Pintér István (FKGP)
PINTÉR ISTVÁN (FKgP): Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm. Egy kis probléma lehet, hogy lesz, mert egyébként is általában lámpalázam van, ha itt a Házban fel kell szólalnom, és egy ilyen elő-akármi után még jobban lehet. Mindenesetre bátorságot adott nekem azért az előttem felszólaló, annál is inkább, mert egy egész komoly professzori szintű kioktatást kaptunk Juhász Pali barátomtól. Hát tőlem nem ezt fogják kapni, én egy kicsit más szinten, úgy fogok felszólalni, és úgy fogom elemezni a földadótörvényt, mint - hogy úgy mondjam - 40 év óta szenvedő alanya voltam, sajnos, a 40 évből 30 kimaradt. Tehát végeredményben mi, akik parasztizálással foglalkoztunk, tudtuk mindig, és el is ítélte a paraszti társadalom azt az embert, aki a földadó fizetését elmulasztotta. Azt végeredményben úgy tartották: az nem tud megélni. Ezt a földadótörvényt - amit most itt azért egy jó hete van időnk arra, hogy tanulmányozzuk - valóban áttanulmányoztam, és megpróbáltam én a magam környezetében is egy kissé megvitatni. Mindenesetre nem találtam teljesen elfogadhatónak, és én megmondom őszintén, lehet, hogy a pénzügyminiszter úr csúnyán fog rám nézni, de azt mondom, hogy bizony ezen a területen nagyon- nagyon sok változtatást kell eszközölni, legalábbis mi, a földadó-fizető polgárok így látjuk. Mindenesetre pénzügyminiszter úr mondotta azt, hogy a mezőgazdaság a magyar állam alappillére. Hát igen, a mezőgazdaságnak pedig az alappillére a föld, és itt van a nagy összefüggés, itt kell nekünk úgy fogni a dolgokat, hogyha már egyszer alappillérnek tartjuk a magyar mezőgazdaságot, akkor próbáljuk meg ne megfojtani az első évben, hanem lehetőséget biztosítani a magyar parasztságnak, hogy legalább ki tudjon bontakozni, el tudjon indulni. Mindenesetre egy dologra nagyon vigyáznunk kell. És én megmondom őszintén: ne használjuk ezt a földadótörvény-javaslatot vagy törvényt propagandának. Ugyanis én hajlandó vagyok bárkivel vitatkozni, mindenkivel, aki azt állítja, hogy ez jóval kevesebb, mint az elmúlt években a magántermelők adója. Nem kevesebb kérem, mert aki ezt úgy gondolja, azt megtéveszti az, amikor itt azt mondják - ugye, éppen hallottam az előttem felszólalótól -, hogy a 20 aranykorona után 20 forintot kell aranykoronánként fizetni. Ez annyit jelent, hogy 400 forintot kell fizetni. Kérném tisztelettel, a 20 aranykoronás föld után az elmúlt években dotációt adtak, nem pedig adót kellett fizetni. Ugyanis ez termőhelyi adottság. Szóval kedvezőtlen adottságú terület, ami nem éri el hektáronként a 20 aranykoronát. Nehogy megtévesszen valakit, mert ezt nem holdanként, hanem hektáronként mondja a beterjesztett adótörvény. Éppen ezért én módosító indítványt is adtam be. De hadd mondjam itt is el - én saját példámmal mondom, mindegy, mert benne vagyok -, az a megállapításom, hogy aki eddig földet használt, annak - sajnos, nem lehet azt mondani, hogy ez pontosan így van országosan, és meg lehet engem cáfolni, de körülbelül szűkebb hazámban biztos úgy van, hogy - legalább 20-30%-ot emelkedik az adó. Ki kell ezt mondani, emberek, nincs ebben olyan, mert sokkal rosszabb, ha ezt más oldalról tudják meg az emberek. Hisz+ végeredményben nem ez a baj, ez az adó nem volna sok, nem az a probléma, hogy - mit tudom én - ha egy hektár föld után két és fél ezer, háromezer forint adót kell fizetni, egy 18 aranykoronás föld után + Elnézést, már én is kavarom, mert a holdankénti 18 aranykoronás, tehát a 35-40 aranykoronás hektáronkénti föld után kell két és fél, háromezer forintot fizetni. Ez nem volna sok. Nem ez a baj, hanem az a baj, hogy a mezőgazdaságot kiszolgáló különböző