Réti Miklós (MDF)
DR. RÉTI MIKLÓS (MDF): Akkor a laza beszédgyakorlatokat - amit mára terveztünk - folytatjuk. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításának általános vitájában sokminden elhangzott már, de nem esett szó az egyik legfontosabb problémáról, a munkaerkölcsről, aminek figyelembe-vételére felhívom a tisztelt Ház figyelmét, mert ennek ismerete és végiggondolása nélkül nem lehet magyar jövőt szolgáló törvényt alkotni. A magyar gazdaság rendbetételére sincs halvány remény, esély sem, ha nem érzékeljük, hogy amunkamorál ma mélyponton van Magyarországon. Mélységesen egyetértek Csépe Béla képviselőtársammal, aki világosan kifejtette, hogy a munkanélküliség súlyos problémája nem az Antall-kormány működésének eredménye, és hozzáteszem, a munkamorál alacsony színvonala is az előző társadalmi- gazdasági rendszer hibájából, sőt megkockáztatom, bűnéből ered. A munkanélküliség számának mutatója egyben egyik korjelzője is egy ország gazdasági működésének. Magyarországon a gazdaságnak ez a korjelzője most jelentkezik, de nem azért, mert eddig jól működött a magyar gazdaság. Azért jelentkezik most, mert a kommunista uralom szociális demagógiája a mindenkinek kijáró munkához való jogot és a munkanélküliséget nem ismerő társadalmat mindenképpen biztosította, és fenn akarta tartani, így politikai nyomást gyakorolt a gazdaságra, és ennek kihatásai nemcsak gazdasági, de ami súlyosabb, erkölcsi, morális károkat okoztak. Ez a minden áron való munkahelyfenntartó politika tette tönkre a gazdaságot, mert valójában ennyi munkahelyre nem volt szükség, és megszületett az új fogalom, a gyárkapun belül lévő munkanélküliség fogalma, amiről Csépe Béla beszélt. Ennek a folyamatnak és a szociális demagóg politikának súlyos kihatásai voltak. A látszólagos munka mögött sokszor nem állt semmiféle értékteremtés, és az értéket előállító valóban dolgozókra is óriási munkaerkölcs-romboló hatást tett, amit jól jelzett az ezen időkben keletkezett politikai kabarék élcelődése a a magyar munkamorálról és a magyar munka minőségéről. A rejtett munkanélküliek mellett voltak kifejezetten és nyíltan semmiféle valós munkát és értéket elő nem állító munkahelyek, ilyenek, mint munkahelyi párttitkárok, szakszervezeti vezetők és ezek kiszolgálóinak kreált különféle munkakörök. Nyilvánvaló, mindezek ismerete nem segítette elő a dolgozók erkölcsös munkába vetett hitét, és ők is igyekeztek ott lazítani, ahol tudtak, tisztelet a kivételnek, mert ilyenek is voltak. A valóban becsületesen dolgozók látták ezt a romboló hatást, és esti beszélgetéseknél egy-egy fröccs mellett bizony ki is mondták, hogy csoda, hogy ez az ország létezik ilyen munkatempó és munkaerkölcs mellett. Igen, uraim, ez volt a kommunista, a Kádár-féle magyar gazdasági csoda, de ehhez a csodához a Nyugat is segített, mert ha végképp nem futotta, akkor jött a kölcsön, hogy ez az ördögi rendszer tovább tudjon működni. Az egyenlősdi és a rendszer minden áron való fenntartása okozta, hogy az elmúlt évtizedben még az európai felzárkózáshoz esélyes vállalatokat és üzemeket is visszahúzta a gyenge, középszerű, csak veszteséget produkáló gyárak, üzemek fennmaradásának biztosítása. Természetes, hogy az itt-ott előforduló jól dolgozó nyereséges vállalatok alapos megadóztatása, megnyírása a rossz struktúra fenntartásához történt, így a jó fejlődése és jövője is tönkrement. 1989. augusztus 20-án Németh Miklós akkori miniszterelnök figyelmét ceglédi látogatása során éppen ezekre a dolgokra hívtam fel, és levél formájában, mint a Magyar Demokrata Fórum ceglédi szervezetének akkori elnöke, haladéktalanul intézkedésre szólítottam fel gazdasági téren, hogy kezdjék meg a veszteséges vállalatok felszámolását, még a munkanélküliség okozta súlyos sokk árán is. Mondanom sem kell, hogy ezek a népszerűtlen intézkedések megmaradtak az új demokratikusan megválasztott Kormánynak. Nem hiszem, hogy bármilyen kormány vagy parlament tudott volna sok népszerű intézkedést tenni egy ilyen gazdasági helyzetben. A munkanélküliség várható prognosztizálása során Mádi László képviselőtársam a Kormány szemére vetette, hogy rosszul prognosztizált, amikor az év végi munkanélküliek számát 345 ezerre jelezte a várható 380-400 ezerrel szemben, és a járulék 900s bevételével tervez - mármint a Kormány -, ami a 70-800t sem fogja elérni. Nos, ez a prognózis várható tévedése még a képviselő úr által felvetett számok tükrében sem óriási tévedés: a 345 ezer a 380 ezerhez képest. A járulékbehajtás realizálását majd meglátjuk, de nekünk is oda kell hatni, hogy ne legyenek