Tirts Tamás (Fidesz)
TIRTS TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kezdeném rögtön, hogy nem vagyok jogász, és azt sem tudom, hogy a Csemegi kódex óta napjainkig mennyit fejlődött a magyar jogalkotás, ezt nálam hivatottabbak már többször elmondták. Azt viszont állítom, hogy a szabadon választott Parlament a mostani címzett és céltámogatások 92-es irányelveinek tárgyalásakor valami különös jelenségnek lehet a tanúja, hiszen ebben a kérdésben az idő megállt, vagy legalábbis állni látszik. Miről is van itt szó, tisztelt képviselőtársaim? Múlt héten bemegyek a legutóbbi önkormányzati bizottsági ülésre, s ott veszem észre, hogy az eggyel előbbi 3118-as normaszöveget viszem magammal. Már éppen sopánkodni kezdtem, hogy nem fogok tudni érdemben hozzászólni a vitához, amikor is jelezték többen, hogy semmi baj sincs, hiszen a Kormány ugyanazt a normaszöveget terjesztette be. Nem akartam először elhinni, hiszen a múltkori hosszas vita, valamint szavazási procedúra után úgy gondoltam, hogy bizonyos elemeket akceptált a Kormány, de megnéztem, és tényleg csak a szennyvízcsatorna-hálózat építésénél a főgyűjtő-vezeték fogalmát építette be a javaslatnál, úgyhogy nem érheti szó a Kormányt, hiszen valamit módosított. Mi is ezzel a változatlan határozati javaslattal a helyzet? Először is meg kell jegyeznem, s itt már többen megemlítették az első általános vitájában ennek a javaslatnak, vagy az előző javaslatnak, hogy már akkor időzavarban volt a Kormány, úgyhogy az idő problémája már ott jelentkezett, hiszen október 22-én kezdtük meg a plenáris vitát, és 21-én lejárt az önkormányzatok jövő évi céltámogatási irányelveire benyújtott pályázatoknak az ideje. Ilyenformán, és ezt jelezte akkor is Wekler Ferenc bizottsági elnök, hogy kicsit l+art pour l+art-nak érezzük a vitát mi ellenzékiek, de üsse kő - mint mondtuk -, tisztességgel belevetettük magunkat, s ahogy láttuk, a kormánypárti oldalon is többen tisztességgel részt vettek ebben, hiszen öt bizottsági ülést tartottunk, ami ilyen történelmi időben nem kis teljesítmény, két plenáris ülésen foglalkoztunk vele, s - ha jól emlékszem - maga a Ház elnöke vezette azt a szavazási procedúrát, aminek végén a kereszténydemokrata frakcióvezető szinte kétségbe esve jelezte, hogy itt olyan költségvetési eltolódások vannak, aminek következtében rendkívüli frakcióülést kell tartani. Rövid szünetet rendelt el a házelnök úr, s - ha jól emlékszem - ezek után meg is bukott a javaslat. Hát ez a története ennek a 92-es céltámogatásoknak. S ha tovább elemezzük a kérdést, azt kell hogy mondjam - tisztelt Belügyminiszter Úr -, hogy sajnos, még mind a mai napig, ha jól tudom, ennek a Háznak a feladata, hogy egy beterjesztett javaslatot módosítson. Tehát ha úgy gondolják akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselők, hogy van mondanivalójuk, vagy szeretnének valamit hozzátenni, akkor ezt megtehetik s jogukban áll. Ráadásul az a hivatkozási alap, ami most elhangzott az ön expozéjában, valamint a bizottságban is, hogy a már beállított 25 milliárdos normát lehet csak figyelembe venni, valamint a 440 milliárdot az önkormányzatok jövő évi egész költségvetésére bruttóban, miután nem volt még meg a költségvetés vitája, ezt sem áll módunkban figyelembe venni. Ilyen értelemben ezt az érvelést sem tudjuk elfogadni. Továbbá: további problémát vet fel az a kérdés is, hogy ebben a kérdésben a Belügyminisztériumnak, illetve a Kormánynak, vagy a Parlamentnek van-e elsőbbsége egy ilyen irányelveknél, határozati javaslatnál a döntés megalkotásában. Úgy gondolom, hogy egy eleve késve kezdődő költségvetési vita előtt taktikátlan, s talán nem túlzás innen, ellenzéki padsorból ezt állítani, kicsit cinikus is az a lépés, ahogy a Kormány ennek a javaslatnak a korábbi vitája után ezt újra behozta a Ház elé. Ez, a már megbukott javaslat változatlan formában való beterjesztése azt is jelzi, hogy maguknak a kormánypárti képviselőknek a már beszavazott módosító javaslatait sem vette figyelembe az előterjesztő. Nem érzékelte a Kormány a környezetvédelmi, valamint az oktatási szempontoknak a fontosságát. Bár erre utalt Boross miniszter úr, de kétségtelen, hogy ezek a szempontok már beépültek egyszer egy korábbi szavazás folytán. Megengedhetjük talán azt a kijelentést, hogy ennek a változatlan formában való ismételt előterjesztésnek két hét után - tisztelt képviselőtársaim -, egy nagy, komoly vita és szavazás után ennek a jelenségnek, azt is mondhatnánk, hogy ez olyan fokú illetlenség, amit maga a Házszabály sem szankcionál, hiszen erre, amikor Házszabályt készítettünk, nem gondoltunk, nem merült fel, hogy a Kormány részéről egy ilyen gyors reagálás megvalósulhat. Magyarán, hogy változatlan formában egy megbukott javaslat újra bekerül. Ilyen formában az előterjesztést áttanulmányozva mi ellenzékiek, de a FIDESZ-re vonatkoztatva is, nem látunk semmi okot, hogy az egy hónappal ezelőtti módosító javaslatainkat, illetve a két hete elmondott beszédeinket ne mondjuk el újra. Ezért, ha a tisztelt Háznak e javaslat tárgyalásánál "déja vu" élménye lenne, az nem érzéki csalódás eredménye lesz tisztelt képviselőtársaim, hanem maga a valóság. Köszönöm. (Derültség és taps az ellenzéki padsorokban.)