anyagok árai, akár a műtrágyát, növényvédőszert, gázolajat nézem, az utóbbi három évben ötszörösére emelkedtek. A mezőgazdasági termékek ára pedig stagnál. Lehet mondani, nemhogy követték, hanem inkább stagnálnak ezek az árak. Na most a leendő parasztember, aki végeredményben most gondban van, és várja az adótörvényt, hogy vissza merje-e venni kárpótlás gyanánt a földjét, most meditál és figyel bennünket, hogy: vajon mit is tegyek? Vissza merjem-e venni, nem fojtanak-e meg akár adóval, akármivel? Nem magas az adó - ismételten azt mondom. De magas lesz az adó az újonnan alakult szövetkezeteknek vagy a régi szövetkezeteknek, ha átalakulnak. Nem biztos, hogy ki bírják fizetni az ilyen egyéb terhek mellett ezt az adót, amit végeredményben ilyenképpen rájuk húznak. Mert ugyanis nemcsak ez sújtja a mezőgazdaságot. Lehet, hogy már nemegyszer szóba került ez, végeredményben a mezőgazdasági termék az, aminek a kifutása a leghosszabb, 8-10-12 hónap a befektetett összeg visszatérülése. Na most ismeretes, hogy főleg a szövetkezetek nem tudnak csak üzemviteli hitelből gazdálkodni, és ez azt jelenti, hogy egy év múlva kapják vissza a földbe vetett termést, a költség addig benne van, és fizetik havonta a 3,5%-os kamatot. Ez képtelenség, ez egy év alatt 42% kamatteher, ami egyszerűen agyonvágja a termelőt. Most pedig - úgy gondolom én - nemcsakhogy a termelőszövetkezetből újjáalakuló majdani szövetkezeteknek - vagy ha így marad, nem tudni még hogy milyen formát öltenek - lesz szükségük üzemviteli hitelre, hanem szüksége lesz annak a vállalkozónak, annak a mezőgazdaságból élethivatásszerűen megélni akaró embernek is, aki végeredményben oda teszi le a voksát. Nagyon veszélyes az az oldal, amikor ezt végiggondolja az ember. Mert ugye az ötvenes években tényleg, amikor kivetették a mérhetetlen magas adót, hát foggal-körömmel kapaszkodott az ember azért, hogy el ne vegyék a földet, na meg hát el ne vigyék esetleg a börtönbe, vagy nehogy jöjjön a végrehajtó. Akkor azért kapaszkodtunk. Most viszont fordított a helyzet. És ezért kell óvatosan bánni az adóval, mert ismételten mondom, ha nem tud kijönni az ember az adó miatt és egyéb dolgok miatt a jövedelemből, akkor nyilvánvaló, hogy még időben azt mondja, köszönöm szépen, nem kérem a kárpótlást földre váltani. Ezt pedig a végén - azt hiszem, ezt mondanom sem kellene - egészen biztos, hogy nemcsak a magyar parasztság, hanem ezt már a magyar fogyasztó, akibe beletartozik nyilván a városi polgártól kezdve mindenki, fogja a végén megbánni. Tisztelt Képviselőtársaim! Én őszintén mondom, az a megítélésem, hogy ez a törvény, ez az adótörvény, földadótörvény egymagában így tárgyalható és tárgyaljuk is; én amondó vagyok, persze hogy tárgyaljuk, de óriási összefüggése van a többiekkel. És én azt mondom, ha itt netán visszatérünk erre a földadótörvényre még valahol, ne essen senkinek rosszul, és azt is kérem, a beadott módosító indítványoknál vegyék figyelembe, hogy van néhány gyakorló ember is itt. Persze megmondom én őszintén, ezt az érintettekkel sokkal szélesebb körben kellett volna tárgyalni. Én a magam részéről megmondom, én tettem kísérletet. Sajnos országos vezetőségi ülésen nem tudtam szót kapni, hogy megtárgyaljam a megye kisgazdapárti vezetőivel, legalább javaslatokat tettek volna. A másik, ahol lett volna nagy plénum előtt lehetőségem, hogy mégis tájékoztassam a hasonszőrű embereket, mint én, a kongresszus, a 16-i kongresszus. Oda pedig nem kaptam meghívást, így tehát kénytelen voltam csak a legszűkebb körben megtárgyalni. És amit elmondtam, az nemcsak az én véleményem, hanem a közvetlen környezetem véleménye is. Köszönöm. (Gyér taps.)