Juhász Péter (KDNP)
JUHÁSZ PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat két lényeges változást tartalmaz a korábbi szabályozáshoz képest. A fogyasztási adó esetében elsősorban a törvény működése során tapasztalt hiányosságok megszüntetése, illetve a gazdasági élet változásaihoz való igazítása figyelhető meg a törvényjavaslatban. A fogyasztói árkiegészítés esetében pedig a kedvezmények további lényeges szűkítését eredményezi a módosítás. A fogyasztási adó és árkiegészítés olyan adó, illetve juttatás, amelynek a költségvetési bevételek biztosítása mellett elsődleges célja a fogyasztás befolyásolása. Mivel kizárólag a fogyasztásra kerülő termékeket terheli, a törvényjavaslat szerint ugyanis az adóköteles termékek további felhasználása, tartalékba helyezése esetén adókötelezettség nem keletkezik, így megfizetőjének a végső fogyasztó, a lakosság tekinthető. Hogy a törvényjavaslat a kitűzött célját eléri-e, ez az adóztatott, illetve juttatásban részesített termékek körétől, adózási szabályoktól és a megállapított adó mértékétől függ. A tárgyalás alatt álló jogszabály-tervezet az előbb fölsorolt kritériumoknak csak részben tesz eleget, hiszen meghatározza ugyan a termékek körét és az adózási szabályokat, de az adómértékeket nem tartalmazza. A javaslat legfontosabb módosítása a jelenlegi adózási és árkiegészítési igénybevételi szabályokhoz képest az, hogy nem csak a külkereskedelmi forgalomban importált termék lesz adóköteles, hanem az utas- és ajándékforgalomban, vagy egyéb nem külkereskedelmi forgalomban behozott áru is, ha az a vámszabályok értelmében kereskedelmi behozatalnak minősül. Ez a változás lehetővé teszi az áruforgalomba különböző módon bekerülő termékek egységes kezelését és az állami bevételek növelését is. A magánimport bővülése, a feketepiac virágzása ezt az intézkedést szükségszerűvé tette, egyrészt a piaci szereplők egyenlő esélyeinek biztosítása, másrészt a költségvetési bevételkiesés megszüntetése miatt. Következetes a hozzá kapcsolódó eljárási szabály is, miszerint az importált termékek fogyasztási adóját is az ÁFÁ-hoz hasonlóan a vámhatóság állapítja meg kivetés útján, s az adóztatás minden importra kiterjed. Új elemei még a javaslatnak a diplomáciai testületek részére biztosított adóvisszatérítési lehetőség, az üzemanyagok kötelező tartalékkészletének mentesítése, valamint az adóvisszaigénylési szabályok szigorítása. Összességében tehát a tervezet fogyasztási adóra vonatkozó paragrafusai jobbították a korábbi szabályozást, egyértelművé tették az adóalanyok körét, az adó alapját, az adómentességeket és az adó visszaigénylését. Bármilyen adójogszabályról van is szó azonban, annak szinte legfontosabb eleme az adó mértéke, amelyet - mint utaltam rá - a tervezet nem tartalmaz. A törvényjavaslat 10. szakaszának (4) bekezdése szerint az adókulcsokat, adótételeket az e törvény 21. szakasz (1) bekezdés felhatalmazása alapján a Kormány rendelete tartalmazza. a 21. szakasz (1) bekezdése pedig így szól: Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a költségvetési törvényben előirányzott bevételek, illetve kiadások keretei között az 1. és 2. számú mellékletben szereplő termékek és szolgáltatások után fizetendő fogyasztási adóra, illetve igényelhető fogyasztói árkiegészítésre az e törvény 1. és 2. számú mellékletében meghatározott mértékein belül az alkalmazandó konkrét adókulcsokat, adótételeket, valamint árkiegészítési kulcsokat stb., stb. És itt muszáj kapcsolatot keresni a korábban tárgyalt 1992. évi költségvetési irányelvek és az adótörvények között. A fogyasztási adó összege 1989-ről 1991-re körülbelül másfélszeresére emelkedett, 97 milliárd forintról 155 milliárd forintra. Ezen belül az üzemanyagokat terhelő fogyasztási adóbevétel körülbelül kétszeresére nőtt, míg az élvezeti cikkekből befolyó adó 20kal emelkedett, s az egyéb termékek fogyasztási adóbevétele 20kal csökkent a fenti időtartamban. Ennek eredményeképpen az 1991-es tervezett 155 milliárd forint adóbevételből 105 milliárd forint, azaz 70az üzemanyagokat terheli, 40 milliárd forint, azaz 27,5az élvezeti cikkeket, 2,5 milliárd forint pedig az egyéb termékeket. A fogyasztási adó jelenlegi összetétele úgy alakult ki, hogy az átlagos emelkedésen belül az üzemanyagoknál mindkét évben az átlagot közel kétszeresen meghaladó emelésre került sor. Az üzemanyagok fogyasztási adójának, így árának emelése pedig egyértelműen inflációs hatású, amely az egész gazdaságba begyűrűzik. A fentiekkel kívánom alátámasztani azt, hogy amennyiben a költségvetési irányelvekben szereplő, 1992. évre tervezett 189 milliárd forint bevétel a költségvetésben jóváhagyásra kerül, ami 240s emelkedést jelent, ezen belül még elképzelhető az előbbi trendeket figyelembe véve, hogy az előző évekhez hasonlóan az üzemanyag fogyasztási adója 40kal növekszik, ami inflációs hatásánál fogva a gazdaság jelenlegi állapotában nem kívánatos. Ezért javaslom, hogy a fogyasztási adó mértékének tételes meghatározása továbbra is az Országgyűlés hatásköre legyen a költségvetési