Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Miniszter Úr! Kétségtelen, hogy egybeesik azon véleményünk, hogy sem a távfűtő rendszerek létesítése, sem azok üzemeltetése során nem érvényesültek egykor a gazdasági, piaci megfontolások, és ez különféle csapdákat helyezett el. És itt nemcsak az egycsöves megoldásról van szó, hanem arról is, hogy nem épültek kombinált ciklusú erőművek, amelyek kétségtelen, hogy jóval olcsóbbá tudnák tenni a távfűtés módját, hogy távfűtő rendszereket építettek ki ott is, ahol ennek semmi indokoltsága nem volt, hogy a központi fűtési rendszereket egyszerűen átminősítették távfűtő rendszerekké, hogyha ezt jól pozicionált káderek kérték, egyszerűen azért, mert a távfűtés díjában jelentős dotáció volt. De tudnám még sorolni azokat a csapdahelyzeteket, amik mára azt eredményezték, hogy a távfűtés múltbeli hibás döntéseiért vagy fejlesztési döntéseiért, azoknak következményeiért valakinek ma kell viselni a következményeket. Nyilvánvaló, hogy nem lenne rendes dolog, hogyha ezt rázúdítanánk - legalábbis csillapítás nélkül - a lakosságra. Így én elismerem a kormányzat azon törekvéseit, amiket az eddigiek során is megtett az energiaárak bizonyos kompenzációja terén, a távfűtés-szolgáltatásnak bizonyos kompenzációja terén, mégis, ha én most az ön válaszát nem fogadom el, annak egyedül az az oka, hogy az ön által megnevezett és a 92-es költségvetésbe ezek szerint beállításra került 400 millió forintot én aránytalanul kevésnek találom. Ezért képviselőtársaim, kérem, hogy önök is ezt demonstratíve nyilvánítsák kevésnek és a "nem" gombot szíveskedjenek megnyomni. Köszönöm szépen. (Taps.)