a legkedvezőbb, illetve a legjobb a bevétel-költség aránya. A 17. oldalon azt olvashatjuk, hogy az 1/2-es, a 6/1-es és 6/2-es változatokat kell preferálni. A három változat között csupán annyi a különbség, hogy mekkora területet szeretnének ingatlanvállalkozásba bevinni. Az 1/2-es változat még az önkormányzati tulajdon ingatlanvállalkozásba viteléről beszél, míg a 6/1-es és a 6/2-es számú változatok már arról szólnak, hogy az ingatlan részvénytársaságban az önkormányzati és az állami tulajdont tulajdonba veszi. A 21. oldalon azt olvassuk, hogy a 6/2-es számú változat jelenti a legmagasabb kockázatot. A relatív időszűke miatt - idézem - a tervezett 700 ezer négyzetméter építése, az ehhez szükséges infrastruktúra-fejlesztés megvalósítása, a területek időben történő felszabadítása miatt rendkívül feszített beruházási idővel kell számolni. A szükséges befektetői, elsősorban külföldi tőke bevonása jelenleg még nem biztosított. Ugyanezen az oldalon olvashatjuk azt is, hogy az 1/1-es változat költségszempontból minimális kockázatot jelent, ugyanakkor alacsonyabb eredményessége nem teszi valószínűvé vállalkozási alapon történő megvalósítását. Tehát van egy vállalkozó, avagy vállalkozási alapon megvalósítható expo-tervünk, és van egy tisztán költségvetési alapon megvalósítható expo-terv. A vállalkozói expo terve arra a tévhitre épül, hogy a 314 hektáros, úgynevezett kiemelt övezetben a Maharton kívül csak állami tulajdonú ingatlanok, földek vannak. Az úgynevezett világkiállítási övezetben 20 teleknek a Mahart a tulajdonosa, 69 telek állami tulajdonú vállalatok kezelésében van, és 60 telek pedig 4 - a IX., a XI., a VIII. kerület és a fővárosi önkormányzat - tulajdonában van. E 4 önkormányzat a tulajdont, a telkek tulajdonát az önkormányzati törvény hatálybalépésével kapta meg az önkormányzati törvény 107. §-ának (2) bekezdése alapján. E mellékletben számos táblázat is található, a 6. számú táblázat szerint a tervezők 2 milliárd forintot szánnak területszerzésre. Területelőkészítés és területszerzés összesen 17 milliárd forint. E területek értékesítéséből 36 milliárd forint bevételre számítanak. Ahogy Kupa úrtól hallhattuk, nem is olyan nagyon régen, talán egy órával ezelőtt, a 314 hektárból 200 hektárt kellene a befektetők tulajdonába átengedni. A maradék 14 hektárból 80 hektáron kiállítást rendeznénk. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök nevezhetik vállalkozási expónak, hogy az önkormányzati tulajdont használják az expo felépítésének fedezetéül. De nekem erről A Pál utcai fiúk vörösingesei jutnak eszembe, akik odamenve Nemecsekhez, azt mondták, hogy: Einstand. Van egy nagy különbség + (szórványos taps) +, ebben a pillanatban nem az üveggolyókat, hanem a grundot veszik el. Lukács úr fölhívta a figyelmünket arra, hogy alapos tanulmányok folytatása után talán a munkanélküliséghez is hozá tudunk szólni. Ez évi augusztusi adatok alapján kiemelnék három megyét és Budapestet a munkanélküliségi adatai alapján, de nemcsak a munkanélküliségi adatokat szeretném önökkel megismertetni, hanem egyéb számokat is. Borsod-Abaúj-Zemplénben több mint 31 ezer munkanélküli van. A társas vállalkozások száma kicsit több mint kétezer. Az egy lakosra jutó jövedelem, adóköteles jövedelem pedig 63 ezer forint. Szabolcs-Szatmár