kibúvók a befizetés alól. Amennyiben figyelembe vesszük az 1988-as adatot, hogy Magyarországon 4,8 millió körüli aktív keresőből 38, ami egymillió-nyolcszázhúszezer embert jelent, dolgozott a szocialista iparban, építőiparban, akkor - csak ennek az ágazatnak eredményeit ismerve - a veszteséges vállalatok azonnali bezárása milliós nagyságrendnél is nagyobb munkanélküliséget eredményezne csak a gazdaságnak ebben a szektorában végrehajtott könyörtelen, a szabad demokraták által ajánlott sokkterápia. Úgy gondolom, hogy a Kormány felelősségteljes gazdaságpolitikát folytat, amikor a piacgazdaság kiépítését fokozatosan hajtja végre, hiszen így is óriási terheket ró az átalakítás az egész ország lakosságára, és ezért nem értem, hogy a tisztelt ellenzék miért támad minden átalakítással járó tehernövekedést, amikor nekik nem sokallni, hanem kevesellni kellene a terheket, hiszen ők a még nagyobb tehertétellel járó gazdasági átalakítást, a sokkterápiát tűzték zászlajukra. Talán rádöbbennek, hogy a sokkterápia Lengyelországban sem volt eredményes, és nálunk is kiszámíthatatlan következményekkel járt volna, hiszen ez az ország teljesítőképességének a határához érkezett. A Magyar Szocialista Párt részéről Boros László, általam tisztelt képviselőtársam még talán a zsigereiben hordja a régi beidegződést, amikor kijelenti: - idézem - "Megmagyarázhatatlan és igazságtalan az az elképzelés, hogy rosszabbul járjon a munka nélkül maradó, mint szerencsésebb társa, aki el tud helyezkedni." Véleményem: már hogyne járna rosszabbul a munkanélküli annál, mint aki el tud helyezkedni és dolgozik. Képzeljék el, ha a munkanélküliséget tennénk vonzóvá, ami sajnos az eredeti törvény szerint sokak számára azzá vált, és így nemcsak az anyagi források biztosításának szempontjai - a sokat átkozott járulékemelés -, de az erkölcsi oldal is szükségessé teszi a törvény módosítását, mert én Boros László képviselőtársammal szemben azt vallom, hogy a munkanélküli igenis járjon rosszabbul, mint aki el tud helyezkedni és dolgozik, mert így lesz a munkának becsülete és értéke újra. Egyetértek azzal, hogy aktív foglalkoztatáspolitikát kell folytatni, és lehetőség szerint biztosítani kell az új munkahelyteremtés feltételeit, lehetővé kell tenni a munkaerő-átcsoportosítást a képzés, átképzés biztosításának lehetőségével, és azt hiszem, a foglalkoztatási alap éppen ezt a célt szolgálja. Én hiszem, hogy amennyit az ország helyzete megenged, annyit juttatunk is ilyen célra. Az ország érdeke azt kívánja, hogy a veszteséges vállalatok, a gyárkapun belül levő munkanélküliség megszűnjön, és ami még fontosabb, a munkának újra legyen becsülete, és ez a törvénymódosítás ilyen irányban hat. A lumpenek, haszonlesők és ügyeskedők - mert ilyenek is vannak a tényleg sajnálatosan munka nélkül maradók között -, nem boldogulhatnak jobban, mint az értéket előállító dolgozók, mert a megroppant munkamorál minden további romboló hatását meg kell szüntetni. Nem engedhetjük meg a kérdés laza kezelését, mert nemcsak az anyagi fedezet szűkössége szab határt, de sokkal inkább fontosnak tartom az erkölcsi romboló hatás megfékezését, hogy a munkanélküli segélyt felvevő ügyeskedése ne biztosítson jobb anyagi körülményeket, mint a becsületes dolgozóknak az elvégzett munka után járó bére. Nagyon sok felemás helyzettel találkoztam a munkanélküli segéllyel kapcsolatosan, de ezekről majd a részletes vita során kívánok szólni, hiszen az ilyen ügyeskedéseket nehezítő módosító javaslatot terjesztettem be a törvénymódosításhoz. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország megrendült gazdasági és morális helyzetében többek között feladatunk, hogy olyan törvényeket hozzunk, hogy a munka mint közgazdasági fogalom és a munka erkölcsi jelentősége visszanyerje valódi jelentését, miszerint a munka az a tudatos emberi tevékenység, melynek célja gazdaságilag hasznosat, értékeset teremteni. A munkának erkölcsi jelentősége is van, egyrészt azáltal, hogy az ember hivatásszerű tevékenységévé, és mint ilyen, az erkölcsi életcélok eszközévé válik, másrészt azáltal is, hogy az emberekre nemesítőleg és nevelőleg hat. A most tárgyalt törvénymódosítás, hiszem, hogy a fent említetteket mint fogalmakat, amelyeket az elmúlt 40 év kilúgozott, tartalom nélkülivé süllyesztett, segít helyreállítani és tartalmát visszaadni. Ezért a törvénymódosítást elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket, elnézést kérek, hogy ilyen hosszan igénybe vettem magukat, de ez a nap, úgy látszik, ilyen. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)