Solt Ottilia (SZDSZ)

1991. november 25.

SOLT OTTILIA (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, és elnézést kérek képviselőtársaimtól, hogy én is rabolom a türelmüket és az idejüket. Mentségemre szolgáljon, hogy sokkal fontosabb ügy ez a társadalombiztosítás, semhogy nagyvonalúan eltekinthetnék attól, hogy a szabaddemokraták módosító indítványcsomagját az egész Ház színe előtt megindokoljam. Bár hozzá kell tennem, hogy nagy reményeink már nincsenek a módosító indítványainkkal kapcsolatban, ugyanis eddig mindenki elvetette, tehát mindegyik létező bizottság, amelyik ezeket megtárgyalta, valamint - mint legutóbb értesültem róla, bár nem a saját bizottságomban, hanem vendégként az alkotmányügyi bizottságban - a Kormány is elvetette mind egy szálig. Ennek ellenére szeretném figyelmükbe ajánlani ezeket a módosító indítványokat, ha másért nem, akkor az örökkévalóság kedvéért (derültség), ugyanis itt már többször hvatkoztunk az országgyűlési viták során a hősi történelmünk más országgyűléseiben elhangzottakra, hátha majd egyszer hivatkozni fognak utódaink arra, amit a szabaddemokraták gondolnak a társadalombiztosításról, amikor majd előkerülnek azok a bajok, amelyek esetleg egy rosszul hozott döntés alapján elő fognak állni. Bajok persze mindenképpen előkerülnének, hiszen a társadalombiztosítás sokkal, de sokkal konfliktusosabb alakulat és intézményrendszer ma is és lesz a jövőben is, mintsem hogy a további konfliktusokat, nehézségeket és bajokat el tudnánk kerülni. Itt legfeljebb arról lehet szó, hogy hogyan optimalizálhatjuk a társadalombiztosítás átalakítását, és ebben nekünk, szabaddemokratáknak olyan különvéleményünk van, amelyet a jelek szerint a többi politikai erő nem fogadott el. A módosító indítványainknak az egyik nagy csomagja erről a különvéleményről szól, és ha megengedik mégis ismertetem néhány szóban, annak ellenére, hogy - mondom - elvetette mindenki. Nevezetesen, ez a koncepció azt tartalmazza, amit számos, nálunk szerencsésebb és boldogabb ország megvalósított, és nekünk úgy tűnt, hogy ebben az irányban kellene keresni a kibontakozás útját, ez pedig mindenekelőtt az egészségügyi ellátás megszervezését érintené. Ha még emlékeznek az év végi társadalombiztosítási költségvetési vitára - ami ha jól emlékszem, nem is az év végén volt, hanem ennek az évnek az elején -, mi akkor is nagyon harcosan felléptünk amellett, hogy radikális lépést kellene tenni, méghozzá azonnal, nevezetesen az egészségügynek és a társadalombiztosítás egyéb funkcióinak az elválasztása érdekében. Akkor elvetették ezt az indítványt, szintén az összes bizottságok, valamint a Kormány azzal, hogy előkészületre van szükség. Ugyan a koncepció igaz és helyes, de nem lehet ezt ilyen ripsz-ropsz módon megcsinálni, átmenet kell és előkészületek. Mi akkor is azzal érveltünk, hogyha az elhatározás nem születik meg, akkor az előkészületek nem fognak megfelelő ütemben haladni. Nekem az az érzésem, hogy ami azóta történt, az igazolja ezt a véleményünket. Ma is azt hallottuk a vitában a legkülönbözőbb résztvevőktől, a társadalombiztosítási vitában, hogy nem lehet ezt olyan ripsz-ropsz megcsinálni, ezt a különválasztott egészségügyi és nyugdíjönkormányzatot, hiszen az előkészületekhez idő kell, stb., stb. A legpregnánsabban kedves kisgazda képviselőtársam, Hajdú Istvánné hozzászólásából világlott ez ki, és amit minden, a dologban kicsit is jártas ember azonnal hallott a szavaiból - ezt ő maga is elmondta -, hogy tudniillik az apparátus szakvéleményére támaszkodott. Természetesen, amíg az apparátusnak ilyen óriási szerepe van a társadalombiztosítási kérdések eldöntésében, addig soha nem fog történni semmi. Itt az egész vita arról szól s a mi bizottságunknak az egész munkája immár több mint egy éve, hogy