megyében 27 ezer munkanélküli van, és a társas vállalkozások száma csupán 1400. Az egy lakosra jutó adóköteles jövedelem viszont 50 ezer forint. Budapesten a munkanélküliek száma 17 ezer. A társas vállalkozások száma 16 ezer. Az egy lakosra jutó jövedelem 108 ezer. Én nagyon bízom abban, hogy Lukács úrnak nem kell ezeket a számokat elmagyarázni, hogy miért soroltam őket föl. Vannak az országban olyan térségek - és még Bács-Kiskun megyét nem is említettem -, ahol nemcsak a vállalkozások nem fejlődnek, nem szaporodnak, hanem az egy főre jutó átlagjövedelem is nagyon alacsony, és a munkanélküliség viszont nagyon magas. Budapest és környéke nem ezek közé a területek közé tartozik. De nézzük, hogy mit ír a programtervezet vagy a törvénytervezet melléklete. A 48. oldalon, ahol a világkiállítás és a kapcsolódó fejlesztések foglalkoztatásra gyakorolt hatását vizsgálják a tanulmányírók, a következőket olvashatjuk: Az építkezések által indukált bruttó termelés növekedésének minden milliárd forintja mintegy 1100 fő munkaerő foglalkoztatására adna lehetőséget. Ez 1992-ben még csak 9-10 ezer főt jelent. Ajánlom figyelmükbe ezt a számot, még csak 9-10 ezer főt jelent. De 1995-ben már 180-200 ezer főt is, és az utóhatások miatt 1997-ben mintegy 80-85 ezer munkahelyet teremt. Próbáljuk meg - én megpróbálnám - azt a fejszámolási bűvészmutatványt, amelyet a múlt héten Kádár Béla úr itt előttünk igen jól teljesített, és nézzük meg, hogy 1992-ben ez a 9-10 ezer fő a várható 500 ezer fős munkanélküliségnek hány százaléka. 2, Uraim, 2 a. Nézzük meg, hogy az 50 milliárd forintnyi munkanélküli-segélynek a 2 százaléka menynyi. Ezt is előre kiszámoltam, nehogy zavarba jöjjek, és ez egymilliárd forint. A Programiroda 1992-ben e vállalkozási alapon megrendezendő világkiállításnak csak a területszerzéséhez 7 milliárd forintot használna föl. Hát ebből is látszik - a 7 milliárd és az 1 milliárd összehasonlításából -, szerintem meggyőző, hogy milyen remek üzletbe készülünk belevágni a fejszénket. Ha jól figyelemmel kísértük Kádár miniszter úr expozéját, Fekete Gyula úr felszólalását és az elmúlt másfél-két évben Baráth Etele úr minden tiszteletünket kiváltó, heroikus küzdelmeit és nyilatkozatait, akkor kiviláglik, hogy az 1 és a 7 milliárd forint közötti különbséget az adóbevételek fogják jelenteni. No de félre ezekkel az abszurditásokkal, mert ha ilyen adóbevételekkel számolhatnánk, akkor a nemzeti jövedelmünk körülbelül a háromszorosa volna a jelenleginek. Viszont mit ír Baráth Etele úr az 56. oldalon? "Az expo beruházásával kapcsolatos ingatlanárak emelkedése ugyanis a világkiállításról hozott döntést követő spekuláció révén gyorsan bekövetkezik. Ezt követi a munkaerő drágulásának hatása. A kettő együttesen egyrészt ellehetetlenít számos, még működő ipari és szolgáltató szervezetet, másrészt pedig az ingatlaneladás lehetőségével kedvező alkalmat kínál számukra az áttelepülés költségeinek fedezésére. Az első öt-hat év során 50-100 ezer munkahely megszüntetése, illetve áttelepülése prognosztizálható." Vagyis mit ír Baráth Etele úr? Hát egyrészt azt, hogy a világ nagyon bonyolult. Aztán azt is írja, hogy miközben 180-200 ezer munkahely teremtődik az expo által, eközben 50-100 ezer munkahely megszűnik, illetve áttelepül. Megpróbáltam