Lukács Tamás (KDNP)
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Képviselő Asszony! Mi nem olyanok vagyunk, akik elgyávulunk. (Zaj. - Orbán Viktor: Helyes!) Nem veszem azt a bátorságot, hogy a közgazdaságtudományi iskolákat ismertessem a sokkal jobban képzett képviselő asszonynak, azonban veszem azt a bátorságot, hogy némely logikai hibára rámutassak előadása közben. (Közbeszólások: Helyes! Halljuk!) Pro primo: sok ideig dolgoztam kisiparosokkal, és nagyon jól tudom, hogy ha valahol egy vállalkozás beindul, akkor nem biztos, hogy az nyeri meg a vállalkozást, hogyha tisztességes versenyfeltételek vannak, ahol a vállalkozást kiírják. Ennek következtében pedig lehetséges, hogy a képviselő asszony levezetéséből azt a következtést kellett volna levonni, hogy ahol az élő munkaerő olcsóbb, azok a vállalkozások jobb versenyhelyzetbe kerülhetnek a meghirdetett versenyek kapcsán. Ilyen példákat tudnék sorolni, amikor a budapesti munkahelyeket a lényegesen olcsóbb vidéki munkaerők nyerik meg és azok a vállalkozások. (Dr. Orbán Viktor: Helyhez kötött építkezések!) Tehát hogyha Budapesten létesül az a munkahely, még nem biztos, hogy a következtetése helyes, amikor lokalizálja a vállalkozásokat Budapestre. Másodszor: ez olyan, mint a régi viccben - tetszik tudni: mennyi és mi mennyi? Tudniillik a munkanélküliségben el tetszett egy-két tételt felejteni a hozzáadásnál, bár nem vitatom a hozzáadás számszerűség helyességét, de el tetszett felejteni. Ezért jó, ha nem írja le az ember előre a beszédét, mert akkor talán a beszédemben tetszett volna figyelni a Fraternité-jelentésnek azon pontjára, hogy 50s munkanélküliség a társadalombiztosítási kiadásoknak 4-4,5 milliárd forintos hiányát jelenti, és ezt el tetszett felejteni hozzáadni a munkanélküliségi kiadásokhoz. Tudnék egyébként még más tételeket is, úgyhogy, tetszik látni, nem mindig az összegszerűség a döntő. Bátorkodtam válaszolni, és azt hiszem, nem a közgazdaságtudományok, kizárólag a logika területére merészkedtem. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)