Hatvani Zoltán (SZDSZ)

1991. november 18.

DR. HATVANI ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvénymódosító törvénytervezet szóról szóra, betűről betűre és tartalmában egyaránt cáfolja a módosítani kívánt törvény címében és indoklásában kifejezett és ígért törvényalkotói szándékot. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény ugyanis címével, a törvény szövegével és indoklásával egyaránt a munkaképes állampolgárok foglalkoztatásának elősegítését ígérte, új munkahelyek reményét keltette, és elfogadásakor azt is reméltük, hogy a munkanélküliekről való gondoskodás pénzügyi és intézményi alapjait teremti meg. Az eredeti törvény tervezetével kapcsolatos szabaddemokrata állásfoglalást annak idején Tellér Gyula képviselőtársunk ismertette. Tellér Gyula kifejtette akkori felszólalásában, hogy a törvény koncepciójával lényegében egyetértünk, kifejezte ugyanakkor néhány fontos kérdésben aggodalmunkat is a tervezet néhány kritikus pontját illetően. Kritikus aggodalomra okot adó pontjai a tervezetnek véleményünk szerint többek között a következők voltak: a 130-160 ezer főre prognosztizált 1992. évi munkanélküli-létszám, amely tudjuk, már most, több, mint a duplája. A munkanélküliség súlyosbodása következtében várható, hogy a törvény végrehajtása során képzett foglalkoztatási, illetve szolidaritási, azaz aktív és passzív alapok felhasználása az utóbbi irányába tolódik el. Sajnos ennek a folyamatnak is tanúi vagyunk. Nekünk már az eredeti törvényben is túl erősnek tűntek a munkanélkülieket szankcionáló normák. De úgy látszik, a törvény szerkesztői szerint azokon még mindig lehet és indokolt szigorítani. Már az eredeti törvénynél is kifogásoltuk a kormányzati és a munkavállalói érdekegyeztetés munkaerőpiaci súlyarányait. Végül is elfogadtuk, megszavaztuk mi, szabaddemokraták is a törvényt, mert úgy hittük, hogy az más kormányzati gazdasági intézkedések rendszerében betölti majd tervezett funkcióit. Ma már látható, hogy nem tölti be a törvény ezeket a funkciókat. Kérdés: azért nem tölti be, mert a törvény eredeti normái nem jók? Mert ha ez így van, akkor lehet, hogy a megoldást a törvény normáinak itt javasolt módosítása jelenti. De ha azért nem tölti be tervezett funkcióit, mert a rendszer más elemei nem működnek megfelelően, esetleg hiányoznak fontos kapcsolódó elemek, akkor ez a törvényjavaslat semmiképpen sem jelentheti a probléma megoldását. A helyes válasz valószínűleg az is-is. De mi, szabaddemokraták az utóbbi problémakört tartjuk meghatározónak, így a végső megoldást jelenthető kiutat is ebben a körben keressük. A területpolitikába ágyazott aktív foglalkoztatási politikát keressük és kérjük számon a Kormánytól. És már most leszögezem, tisztelt Képviselőtársaim, hogy alapvetően hibásnak tartjuk azt a kormányzati magatartást, ami ebben az esetben is a költségvetési érdekek által motivált tüneti kezelés kizárólagosságában jelenik meg. Igen, az előbb már megint a Kormány területpolitikáját hiányoltam. Hiányolom, mert az Országgyűlés még mindig nem ismeri ezt, és úgy tűnik, a Kormány nem is akarja, hogy megismerjük. