Balogh Gábor (KDNP)
BALOGH GÁBOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Igyekszem gyorsan fölolvasni, mert az elejétől végéig, úgy gondolom, hogy eléggé fontos dolgokat tartalmaz. Az országot járva, bizonyára önök is találkoztak már boldog munkanélküliekkel, akik munkanélküli járadékukból és egy kis mellékesből most jobban élnek, mint amikor dolgoztak. Gondoljunk az osztrák határ mellett lakókra. Olyan munkanélküliekről van szó, akik nem gazdasági csapásként élik meg munkanélküliségüket, hanem kellemes életformaként, s akik nemegyszer felháborodást keltenek azokban, akik dolgoznak, de sokkal kevesebbet keresnek, mint amennyit például a munkanélküli járadékként kap. Az ilyen boldog munkanélküliek, bár munkájuk által gazdagítják az országot, virágoztatják a háttérgazdaságot. Egyes becslések szerint körülbelül 200 milliárd forint, más becslések szerint ennek többszöröse forog így közkézen. Ha a bruttó jövedelemkiáramláshoz viszonyítjuk, ami 1990-ben 1800 milliárd forint körüli összeget tett ki, akkor sem elhanyagolható ez a pénzmennyiség. Ez a 200 milliárd forintos adat tetemes összeget fejez ki, s ha komolyan vesszük, akkor az is igaz, hogy a gazdasági liberalizmus következtében valahol valamit elrontottunk. Olyan gazdasági csapdába sétáltunk bele, amelyet eleinte mellékterméknek, a piacgazdaság melléktermékének tekintettünk. De ilyen hatalmas összegnél, amely a jövő évi tervezett költségvetési hiány kétszeresét teszi ki, már nem lehet szó csupán melléktermékről. Egyre inkább megfontolandó, hogy helyes irányt választottunk-e, helyesen döntöttünk-e akkor, amikor ennyire liberális munkanélküliségi törvényt fogadtunk el. Tapasztalatom szerint a nyugati országok, a liberális gazdaságpolitikát nem számítva, többnyire azért veszik természetesnek a munkanélküliséget, hogy ezzel is csökkentsék az eladósodás miatt keletkezett gazdasági feszültségeket, megakadályozzák, hogy adósságszolgálati mutatójuk közvetve tovább romoljon, vagy megkadadályozzák, hogy az IMF vegye át gazdaságuk irányítását. Ezért hoznak ilyen foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket, mert csak így válik lehetővé számukra, hogy saját maguk határozzanak gazdasági és társadalmi fejlődésükről. Hazánkban némileg hasonló motivációk játszottak közre, amikor elindultunk a munkanélküliség irányába, s engedtünk a liberális gazdasági logikának, a szerkezetváltásra helyezve a hangsúlyt. Viszont már most fel kell hívni a figyelmet arra a tényre, amire már annak idején a hatpárti megbeszélés során utaltam, hogyha egyre több aktív korú kerül ki a foglalkoztatási hálóból, akkor a munkanélküliség életstílussá, életformává alakul, s ha a kellő időben nem intézkedünk, komoly nehézségekkel kell számolni például a bűnözés, az elszegényedés és még sorolhatnám, mi miatt. Az eltelt közel egy év alatt a munkaügyi miniszter úr is tapasztalhatta, hogy egyes régiókban, például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, amikor intézkedett, hogy a munkát megtagadók, illetve a dolgozni nem akarók munkanélküli-járadék folyósítását állítsák le, akkor az ügyintézőket késsel életveszélyesen megfenyegették, úgyhogy rendőri erőt kellett kirendelni és végeredményben tovább kellett folyósítani a járadékot. Képviselőtársaim! Ez így nem mehet tovább.A Kormánynak, az önkormányzatoknak és nem utolsósorban az Országgyűlésnek hathatós intézkedések sorozatát kell hozni, hogy ez a magatartás ne terjedhessen tovább. Abból az elvből kell kiindulni,hogy aki tudna, de nem akar dolgozni, az ne is egyék. Olyan jogszabályokat kell alkotni, és a Kormánynak ezek végrehajtását hathatósan betartatni, amelyek nyomán a munkanélküli ne életformaként fogja fel munkanélküliségét, s kiemelkedhessék munkanélküliségi állapotából. Ezt indokolja többek között, hogy az ország humán erőforrásai szűkösek, s ha valaki kivonja magát ez alól, még nagyobb nehézség elé állítja az országot. Nem ingyenélőkre van az országnak szüksége. 1989-ben ellenzéki pártként olyan alapelveket és célokat fogalmaztunk meg a Kereszténydemokrata Néppártban és tűztünk magunk elé, amelyek szerint az ember és családja szociális biztonsága súlyosan ne sérülhessen, hiszen a társadalom valamennyi tagja felelős azért, hogy mindenki biztonságban érezze magát. A társadalom elemi kötelessége, hogy a gazdasági, társadalmi események káros hatásaival szemben alulmaradt tagja számára is megteremtse a biztonságot, hogy emberi körülmények között élhessen, személyiségét kibontakoztathassa, tanulhasson, dolgozhasson, s mindez ne segélyadomány formájában történjék. Napjainkban gyakran elhangzik,mintegy folytatva az előző Kormánynak a szóhasználatát, hogy a szűkös erőforrásokat és az ország gazdasági helyzetét figyelembe véve az állami újraelosztás, a redisztribúció túl nagy hányadot képez az állami költségvetésben. A statisztikai adatokat, és a pénzügyminiszter úrnak a szavait is figyelembe véve úgy tűnik, hogy a megállapítás igaz, sőt bizonyos túlköltekezés is megfigyelhető, mert a termelési érték nagysága és a redisztribúciós ráta nincs szinkronban egymással. Ebből a tényből az következik, hogy sem a gazdaságpolitikai, sem a foglalkoztatáspolitikai, sem pedig a szociális biztonsági intézkedések nem rendszerszerűen illeszkednek egymáshoz, s nincsenek optimalizálva. Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy csökkenteni kell a szociális biztonságot, hanem azt, hogy nem elég hatékony a jelenlegi gazdaság-, foglalkoztatás-, elosztás- és adópolitika, valamint ezek végrehajtása. Mi, kereszténydemokraták nem véletlenül hangsúlyoztuk szociális programunkban, hogy a legjobb szociálpolitika a jó gazdaságpolitika, s az elosztás- és adópolitikát úgy kell megváltoztatni, hogy átstruktúrálásuk révén mérséklődjön az állami költségvetés redisztribúciós funkciója, ugyanakkor növekedjék az egyéni és közösségi kezdeményezések, a különböző kisebb-nagyobb közösségek, vállalkozások és az önkormányzatok szerepvállalása. Ezzel eljutottam ahhoz, amit programunkban mint javaslatot szeretnék tenni. Ezek a javaslatok a szociális piacgazdasággal komformak. 1. A Kereszténydemokrata Néppárt kiemelt feladatként határozta meg a pályakezdő fiatalok első munkahelyhez való jutásának törvényi szabályozását. Szociális programunkban szó szerint a következőket rögzítettük: "A fiatalok első munkahelyhez, valamint megfelelő bérezésre való jogosultságát törvény szinten rendezzék, az iskolából kikerülő fiatal ne munkanélküliként kezdje az életét. Ehhez megvannak a megfelelő eszközök, megfelelő munkahelyteremtő programok az állam, valamint a tripartit szervezetek részéről, valamint új átképzési és továbbképzési törvény. Ezzel kapcsolatban a Munkaügyi Minisztérium illetékesei ígéretet tettek, hogy ezt az elvünket figyelembe veszik. 2. A munkanélküliséggel főleg olyan régiókban kell szembenéznünk, ahol még nem történt meg az iparpolitika és a foglalkoztatáspolitika összehangolása, a fejlesztés és az átstruktúrálás iránya, ahol a fiókvállalatok és fióküzemek voltak, ahol az infrastruktúra - út-, közmű-, telefonhálózat, stb. - még az iparosodás kezdeti szakaszára emlékeztet, ahol még Puskás Tivadarék találmánya is modernizálást jelentene. Ennek megváltoztatásának az eszközei: állami programok a foglalkoztatás elősegítésére. Munkahelyteremtő programok a társadalombiztosítás bevonásával. Célirányos hitelkonstrukciók rendkívül kedvezményes kamatfeltételekkel. Tudomásom szerint ez irányba kaptunk nemrégen 100 millió dollárt egy nyugati államtól. Felhasználása mind a mai napig nem történt meg, illetve egy paragrafus módosítására lenne szükség, ami már körülbelül fél éve húzódik. Ezen kívül lényeges forrásnak bizonyulna, ha a kormányzat és a Parlament fontolóra venné, és kötelezné a lakásalap-kötvény manipulációkban érintett és részt vevő bankok ebből keletkező hozama ilyen célokra történő felhasználását. Ennek a módosításnak az egyeztetése a Pénzügyminisztériummal folyamatban van. 3. Az önkormányzatok szintén kiemelt foglalkoztatáspolitikai feladatokat tudnak ellátni, különösen azokon a helyeken, településeken, ahol sok a rendszeres szociális segélyre jelentkező, munkaképes, aktív korú lakos. Például a halmozottan hátrányos helyzetű településeken a cigányok részére komoly kereseti lehetőségeket lehetne biztosítani, ha a vállalkozó szellemű cigányok vezetésével vagy bevonásával az önkormányzat megállapodást kötne meghatározott tevékenységek végzésére - akár keretmegállapodás formájában - közhasznú munkavégzésre. Ennek eszközeiként tartanánk a cigány vállalkozói irodák létrehozását, célirányos átképzési és továbbképzési programokat a cigányok részére, rendszeres szociális segély és általában a segélyek foglalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci célú felhasználására történő felszabadítását. Ez ügyben a Roma Parlament elnökével egyeztetéseket folytatok. 4. Állami intervenció a bérek kiegyenlítésére. Tekintettel arra, hogy hazánkban az érdekvédelmi szervezetek legitimációja még nem történt meg, illetőleg funkcionalitási zavarokkal küszködnek, átmenetileg állami intervencióval el lehetne érni, hogy az azonos vagy hasonló feladatokat ellátó, teljes munkaidőben foglalkoztatott személyek jövedelemszintje kiegyenlítődjék, mégpedig úgy, hogy ha a szokásos átlagjövedelemnél alacsonyabb jövedelemért foglalkoztat a munkáltató valakit, akkor a különbséget köteles közterheivel együtt a foglalkoztatási alapba vagy a szolidaritási alapba befizetni. Ez a bérvédelem, szankciójánál fogva, ésszerű foglalkoztatáspolitikára ösztönzi a munkáltatót, ugyanakkor a jövedelemkiegyenlítődést is lehetővé teszi. Természetesen a felsorolt javaslatok csak töredékét képezik az eszközök sokféleségének. Gondolom, képviselőtársaim valamennyien tudnának még ötleteket adni a foglalkoztatáspolitika elősegítésére, és a munkanélküliség mérséklésére. Köszönöm a figyelmet. (Gyér taps.)