Békesi László (MSZP)

1991. november 18.

DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az adórendszer egészének 92-re tervezett módosításairól a törvényjavaslat vitájának ebben a szakaszában nem szólnánk, nemcsak azért, mert kizálólag a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat van napirenden, hanem azért sem, mert azt gondoljuk, hogy az adórendszer egészét érintő módosításokat a részletes, jövő évi költségvetési tervjavaslat ismeretének hiányában nem célszerű előre vitatni, és az összefüggések ismeretének hiányában arról véleményt mondani. Maradt tehát a fogyasztói adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló törvényjavaslat, amelyről most véleményt szeretnék alkotni. Úgy látjuk, hogy két pozitív és két negatív eleme van a benyújtott törvényjavaslatnak. A pozitív elemek korrekciós jellegűek, mindenféleképpen helyesek és segítik, hogy a törvény 1992-ben csökkentse azokat a torzulásokat, amelyek az áreltérítő hatásban az import területén, illetve a külföldiek hazai vásárlásai során ma még fellelhetők. Helyes, hogy az adót általánossá akarja tenni a törvényjavaslat az importált termékek körében. Ezzel a magánimport és a vállalkozói import közötti jelentős eltérés megszűnik 1992-ben. Némi leegyszerűsítéssel azt is mondhatnám, hogy a magánimport árelőnye szűnik meg, és ezzel a kávénál és más termékeknél gyakorta tapasztalt, indokolatlan belső feszültségek is minden bizonnyal mérsékelhetők lesznek. Azt csak zárójelben teszem hozzá, hogy persze ennek a nagyon helyes lépésnek az érvényesítése nem fogja könnyű feladat elé állítani a vámhatóságokat. Nem irigylem a vámosokat, akiknek majd érvényt kell szerezni, hogy a magánimport területén is a fogyasztási adó valóban érvényesíthető legyen. Helyes az a lépés, hogy a diplomáciai testületek részére a fogyasztási adóban is érvényesül a nemzetközileg megszokott visszaigénylési lehetőség, hasonlóan az általános forgalmi adóhoz. Talán az elmúlt években nem volt akkora jelentősége, éppen a fogyasztási adó viszonylag kicsiny aránya miatt, most azonban ennek a jelentősége már mindenféleképpen megnőtt, részben a viszonosság, részben a nemzetközi tapasztalatok indokolják ezt a lépést. Ezeket támogatjuk, helyes, hogy bekerültek a törvényjavaslatba. A két negatív elemről. Az első szorosan összefügg azzal, ami az 1992-es költségvetés fogyasztói adó előirányzataira vonatkozik. Talán emlékszik rá a tisztelt Ház, a költségvetési irányelvekben 53 milliárd forintos többletbevételre számít a fogyasztási adóból 1992-ben a Kormány. Igaz, hogy a konkrét adómértékek megállapítását a Kormány saját hatáskörében kívánja tartani, éppen azért, hogy a költségvetés alakulásától tehesse függővé az egyes konkrét adómértékek és adótételek megállapítását. Itt a gond, tisztelt Ház. Ha egy adónemet pufferként kezel egy költségvetési vitában a Kormány, és saját hatáskörében dönthet az adómértékekről, akkor ott alapvető torzulásoknak a veszélye állhat fenn. Gondolják végig, ha a költségvetési vitákban itt a Parlamentben akár a kiadások növelése, akár a bevételi előirányzatok megalapozása, és ennek kapcsán a költségvetés hiánya nem az elfogadható és tervezett mérték szerint alakul, akkor valahol a bevételek módosításával kell megkeresnie a Kormánynak a hiány kiküszöbölésének fedezetét. Erre ez a puffer látszik megfelelő eszköznek, nevezetesen a fogyasztási adó. Félreértés ne essék, mi nem azt mondjuk, hogy ármegállapító hatásköre legyen a Parlamentnek, és cikkenként mi állapítsuk meg az egyes termékek, a fogyasztási adó körébe vont termékek fogyasztási adóján keresztül a fogyasztói árakat, azt azonban igen, hogy több tízmilliárdos nagyságrendű bevételt, és ezzel együtt fogyasztói árat érintő intézkedések ne egyszerűen a költésgvetési pozíció alakulásától és a Kormány döntésétől függjenek. Egy kicsit továbbmegyek, tisztelt Ház. Ha mindaz igaz lenne, amit az államtitkári expozé tartalmazott, akkor talán még lehetne is támogatni egy ilyenfajta felhatalmazást. Csakhogy ne feledjék, az általános forgalmi adó kulcsainak csökkentéséről szó sincs 1992-re. Nemcsak azért nincs, mert még nem terjesztette be az ÁFA-törvény módosítási indítványát - a költségvetési koncepcióból láttuk, hogy ez fel sem merül. Nincs tehát arról szó, hogy az általános forgalmi adó és a fogyasztói adó közötti arányok változtatása következnék be 1992-re. Egyszerűen arról van szó, hogy +92-re a fogyasztási adóból 53 milliárddal többet kell beszedni. Ha ez nem elég, akkor valószínűleg ez a mérték még növekedhet. Persze, egyszerű lenne a dolog, hogyha ennek az adónak a túlnyomó