Solt Ottilia (SZDSZ)

1991. november 25.

SOLT OTTILIA (SZDSZ): Csak két mondatot, mert nem szeretném ezt a vitát nagyon sokáig húzni. Azt, amit Frajna képviselő úr mondott, azt tulajdonképpen az igazgatótanács valóban nem oldja meg, az egy igazgatótanács, de a mi önkormányzati modellünk igen. Ugyanis a nyugdíjdöntésekben és a pénzbeli kifizetésekben a munkavállalók részesülnek és járulékfizetők, akik döntő többségükben vagy munkavállalók vagy munkaadók. A betegségellátásra vonatkozó, ami ezeken a pályákon, tehát a nagy gazdasági intézményeken kívül eső szereplőket, vagyis igénybe vevőket hozza rendszerbe, azokat mi egy területi önkormányzatba képzeljük el, tehát nem szakszervezeti képviseletben. Ez a nyugdíjra vonatkozna, és az igazgatótanácsra, mint fontos ellensúlyra. Ez az egyik. A másik, hogy valóban nagyon sok mindent szabályoz a törvény, tehát olyan nagy átfolyatás jobbról balra nem lehet. De mind a ketten tanúi voltunk annak a két rohamnak, amelyet a Pénzügyminisztérium intézett a TB ellen. Indokolt rohamnak, mert nagyon jól tudjuk, hogy a költségvetést védi. Az egyik az volt, hogy nem fizetik ki a családipótlék-előlegezést, 15 milliárdot, a másik pedig, hogy nem állják azt a hiányt, amelyből az év végi nyugdíjkiegészítéseket ki kéne fizetni. Na most, ez a két roham tanulságos volt. Nem arról van szó, hogy el akarják lopni, hanem arról, hogy melyik érdek erősebb - és én, bizony, nyugodtabb lennék, hogyha itt a nyugdíjkassza érdekeit egy másik szereplő képviselné, nem ugyanazok, akik a költségvetés érdekeit is képviselik. Egyszerűen erről van szó. Köszönöm. (Taps, az SZDSZ soraiban.)