Sóvágó László (MDF)
DR. SÓVÁGÓ LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én egyetlen kérdésről, annak általános vonatkozásairól szeretnék szólni, nevezetesen a munkanélküliek járadékáról. Elvben kétféle módon, kétféle rendező elv létezhet annak eldöntésére, hogy ki milyen feltételek mellett juthat munkanélküli járadékhoz. Az egyik elv az úgynevezett biztosítási elv, amelynek szem előtt tartása esetén döntően csak azt vizsgáljuk, hogy az illető személy megfizette-e a jogszabályokban előírt járulékot. A másik az úgynevezett szociális elv, amikor azt is vizsgáljuk, hogy az illető rászorul-e az adott segélyezési formára. Hogy mindenki számára érthetően mondjak néhány példát: A biztosítási elv, amely jelen pillanatban a hatályos jogszabályokban is benne foglaltatik, az csak azt írja elő, hogy hány százalékot kell a munkaadónak, illetve a munkavállalónak fizetnie. Az úgynevezett szociális elv viszont egyéb feltételek vizsgálatát is követelné. Mit mond a jelenlegi szabályozás? "Munkanélküli az a személy, aki a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, nem áll munkaviszonyban, egyéb kereső tevékenységet nem folytat, és az illetékes munkaügyi központ munkanélküliként nyilvántartásba vette." Magyarul és világosan felidézve: nincs olyan feltétel kimondva a jelenlegi jogi szabályozásban, amely szerint egyéb, az illető anyagi helyzetére vonatkozó adatokat is vizsgálni kellene. Például hogyha a munkanélküli járadékra jogosult személy rendelkezik egy balatoni üdülővel, és azt havonta rendszeresen fizetővendég-szolgálat keretében kiadja, akkor jövedelme akár többszöröse lehet az országban ma szokásosnak tekinthető jövedelemnek. De ugyanilyen példát mondhatnék egyéb területekről is. A jövőben várhatóan növekedni fog azok száma, akik nem munkaviszonyból vagy egyéb kereső tevékenységből szerzik jövedelmüket. Ugye, meg lehet élni most már egy viszonylag jelentősebb pénz kamatából, lehet valaki részvényes, kaphat osztalékot és egyebeket. Ezt a jogszabály nem veszi tekintetbe. Azt mondja csak a tervezet és a módosítás is, hogy csak azt kell vizsgálni, kereső tevékenységet ne folytasson az illető. Én arra szeretnék utalni, hogy az ország jelenlegi helyzetében megítélésem szerint nem biztos, hogy helyesen járunk el, ha csak az úgynevezett biztosítási elvet tekintjük mérvadónak. A munkanélküliek száma a jövőben várhatóan tovább növekszik, így továbbra is feszítő gondot jelent majd az ellátásukhoz szükséges anyagiak biztosítása. Ugyanakkor közismert tény az is, hogy a gazdaság lehetőségei által is növekszik azok száma, akik a megélhetésükhöz szükséges anyagiakat - mint említettem - nem kereső tevékenységből szerzik meg. A társadalom mai fejlettségi szintje megítélésem szerint nem teszi lehetővé egy kizárólag biztosítási alapon szerveződő ellátási forma fenntartását. A mindenki által ismert nehéz gazdasági, megélhetési körülmények közepette az emberek többsége nem tartja elfogadhatónak, hogy nem kevesen úgy juthatnak munkanélküli járadékhoz, hogy emellett - sokszor köztudottan - más forrásokból jelentős jövedelemmel rendelkeznek. Meggyőződésem szerint nem sérti a társadalom igazságérzetét, ha ezekben az esetekben kizárjuk munkanélküli járadékra való jogosultságát, így aki olyan adóköteles jövedelemmel rendelkezik, amely havi átlagban eléri a minimális bér összegét, a járadékra ne legyen jogosult, illetve a már megállapított segély megszüntethető legyen. Nem vitás, hogy a javaslat rést üt a biztosítási elven, de ennek megsértése kevesebb hátránnyal jár, mint a járadék fizetése a társadalom által nem méltányolható esetekben. Egyébként is a társadalmi fejlettség mai fokán szerencsésebb dolog a rendszer szociális elemeit erősíteni. Mindezek alapján röviden ismertetném azt a javaslatot, amelyet én szándékozom előterjeszteni. A javaslat lényege abban állna, hogy ne csak azt vizsgáljuk a munkanélküli járadék elbírálásánál, hogy valaki kereső tevékenységből rendelkezik-e egy minimális jövedelemmel, hanem azt is vizsgáljuk, hogy nincs-e egyéb adóköteles jövedelme. Magyarul ne kaphasson munkanélküli segélyt az, aki egyéb adóköteles jövedelméből képes önfenntartására, továbbá szüntessük meg a munkanélküli járulék folyósítását, ha az illető a segély megállapításának időpontja óta olyan bevételhez jutott, amely elegendő létfenntartásához. Többen természetesen - legalábbis én úgy gondolom - majd ellenvéleményüket fejtik ki ezen elképzeléssel szemben. Valószínű, meg fogják említeni, hogy a jövő útja az, mely szerint ha valaki valamilyen, úgymond, valamiféle szerződéssel egy bizonyos összeg befizetése ellenében joggal követelheti, hogyha az adott feltételek fennállnak, akkor járadékra legyen jogosult. Ez az egyik ellenérv, ami fölhozható, és képviselőtársaimnak említve ők is fölhozták azt az ellenérvet, amely szerint ebben az esetben rendkívül nehéz a bizonyíthatóság. Én úgy érzem, anélkül, hogy a bizonyítást túlbürokratizálnánk, egy olyanfajta megoldással, amely szerint a munkanélküli járadékra igényt tartó nyilatkozna, hogy más adóköteles jövedelemmel nem rendelkezik, mint a jogszabályban meghatározott kereső tevékenység, illetve az abból származó jövedelme nem éri el a jelenleg hatályos jogszabályban, illetve a tervezetben is feltüntetett mértéket, abban az esetben a munkanélküli segélyt részére nem biztosítanánk. Én mindezek alapján a rövidesen benyújtandó javaslatom támogatását kérem. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)