törvény mellékleteként. E kérdéskör tekintetében megoszlottak a vélemények a kereszténydemokrata frakción belül. A többség elfogadja és támogatja a törvényjavaslat eredeti koncepcióját, vagyis a Kormány kapjon felhatalmazást az Országgyűléstől az adók mértékének megállapítására, a törvény által meghatározott intervallumokon belül. Ennek legfőbb indoka, hogy a mellékletben felsorolt termékcsoportok mind a termékek fajtája, mind azok minősége tekintetében olyan széles skálát ölelnek fel, hogy azok fogyasztási adójának tételes meghatározása törvény által szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. A költségvetési irányelvekkel való összehasonlításban elgondolkodtató, hogy az egyértelműen lakosságot terhelő fogyasztási adóbevételt 24kal tervezik emelni, egyidejűleg a lakosságnak adott árkiegészítés 500t meghaladó csökkentése mellett, míg a másik oldalon a gazdálkodó szervek befizetései csökkennek, s a részükre adott támogatásokban is csak 200s leépítés várható. De erről majd a költségvetési törvény vitája kapcsán szólok részletesen, amikor a fogyasztási adó volumene, és remélhetőleg mértéke is meghatározásra kerül. A fogyasztói árkiegészítésben döntő változás az, hogy az eddigi árkiegészítésben részesített tej és tejtermékek, fűtési díjak, valamint a víz- és csatornadíjak árkiegészítéseinek megszüntetését javasolja a tervezet. Piacgazdaságban alapvető követelmény, hogy az árak reálisan tükrözzék az előállítási költségeket, a fogyasztói ár termelői ártól való eltérítése minimális legyen, a szociálpolitikai szempontok ne az árakon belül érvényesüljenek. Az elv igaz, de itt is hivatkoznom kell arra, hogy míg a lakossági árkiegészítés tervezett csökkentése a költségvetési irányelvek szerint 550s, addig a gazdálkodó egységek támogatásának csökkentése csak 200s. Pedig a támogatás ott is a piaci, a világpiaci verseny valóságos orientációját torzítja el! Esetleg támogatás révén érdekeltté tesz fenntartani olyan tevékenységet, amely támogatás nélkül a világpiacon életképtelen. A fogyasztói árkiegészítésre fordított költségvetési kiadás előirányzatának összetétele 1991-ben az alábbiak szerint alakul: tej, tejtermékek 4,9 milliárd forint, - ez 15a az összes árkiegészítésnek; energia 10 milliárd forint, - ez 33; víz-csatornadíj 3 milliárd forint - ez 10mindössze; közlekedés 13,3 milliárd forint, - ez 42 Összesen tehát az árkiegészítés 92-ben 30,5 milliárd forint lenne. Ebből lejönnének a tej-, tejtermék-, energia- és víz- csatornadíj támogatások. Ez alapján a megszűnt kedvezmény 17 milliárd forintos csökkenést jelentene, de a költségvetési előirányzat szerint a közlekedés támogatásában körülbelül 3 és fél milliárd forintos növekedést terveznek a kedvezmények minimális bővítése mellett. A fogyasztói árkiegészítés megszüntetésére javasolt termékek és szolgáltatások valóságos támogatásáról nincs képünk, hiszen a termékárban érvényesített árkiegészítésen túl mindhárom esetben egyéb szociális támogatás is társult ezekhez, mint például a tejjegy, a fűtés támogatása a szociális segéllyel, a vízdíj mérséklése, a lakbér támogatása. A fűtésnél a támogatás eddigi formájának megszüntetését indokoltnak tartom, mivel csak a fogyasztók egy részét kedvezményezte, és azt sem rászorultsági alapon. Például a távfűtést támogatták. Így előfordult olyan, hogy távfűtéses lakásban élő magasjövedelmű lakó automatikusan támogatást élvezett, míg egy családi házban élő kisnyugdíjas viselte az energia-árrobbanás minden következményét és legfeljebb szociális segélyt kérhetett. Szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét, hogy az ártámogatás megvonásával egyidejűleg azonban gondoljon arra, hogy a szociális támogatás növelésével mindenképpen lehetővé kell tenni, hogy az igazán rászoruló családok kapjanak támogatást a szolgáltatás módjától függetlenül, hiszen itt alapvető fogyasztási javakról van szó. A tej esetében fenntartani javaslom a korábbi árkiegészítést, mivel a fogyasztás mértéke a kisgyermekek, idősek körében a legnagyobb. Ugyanakkor a korábban alkalmazott tejjegy tapasztalatai nem túl kedvezőek, s az erre fordítandó költségvetési kiadás 1991-ben csupán 4,2 milliárd forint, ami nem olyan magas, hogy azt ne tudnánk például a fogyasztási adó növekményének csekély részéből biztosítani. Fentiekhez hasonló érvek szólnak a vízdíj fogyasztói árkiegészítésének fenntartása mellett is, amely 3 milliárd forint fogyasztói árkiegészítést jelent csupán, ugyanakkor ez az egész társadalmat érinti. Természetesen lehetőségeink határain belül mérlegelnünk és rangsorolnunk kell. Elképzelhető, hogy a jövőben nem tudjuk fenntartani mindkét termék fogyasztói árkiegészítését, de azt is megengedhetetlennek tartjuk,- tekintettel a társadalom egyre jobban elszegényedő rétegeire -, hogy mindkét fogyasztói árkiegészítést jövőre megszüntessük. Összességében a törvényjavaslatot a kereszténydemokrata frakció az általános vitára alkalmasnak tartja, és a korábban kifejtett módosításokkal elfogadását támogatja. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)