hogyan lehetne új gazdát találni a társadalombiztosításnak az apparátuson kívül, amelyik aggasztó mértékben gazdájává vált azóta, mióta önálló, a minisztériumtól független szereplőként megjelent a színen 1989-ben. Tehát még egyszer azt mondanám, hogy a mi indítványaink előrevinnék azokat a strukturális változásokat, amelyektől nagyon fél minden szereplő természetesen, hiszen irtózatos mértékben megzavarják a bejáratott útvonalakat, de amelyeknek a radikális döntése nélkül nagyon lassú iramban fog haladni a társadalombiztosítás - és ebbe beleértem az egészségügyi ellátást - a biztosítási, egészségügyi ellátásnak a racionalizálása és átalakulása. A mi módosító indítványcsomagunkban tartjuk magunkat ahhoz az eredeti, tehát az év elején is felvázolt elképzeléshez, hogy nagyon fontos a két nagy biztosítási ágazat azonnali elválasztása és a továbbiakban különféle pályákon gondoljuk el a nyugdíjbiztosító és az egészségbiztosító felépítését. Azért, mert azt gondoljuk, azonkívül, hogy végig képviseltük a kötelező és általános társadalombiztosítás elvét, azt is gondoljuk, hogy a kötelező és általános társadalombiztosítás intézményrendszere a funkcióknak megfelelően kellene, hogy felépüljön, a funkciók pedig meglehetősen különbözőek a nyugdíj és az egészségügyi ellátás tekintetében. Azt gondoljuk, hogy az egészségügyi ellátások bajai nagyon nagy mértékben a túlcentralizáltságból, a centralizáltságból fakadnak és a hibák optimális elhárítása, a jó ötletek optimális előkerülése sokkal valószínűbb akkor, hogyha ez a centralizáltság megszűnik. Éppen ezért mi nem egy nagy egészségbiztosító vagy betegbiztosító önkormányzat felállítására tettünk javaslatot a módosító indítványcsomagunkban, hanem azonnal elválasztanánk regionális autonómiákká az egészségügyi ellátás fölött őrködő biztosítási önkormányzatokat és csak egy laza szövetség kapcsolná őket össze országos tanácskozó és döntéshozó szervvé. Nagyon nagy szabadságot adnánk a regionális önkormányzatoknak az egészségvédelem és a betegek ellátásának a megszervezése és a pénzzel való gazdálkodás területén. Nagyon sok érdeket sért az egészségügy ilyenfajta decentralizálása, és ugyan politikailag mindenki támogatja - itt Pusztai Erzsike szavaiból is kitűnt ez - a decentralizálás gondolatát, de nagyon szeretné mindenki egy kicsit távolabbra helyezni, mint az azonnal. Valahogy úgy vannak ezzel az összes érdekeltek, mint a fogorvossal, amikor ott ülünk a várószobában, és tudjuk nagyon jól, hogy nagyon-nagyon jó lesz, amikor végre benn ülünk a fogorvosi székben, mert majd akkor meggyógyítanak, de azért addig érezzük jól magunkat, amíg nem ott ülünk, hanem a várószobában. Ezzel az egész társadalombiztosítási döntéshozatallal valahogy így van már azóta is, amióta mi itt ülünk ebben a Parlamentben és ez a felelős Kormány a helyén ül. Tehát ez lenne a mi módosító csomagunknak az egyik fele. Hogyha valaki veszi a fáradságot és elolvassa a módosító indítványainkat, akkor alaposabban is megismerkedhet ezekkel, mint ahogy én ezt most itt előadtam. Nem szeretném a türelmüket ezzel olyan sokáig igénybe venni. Arra még felhívnám a figyelmüket, hogy ilyen rendszer alapján működik a finn, a kanadai és a holland egészségügy, amely egészségügyek rendkívül sikeresek ma a világban és a területi decentralizáció és a helyi önkormányzatok bekapcsolását tartalmazzák a biztosítási rendszerükben. Ettől eltérő lenne a mi koncepciónk szerint a nyugdíjbiztosítás, ahol nincsen értelme ilyen területi autonómiáknak. Az valóban egy nagy rendszer, amelyik területtől függetlenül, tehát ágazatonként - és így tovább - rendszer szerint, tulajdonosokként, befizetőkként különül el egymástól. Ott tehát nem tartjuk indokoltnak azoknak a szereplőknek a megjelenését, akiknek a megjelenését