ezt a négy számot is egymásból kivonni, és négy év alatt az expo hatására 80, maximum 150 ezer munkahely teremtődne. Ez évente ugye 20-40 ezer munkahelyet jelenthetne, kivéve persze 1992-t, amikor 9-10 ezer munkahely teremtődik. Na de van két igen optimista miniszterünk. Az egyikük azt mondja, hogy 1992-ben a gazdaság teljesítőképessége növekedni fog, a recesszió megáll, és szép lassan, évek alatt az ország gazdasága növekedésnek indul. E miniszter úr azt is mondja, hogy a tervgazdálkodásból, illetve az úgynevezett piaci szocializmusból a valódi piacgazdaságra való áttérés a munkanélküliség növekedésével jár együtt. Sőt, ezt a piacgazdaság természetes velejárójának tekinti. De van egy másik optimista miniszterünk, aki a Tervgazdasági Intézetben szerzett igen hosszú gyakorlata alapján még pontosabban meg tudja prognosztizálni, hogy mikor fog a gazdaság, a nemzet felemelkedni. Ő azt mondja, hogy 1993-ban. E miniszterünk azt vallja, hogy olyan gazdaságpolitikát, amellyel munkanélküliség jár együtt, felelős politikus nem képviselhet. De minekutána azt hiszem, hogy neki is szemet szúrt, hogy az elmúlt egy év alatt meggyorsult a munkanélküliségi ráta növekedése, ezért mindannyiunknak az expót javasolja. Vagyis a munkanélküliséget ellenző Kádár úr úgy látja, hogy a várható 500 ezer fős munkanélküliség gondját 1992-ben a 10 ezer embernek munkát adó, és 93-ban a maximum 40 ezer embernek munkát adó expo fogja megoldani. Nem tudom, Kádár úr naiv-e, avagy szándékosan be akarja a magyar választókat csapni? (Zaj. - Közbeszólások kormánypárti padsorokból: Nana! Felháborító!) Nem akarja? Nem akarja. Frakciótársai úgy gondolják, hogy nem akarja.Én bízom is benne, mert a taxisblokád tapasztalatai alapján nagyon negatív következményei vannak annak, ha az embereket becsapják. (Zaj. - Közbeszólások kormánypárti padsorokból: Elnök Úr! Figyelmeztesse a képviselőnőt! - Az elnök csönget.) De egy érdekes vita kezdett kibontakozni a Ház falain belül arról, hogy mi a kínálatbővítő, illetve mi a keresletbővítő politika. (Dr. Gáspár Miklós: Ezt már hallottuk!) Mi a kettő között a különbség? Tulajdonképpen semmi azon kívül, hogy egymásnak pont az ellentétei. Kínálatbővítésen a szakirodalom a termelési tényezők kínálatának bővítését érti. Tehát a kínálat bővülése a termékeket előállító, termékeket kínálók számának bővülését jelenti. Nem a termékek bővítését jelenti. Nem beszélhetünk kohókínálat-bővülésről, avagy sertéshúskínálat-bővítésről, avagy út-, hídkínálat-bővítésről, hanem beszélhetünk kohóról, több sertésről, több útról, szélesebb hídról vagy még több hídról. A kínálatbővítő-politika alapvető eszköztára a progresszív adózás megszüntetése, a lineáris adózásra törekvés, a gazdálkodás mozgásterét akadályozó jogi szabályok leépítése, a mindenfajta liberalizáció támogatása, az importliberalizáció, az export, a bér, a tőkebefektetés liberalizációja. Ehhez kapcsolódik a piacgazdaság intézményeinek fölépítése és az állam gazdaságból való lassú, de biztos kivonulása. