Géczi József Alajos (MSZP)
DR. GÉCZI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Jómagam is kutattam a Kádár-korszak hatalmi ideológiáját, de most megkímélem önöket korábbi tudományos élményeim taglalásától. Néhány dologra szeretnék reflektálni. Nagyon is politikai kérdés vagy, ha úgy tetszik, össznemzeti kérdés - tehát egyáltalán nem csupán szűk szakmát érintő kérdésről van szó, amikor erről vitatkozunk. Három okát emelném ki most csak ennek. Az egyik, hogy ez nemzeti kincs - amiről szó volt már -, másrészt olyan anyag, ami a közelmúlttal foglalkozik, és a közelmúlttal kapcsolatos anyagot a világ minden táján alkotmányos garanciák keretében szoktak kezelni - tehát egyenlő esélyt kell biztosítani a hozzáférhetőség, és egyenlő esélyt kell biztosítani a személyiségi és egyéb más jogok védelme tekinetében is. Harmadrészt politikai kérdés ez a javaslat, hiszen a különleges, rendszerváltási körülmények miatt, azaz amiatt, hogy Magyarországon elmaradt a nagy katarzis és sok kis katarzis volt itt, ennek következtében nem égtek a pártszékházak, nem égtek az iratok és nem folyt vér, eme különleges ok miatt ... (Szabad György: Hál+ istennek!) ... ez a levéltár jogilag egy parlamenti párt tulajdonában van. Én azt mondanám, hogy az elkülönítésnek még olyan fajta megoldását sem tudnám tanácsolni, amit Szabad úr elmondott, hiszen teljes mértékben elválaszthatatlan, ha úgy tetszik, a kifejezetten pártpolitikai és az állami hatású iratanyag, és ez ellenkezne azzal az elvvel, amit Pető Iván képviselőtársam mondott, hogy egy bizonyos iratanyagot együtt kell tartani. Különösen abszurdnak tartom azt a javaslatban található kitételt, hogy a tagsági nyilvántartást visszaadnák nekünk. Egyrészt, tudomásom szerint, ez a nyilvántartás központilag nincs egységben már meg, a másik pedig, hogy ez az egyetlen pont, amiben a Magyar Szocialista Párt megalakulásakor a megszakítás elvét vallotta, ugyanis alakuló kongresszusunkon kimondtuk, hogy a tagsági jogviszony megszűnik abban az esetben, hogyha záros határidőn belül nem lépnek be újra a valamikori MSZMP-tagok ebbe a pártba. Tehát a tagsági viszony tekintetében a jogutódlás korántsem úgy érvényesül, ahogy azt önök gondolják. Egymillió-kétszázezer ember fordult meg valamikor ebben az állampártban, többszázezren jelentkeztek, de helyhiány miatt nem vették fel őket - nem hiszem, hogy ennek a másfél millió embernek a nyilvántartása a Szocialista Párt külön pártpolitikai feladata lenne. Tehát ezt a kitételt köszönettel elhárítanám - legalábbis a magam nevében. Tudomásom szerint voltak itt valóban egyeztetési tárgyalások, és az volt az elve mindkét félnek, hogy itt valamiféle kölcsönösen korlátozott tulajdonosi rendelkezésről lehetne szó. Nekem ez kicsit azt az analógiát juttatta eszembe, amit az Alkotmánybíróság a szövetkezeti tulajdonra mondott ki: a szövetkezeti tulajdont is elismerte, ugyanakkor elismerte a valamikori károsultak jogát is - ez tehát valamiféle közös felügyeleti rendszer kiépítése felé mutatott volna. Ezek a tárgyalások, tudomásom szerint, nem folytak a legmagasabb szinten. Tudomásom szerint az intézet szeptemberben egy levélben fordult a Művelődési Minisztériumhoz utoljára, és azóta ezek a tárgyalások azért szakadtak meg, mert erre a levélre nem érkezett válasz. (Varga János: Hát hogy lehet ilyet mondani?) Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, számomra aggasztó, hogy nem rendezi ez a javaslat a megyei levéltárak jogosultságait, hiszen én úgy gondolom, hogy a levéltári törvény szellemében történtek azok a letéti szerződések, amelyek a megyei levéltáraknál elhelyezték ezeket a megyei iratokat. Amennyiben tehát ezt a törvényt önök meghozzák, nyilván ezek is érvényüket vesztik, esetleg a megyei kutatások is veszélybe kerülnek. De természetesen még hosszan lehetne sorolni ezeket a rendezetlen kérdéseket. Én azt gondolom, ez a mostani javaslat elősorban politikai deklaráció, nem pedig konkrétan egy adott nemzeti kincs kezelését szolgálja. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)