fontosnak tartanánk a betegbiztosításban. Van egy másik módosító csomagtervünk is, és ez az, amiért még talán harcolunk. Tehát ahol még úgy vélem, hogyha önöket meg tudom ma itt győzni, akkor talán a bizottság elutasítása ellenére sikert arathatunk, és rövid távon a mai vagy a holnapi napot tekintve talán ezt a csomagot tartjuk fontosabbnak és talán reménytelibbnek is. Ez egy harmadszoros módosítása annak az indítványnak, amely eredetileg a FIDESZ-től származik és amely arról szól, hogy nem kell a társadalombiztosítás fölé önkormányzat, de legalább ideiglenesen nem kell önkormányzat, hanem egy jól működő, olajozott igazgatótanács kell, amelyik átvezeti a társadalombiztosítást az átalakulás néhézségein. Mi vitatjuk azt az elképzelést, hogy a társadalombiztosítás tulajdonosi funkciói puszta technikai kérdést jelentenének, ahol egyáltalán releváns felvetni olyan szempontokat, hogy olcsóbb vagy drágább az egyik vagy a másik megoldás. Nem releváns felvetni azt a szempontot, hogy szakszerűbb-e vagy kevésbé szakszerű egyik vagy a másik megoldás, ugyanis nyilvánvaló, hogy egy darab ember, egy darab vezérigazgató mondjuk olcsóbb és esetleg szakszerűbb is, mint egy testület, ámde itt politikai döntésekről van szó és érdekek megjelenítéséről van szó, amely egy másik érvelési, másik megítélési pályát mozgósít, mintsem a puszta szakszerűség és puszta olcsóság. Ha itt a szakszerűség döntő szó lenne, akkor az egész Parlament hazamehetne, hiszen nyilvánvaló, hogy egy szakértői testületet ki lehetne jelölni, amelyik jobban ért, vannak papírjai arról, hogy nagyon ért a pénzügypolitikához, a gazdaságpolitikához vagy a levéltárhoz. És mi mind hazamehetnénk, hogyha nem az lenne az egész parlamenti rendszer alapja, hogy itt a nép képviselői ülnek, akiket megtámogatnak a szakértők, és mivel a döntések elviselői sem szakértők, hanem egyszerű állampolgárok, ezért a döntések meghozatalában mi őket képviseljük. Ugyanez a helyzet a társadalombiztosítással is. Nyilvánvaló, hogy mindazok a veszélyek, amelyeket talán Fekete képviselő úr mondott el a szakszerűtlen, demagóg képviselőkről, ez ránk is mind így igaz. Ugyanazok a korlátok állnak a társadalombiztosítási laikus önkormányzati testület előtt, amelyek mielőttünk. Hát mindenekelőtt együtt kell működni egy Kormánnyal, amelyik felelős. Együtt kell működnie velünk, akik szintén felelősek vagyunk. És hát gazdái annak a vagyonnak, amelyet ha elherdálnak, akkor a választóik előtt ők felelősek azért, hogy mi történt ezzel a vagyonnal. Tehát jó okuk van arra, hogy szakértőkre támaszkodjanak a döntéseikben, ráadásul nem tilos ezeket a szakértőket listáikon beleválasztatni a társadalombiztosítási önkormányzatba. Tehát ezekről az érvekről csak annyit mondanék, hogy ez mind igaz a Parlamentre is úgy, ahogy elmondta Fekete képviselő úr és mégsem tagadja a Parlament létjogosultságát. Drágább is, mint egy kis junta a Parlament és mégis kell nekünk. Én azt hiszem, hogy mindezek az érvek annak a bizonyos fogorvosi várószobának az érvei, amellyel szeretnék elhárítani, pontosabban akik szeretnék elhárítani, azok szeretnénk elhárítani a tulajdonos, a társadalombiztosítási vagyon fölötti hatalom elvesztésének a rémképét. Ugyanis a társadalombiztosítás önkormányzata az azt jelenti, hogy létrejön egy másik gazdasági és politikai hatalmi centrum a már létezőkön kívül. Ez világos. Egy autonómia, amelyik nem ugyanazokon a pályákon halad, mint a politikai hatalom döntéshozói köre, és még csak nem is azokon a pályákon, amelyeken az önkormányzatok hatalmi köre, hanem ez egy harmadik, a területi önkormányzatok, a Kormány, illetve a parlamenti hatalom mellett. Mi azt gondoljuk, hogy a demokrácia alappillére az, hogyha több ilyen egymással egyensúlyozó centrum jön létre, és a