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy a piac működési mechanizmusai nyerjenek teret. De uraim, hölgyeim, hisz ezt a programot valaki képviseli a Kormányban. Ugyan ezt az urat nem Kádár Bélának hívják, hanem Kupa Mihálynak. Kádár úr azonban az általa kívánatosnak tartott külgazdasági célok elérése érdekében megírta saját programját. Agrárpolitkát, energiapolitikát, monetáris és hitelpolitikát kíván folytatni. Kádár úr programjában egy dologról nem esik szó, az inflációról. Ellenben dolgozatának alapvető premisszája, hogy a piaci mechanizmusok gyengesége miatt szükség van egy új típusú szemléletre, új típusú állami szerepvállalásra. Kádár úr különböző alapok és pénzek, miszerint befektetési alap, piacváltási alap, exportfejlesztési alap és kereskedelemfejlesztési alap fölött szeretne diszponálni, hogy a minisztériuma az arra érdemesnek ítélt fejlesztési koncepciók és vállalatok kedvezményes feltételű állami forrásokhoz tudja juttatni. Programjában az alkalmazandó szelekciós elvekről semmit sem tudunk. De az ilyen mondatokból idézem: "a gépipar perspektivikus területének kibontakozását elősegítő kormányzati intézkedések arra utalnak, hogy a korábbi években megszokott döntési mechanizmusokhoz hasonló lenne a költségvetési források eloszlásának trendje", ha Kádár úr lenne a gazdasági csúcsminiszter. Vagyis az elosztásoknál a szempontok esetiek és egyediek lennének. Mivel Kádár úr programja egy úgynevezett új típusú szerepvállalásával erősen intervencionista, a bürökráciától, lehetőleg a Külgazdasági Minisztériumtól függő vállalatokban gondolkodik. Nem ért ezért minket nagyon váratlanul, amikor kiderült, hogy komoly érzelmi szálakkal kötődik az expo- hoz. Kádár úr programjában sem liberalizációról, sem deregulációról nem esik szó. Tehát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterének gazdaságfilozófiai jelszavai: intervenció és szelektivitás. Nemcsak arról van szó, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az expóról eleddig senkinek sem sikerült bebizonyítania, hogy egy jó gazdasági vállalkozás. Nemcsak arról van, szó hogy gazdasági filozófiákról vitatkozhatunk a Parlamentben, hanem arról van szó, hogy a Kormány hajlandó-e folytatni egy liberális-konzervatív avagy konzervatív-liberális párthoz méltó gazdaságpolitikát, avagy egy etatista, intervencionista politikát szeretne folytatni. Ez utóbbi politika egyébként jobboldali diktatúrákra és baloldali kormányokra jellemző. Az expo támogatása vagy ellenzése nem többet jelent, mint hogy 40 év tervgazdálkodása, illetve piaci szocializmusa után hajlandó-e a Kormány eredeti programjához visszatérni, a piacgazdaság kiépítéséhez. Még egy pillanatig térjünk vissza a programiroda tervezetéhez. Azzal az alapfeltevéssel él Baráth Etele, felolvasnám: "Országos infrastruktúra tekintetében a világkiállítás megrendezéséhez minimálisan szükséges M1 autópálya Győr-Hegyeshalom közötti szakaszát, az M0 körgyűrű déli szakaszát az előkészítés jelenlegi helyzetét figyelembe véve az expo idejére elkészültnek tekintjük. Nagy valószínűséggel elkészül: Budapest-Hegyeshalom vasúti rekonstrukciója, az M3 Polgárig, az M5 és M7-es autópálya kiépítése az országhatárig, továbbá a dunai átkelőhelyek: Szekszárd, Dunaújváros. Feltételezzük a Kelenföldi és a Déli pályaudvarok rekonstrukcióját. Örömmel és bizakodva nézzünk eme projektek megvalósítása elé!" És tisztelt Lukács úr, most jön a politika... (Közbeszólások: Halljuk! Hagyja abba!) Elnök Úr, korlátozni szándékozik a beszéd idejét? (Közbeszólások: Nem! - Az elnök csenget.)