többségét kizárólag a luxuscikkek viselnék, mert valóban, egy ilyen lassú latinamerikanizálódási folyamat mellett, ahol a társadalom kilenctizede lesz egyre szegényebb, igazán nem érdekes, hogy a luxuscikkekre mekkora fogyasztási adót vetünk ki. De nem erről van szó! Bár igaza lenne Becker Pálnak, de hát, sajnos, nem a luxuscikkek adják ki a fogyasztási adó volumenének túlnyomó többségét: az 5át sem teszik ki. Az üzemanyagokra megállapított fogyasztási adó, a dohányárukra megállapított fogyasztási adó és a szeszesitalokra megállapított fogyasztási adó adja a 90át a fogyasztási adónak. Félreértés ne essék: én nem azt pártolom, hogy legyen olcsóbb a szeszesital Magyarországon. De azt hinni, hogy ezt a fogyasztói kört kizárólag a gazdagok fogják 1992-ben reprezentálni+ Hát ez, enyhén szólva, erőteljes tévedés. Tiltakozunk tehát a puffer szerep ellen. Nem értünk azzal egyet, hogy a Kormány állapíthassa meg a konkrét adómértékeket. Az a szilárd meggyőződésünk, hogy a költségvetési törvénnyel egyidejűleg világosan be kell mutatni, milyen adónövekedést kíván az alapvető termékek körében végrehajtani a Kormány. A második problémakör, amit negatívan ítélünk meg: a fogyasztói ártámogatások csökkentésének mértéke. Kérem a Házat, gondolja végig: a fogyasztási adóban 53 milliárdos növekedés, a fogyasztói ártámogatásban 22 milliárdos csökkenés - a kettő együtt 75 milliárd forint: csak a most asztalon lévő adótörvény kapásból 30s fogyasztói árszintnövekedés, primer hatásként. A tovagyűrűző hatásokról egyelőre nem beszélek, mert nem tudom, hogy például a fogyasztási adónövekményből mennyi fog az üzemanyagokra esni, ami természetesen végigmegy az egész termelési vertikumon, megnövelve az ottani költségeket. Nem egyszerűen arról van szó tehát, hogy egy egyébként az árarányok javítása, az importtal szemben a hazai piac védelme érdekében szükséges fogyasztói ártámogatás-csökkenés megy végbe. Sokkal többről van szó! Alapvető termékkörben - erről már szó esett több előző hozzászólásban -, a tej és tejtermékek körében, a szilárd tüzelőanyagok tekintetében, a víz- és csatornadíjak tekintetében az összes támogatás megszűnik, tisztelt Ház! Nem arról van szó, hogy csökken! Az előző években nagyon jelentős csökkentéseket hajtottunk és hajtottak végre ebben a körben. Kevés nemzetközileg tapasztalható példa van arra, hogy ezeknél a termékeknél semmilyen támogatás nem érvényesül - különösen a jelenlegi fogyasztási struktúrát, a jelenlegi jövedelemarányokat és a magyar árarányokat figyelembe véve. Árarány változtatásról tulajdonképpen csak más esetekben, tényleg elhanyagolható esetekben - az aranynál és esetleg a kávénál - beszélhetünk a törvény megszavazása esetén. Itt arról van szó, hogy alapvető termékkörben, anélkül, hogy látnánk ennek az árhatásait, hogy látnánk a kompenzációs terveket - ha egyáltalán vannak kompenzációs tervek a Kormány kezében. Ha vannak, azok nyilván a költségvetés keretében lesznek megismerhetők -, s anélkül, hogy tudnánk, a tovagyűrűző hatások a hazai fogyasztásban, illetve a külkereskedelmi forgalomban hogyan fognak lecsapódni. Ugye, államtitkár úr az expozéban arról beszélt, hogy persze, a fogyasztói ártámogatások ügyében nem ma kell dönteni, hanem majd csak a költségvetés idején. Nem, tisztelt Ház! Ha ezt a törvényt elfogadja az Országgyűlés, az azt jelenti, hogy a felsorolt termékkörben 1992-ben egy fillér fogyasztói ártámogatás nem lesz. Ott, a költségvetési törvénynél már nem fogunk visszacsempészni ide az égvilágon semmit. Éppen ezért, ebben a körben is az a véleményünk: így dönteni a fogyasztói ártámogatások ilyen drasztikus csökkentéséről nem lehet, csak a költségvetéssel együtt, az árhatások és a kompenzációs törekvések, célok ismeretében. Zárójelben szeretném megjegyezni - de azt hiszem, nem igazán lényegtelen dolog -, hogy valójában olyan esetben akarja 22 milliárd forinttal a fogyasztói ártámogatásokat - tehát a direkt árakat növelő támogatásokat - csökkenteni a Kormány, amikor például a termelői ártámogatások csak 2 milliárddal nőnek, amikor például az igazgatás kiadásai 20 milliárddal növekednek+ Hadd ne soroljam tovább mindazokat a tételeket, amelyeknél az összefüggések tényleg a költségvetéssel együtt lesznek megítélhetők. Mi tehát azt tudjuk javasolni a tisztelt Háznak: ezt a törvényjavaslatot így, most ne fogadja el, hiszen a kiragadott előirányzatok nem megalapozhatók, nem indokolhatók - erre a költségvetési törvénnyel együtt térjen vissza a Ház. Ha ez lehetetlen, akkor a törvényjavaslat elutasítását javasoljuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)