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény tárgyalásakor ezt a tényezőt pedig nem hagyhatjuk szó nélkül. Szólni kell róla, mert jól tudjuk mindnyájan, hogy a foglalkoztatás és a munkanélküliség nem általában gond az országban, hanem területileg eltérő okok miatt és területileg erősen differenciált mértékben. Állításom igazolásául hadd említsem meg példaként választási körzetemet, Edelény várost és környékét, ahol 210s mértékkel, tudomásom szerint ma az országban a legnagyobb a munkanélküliek részaránya. Hangsúlyozom, a konkrét példával nem egyetlen körzet súlyos gondjaira kívánom felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hanem a területpolitika és az aktív foglalkoztatási politika hiányából származó következményekre. Először nézzük, mi történik ma e fontos kormányzati politikák hiányában. Az illetékes kormányzati szervek jelentések formájában tájékozódnak a városonkénti, térségenkénti munkanélküliek számáról, részarányáról. A Kormány decentralizált szervein keresztül gondoskodik a munkanélküliek ellátásáról, az ellátás hivatali feltételeiről. A decentralizált hivatalokban munkahelyteremtő beruházások támogatására pályázati kiírások vehetők át. Edelényből és környékéről egyáltalán nem vagy alig-alig érkeznek be ilyen pályázatok, mert hiányzik a munkahelyteremtő beruházások infrastrukturális és pénzügyi háttere. A munkanélküliek száma tovább nő, mert a nagyvárosok gyáraiból is elsősorban a vidék lakosait bocsátják el. Tovább nő tehát a foglalkoztatáspolitika passzív pénzügyi eszközei iránti helyi igény. Ezzel szemben aktív területpolitika és foglalkoztatási politika esetén megalapozott ismereteink lennének arról, hogy hol helyezkedik el például Edelény térségének válsága a térségi válságok rangsorában, és mik a jellemzői. Feltétlenül ismerni kellene az illetékes szerveknek, hogy az adott térség milyen természeti és emberi erőforrásaival képes valamilyen külső támogatással önmaga segítségére is lenni. A külső támogatást pedig nem általában kellene alkalmazni, hanem az adott helyen elvárhatóan a leghatékonyabb eszközt kellene minden esetben a szakembereknek kiválasztaniuk. Van, ahol a minimális gazdasági infrastruktúra kiépítése nélkül hiába kínáljuk a kedvezőbbnél kedvezőbb feltételű beruházási támogatásokat. És bizonyára van térség, ahol beruházási forráshoz nehéz hozzájutni. Másutt talán adókedvezménnyel lehetne a legjobb eredményt elérni és így tovább. Mindezeket a Kormánynak területfejlesztési programba foglalva kellett volna már réges-régen az Országgyűlés elé terjesztenie. Sajnos, erre valószínűleg a közeljövőben sem kerül sor, hisz az erre vonatkozó, sürgősséggel tárgyalandó javaslatunkat kormánypárti képviselőtársaink leszavazták. Ilyen koncepció és program hiányában fog az Országgyűlés már második alkalommal költségvetési milliárdokat elosztani, és ilyen információk nélkül döntenek a törvényben meghatározott szervek a foglalkoztatási alap felhasználásáról. Tisztelt Országgyűlés! Mint a felszólalásom elején már kifejeztem, mi elutasítjuk azt a megoldást, amit ez a tervezet kínál. Elutasítjuk, mert a történelmi feladat - úgy gondolom, abban egyetértünk, képviselőtársaim, hogy az átmenet egyik legsúlyosabb gondjáról van szó - terheit a Kormány kizárólag a munkaadók és munkavállalók vállára kívánja helyezni. Elutasítjuk, mert a területfejlesztési koncepciók sürgős tárgyalásának elutasításával és az előttünk fekvő javaslat tanúsága szerint is a Kormány továbbra is a passzív eszközökre helyezi a súlyt. Ez pedig olyan kényszerpálya, amin nincs megállás. Elutasítjuk, mert önmagában ez a törvény semminemű garanciát nem nyújt arra, hogy egy év múlva, esetleg még korábban nem lesz-e szükség újabb hasonló módosításra. A szabaddemokraták ezzel szemben kezdeményezik és támogatják azokat a javaslatokat, érkezzenek azok a Ház bármely oldaláról, amelyek a területfejlesztési koncepciókkal ötvözött aktív foglalkoztatáspolitikát helyezik előtérbe. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)