nagyon nagy hibák elkerülésének ez a jobbik módja. Akkor is, hogyha tisztában vagyok azzal, hogy a szakszervezeteknek nagyon nagy beleszólási lehetőséget nyújtó, általunk követelt 600s részvétel mellett, nagyon nagy befolyást nyújtó önkormányzatban vannak, kétségtelenül vannak komoly konfliktusforrások. Dehát vannak hatalmi ellensúlyok ezzel a társadalombiztosítási önkormányzattal szemben. Az állampolgár és a költségvetés szempontjából optimalizálható döntést akkor lehet meghozni, hogyha ezek a súlyok mind léteznek, ezek a hatalmi súlyok mind működőképesek és egymással kell egyeztetni. Ellenkező esetben könnyen meglehet, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatásokban részesülő állampolgárok nem lesznek elég erősek ahhoz, hogy az érdekeiket a sokkal erősebb politikai érdekekkel szemben megvédjék. Ezt a veszélyt látjuk abban az átmeneti intézményben, melyet a Frajna képviselő úr által beterjesztett módosító indítvány tartalmaz, és amelyet a szociális bizottság, tehát a saját bizottságunk tovább módosított és támogat. Ugyanis ez a testület véleményünk szerint nagyon nagy valószínűséggel a Kormány túlzott befolyása alá kerül, a kormánypártok túlzott befolyása alá kerül, és ennek következtében a tagadhatatlanul mindannyiunk számára egyaránt létező költségvetési érdekek kiszolgálójává válik. Senkinek nem érdeke a Parlamentben ülő pártok között, hogy a költségvetés összeomoljon. De azt gondoljuk, hogy nem azon az áron kell megőriznünk a költségvetést, hogy a leggyengébb érdekérvényesítő csoportok érdekeit ki lehessen iktatni. Márpedig hogyha túlzottan erős a Kormány és a kormánypártok befolyása ebben a testületben, akkor ez a veszély fennáll. Éppen ezért áthidaló megoldásként egy újabb módosító csomagot nyújtottunk be, maximális kompromisszumkészségünket tanúsítva, amelynek az az előnye, hogy bírja az ÉT munkavállalói oldalának a rokonszenvét. Ez megtartaná Frajna képviselő úr konstrukcióját az átmeneti igazgatótanácsról, mert ahogy múlik az idő, egyre valószínűbb, hogy mást nem lehet már csinálni, de a szereplőit ennek az igazgatótanácsnak abból a körből állítaná össze, amely kör a politikai ígéretek vagy eszmék szintjén általában nem vitatott a Parlamentben, vagyis az érdekképviseletek köréből. A Kormány részt venne ebben az igazgatótanácsban, de nem olyan nagy súllyal, hogy teljesen uralni tudja a többi résztvevőt, ezzel szemben a pártok nem, hanem a 60-400s önkormányzati aránynak megfelelően hat munkavállalói érdekképviseleti szerv képviselő és 4 munkaadói érdekképviseleti szerv képviselő személyében, őket egészítené ki a két kormányember, és ők mindenestül tartoznának felelősséggel a Parlamentnek, úgy ahogy az a Frajna képviselő úr-féle módosító indítványban van. Az az ellenvetés, amelyet Pusztai Erzsébet a mi módosító indítványunkkal kapcsolatban elmondott, nevezetesen az, hogy több az érdekképviseleti szerv az ÉT-nél, mint ahány személyt mi megengedünk ebben az igazgatótanácsban, véleményem szerint elhárítható, ugyanis ez ugyanolyan konszenzusos hat személy lenne, mint amilyen konszenzusos a Parlament által megválasztott hat személy lenne, itt is több frakció van, és nem hat. Tehát ezek nem igazi ellenérvek. Ha ezt az indítványt nem tartja elfogadhatónak a kormánypárti többség és a Kormány, akkor ezzel csak azt árulta el, hogy igazából nem szeretné, hogyha a politikai döntéshozók kezéből a társadalombiztosítás fölötti rendelkezés kikerülne. Ezért kérem, fontolják meg, hogy nem támogatják-e csatlakozó módosító indítványunkat, és ezt a kardinális lépést, amikor lemondunk arról, hogy ugyanaz a hatalom érvényesüljön a társadalombiztosítás fölött, mint a politikai döntéshozásban, odaadjuk-e azoknak, akiket illet. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)