Bod Péter Ákos (MDF)
DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársam 4 okot sorol fel az ipar gyors visszaesésének tényezőjeként: az eredendően hibás iparszerkezetet, a korszerűtlen technológiát, a hagyományos piacok elvesztését és az importversenyt. Igen testvériesen megosztja az örökség két tényezőjét a másik két tényezővel, mely a mai magyar Kormány felelőssége, ezen belül az ipari kormányzaté - mondja. Sajnos, a képviselő úr iránt érzett minden testvéries érzésem ellenére nem tudom leszűkíteni az örökséget az első két tényezőre, hiszen ha a hármasat veszem, nevezetesen "kialakult piacaink gyors ütemű elvesztése+, nos, a KGST összeomlása nyilvánvaló történelmi szükségszerűség volt. A szovjet fizetőképesség megszűnése miatt valóban zuhanásszerűen csökkent kivitelünk, és óriási kinnlévőségeink keletkeztek. A forgalomszűkülést azonban felgyorsította a dollárra való áttérés, amelyről Medgyesi Péter és Szitárián miniszterelnök helyettesek +90 márciusában állapodtak meg 1991. január 1-jei hatállyal. Ami pedig a 4. tényezőt illeti, "az importkonkurencia rászabadult a magyar gazdaságra+, nos, a behozatal liberalizálása sem újkeletű jelenség, a 80-as évek végétől, főként +89-től gyorsult fel a liberalizálás, és valóban váratlanul érintette a termelőket. De én nem ebben látom a gazdaságpolitikai hibát, mert végül is a hosszú távú tendencia a szabad kereskedelmi normák felé való mozgás. A baj: a Kormány nem kért ellentételt a liberalizálásért. Sőt emellett a GATT keretein belül jelentős vámcsökkentés is végbement. Ma az ipari vámok 90át rögzítik, ez van lekötve, nem lehet ezekhez hozzányúlni még átmenetileg sem, szükséghelyzetben sem. Emiatt az az érzésem, hogy a reformkommunista kormányzatok igyekeztek, hogy úgy mondjam, jó fiúként viselkedni. A nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi tárgyalásokon a jó emlékű Grósz úr - emlékezzünk - Amerikában még a Disneylandba is elment, hogy a liberális vonzalmait, a kapitalizmus iránt érzett érzelmeit kimutassa. Gondolom, a legvidámabb barakk szándékai szerint így alakult volna át a legszabadpiacibb reformkommunista országgá. Igaz, egy legitim kormánynak könnyebb keményen tárgyalni, erősebb a tárgyalási pozíciója. A piacgazdaság mellett elkötelezett kormánynak nem kell bizonygatnia, miközben küzd a nemzetgazdasági érdekekért, hogy valóban hisz a piacban, és nem tudják az orra alá dörgölni a szocialista, kommunista beállítottságát. Nos, ami a kérdéseket illeti: Mit tett a Kormány - szól a kérdés - az ipar józan mértékű védelme mellett, és személyesen mit kívántunk érvényesíteni az EK-tárgyalásokon, illetve a Kelet-Európát érintő stratégiában? Elöljáróban leszögezem: a kereskedelem liberalizálása, a vámhatárok és más korlátok lebontása célunk akkor is, sőt bizonyos fokig éppen azért, mert az import által támasztott verseny összezúzza az életképtelen vállalatokat, rávilágít a gazdaságtalanságra, és gyötrelmes kihívásnak teszi ki a hazai termelőket. Nem öröm olyan időszakban az iparért felelni, amikor az ipari termelés ebben az évben 15kal csökken. De elmondható: eljött az igazság órája, megtörtek azok a politikai üzemek, amelyek korábban kormányokat mozgattak akár közvetlenül, akár a KB-tag vezérigazgatón keresztül. Olyan drasztikus szerkezetváltozás következett be és következik be jelenleg is, amelyről korábban álmodni sem lehetett. Természetesen kell ésszerű piacvédelem. Ámbátor a fogyasztó örül az olcsó terméknek, a szélesebb választéknak, de a termelőt persze megilleti bizonyos védelem, főképpen, ha az átmeneti, és időt ad a felkészülésre. E vonatkozásban meg kell tanulnunk az iparvédelem elfogadott technikáit, meg kell követelni a származási bizonylatokat, a minőségtanúsítványt. Ha dömping támadna, akkor antidömping-eljárást kell kezdeményezni. Egyébként a Kormány a tavalyi év végén, december 23-án meghozott kormányrendeletével meghirdette a dömpingellenes eljárást és más piacvédelmi eljárás eszközeit. Jelenleg vaskohászat, cementipar és szemlencsegyártás ügyében kezdeményeztek eljárást. A képviselő úr külön kiemeli az ipari kormányzat szerepét, felelősségét. Elmondom, mert még törvényhozói körben sem ismeretes: már nincsen Ipari Minisztérium. Ehelyett van egy ipari, energetikai, belkereskedelmi, építőipari és turisztikai tárca. Azonban az iparvédelmi eszközöket nem ez a tárca kezeli, ebben van némi hagyaték. Az emelkedettebb tárcák az Országos Tervhivatal, korábban a PM, a Külkereskedelmi Minisztérium nagyrészt gyanakodva nézett az ipari tárcára mint a nagyipari lobby képviselőjére, nem bíznak ilyen eszközöket az ipari tárcára. Ma ugyan már nincsen ipari tárca, csődbe mentek nagyobbrészt ezek a volt ipari lobbyk, de a piacvédelmi eszközök nem hozzám tartoznak. Az antidömping és piacvédelmi eljárás az NGKM hatáskörébe tartozik, a vámokat a PM és az NGKM közösen állapítja meg. Nos, a "kelet-európai export előmozdítása+: e vonatkozásban mind a diplomácia, mind a gazdaságdiplomácia eszközeivel éltünk. Én magam is tárgyaltam Oroszországban, Ukrajnában, találkoztam kazah partnerekkel. Keressük az új helyzetnek megfelelő megoldásokat, ha már a korábbi vezetés a konvertibilis fizetésre való átmenet nélküli áttéréssel ismét, nem először a magyar történelemben, átesett a ló túlsó oldalára. Ami az EK-tárgyalásokat illeti, a mai újságok elég részletesen tájékoztatnak az eredményekről. A tárgyalásokat nem a tárcám vezette, de a delegáltomon keresztül én is részt tudtam venni. Keményen képviseltük a jogos ipari érdeket. Éppen a textilipari ügyben elfoglalt, indokoltan határozott álláspontunk miatt húzódott el a parafálás. Végül is elmondhatom a tisztelt Háznak, minden témakörben érvényesíteni tudtuk az elvet: aszimmetria legyen javunkra. Azaz először az EK enged - vámok területén, kontingensek területén - , és mi csak az időszak második felében kell, hogy engedjünk. 1992-re a kapott vámkedvezmény és az általunk nyújtott vámkedvezmény aránya tíz az egyhez, de ezzel persze élni kell, mert néhány év múlva - leszámítva 1- 2 terméket - vissza kell adni majd az előnyt, nekünk is le kell vinni a vámokat. Ez idő alatt jó felkészüléssel, új beruházásokkal, kemény piaci munkával lendületbe kell hozni a magyar ipart, máskülönben nem lehet kihasználni a vámkedvezményeket, a kedvezményes kvótákat. És végül ami a piacvédelmet illeti, az mindig vitatott ügy lesz, kérem szépen: a fogyasztó örül neki, a munkavállaló nem. Képviselő Úr! Példának említhetném az MSZP szénakcióját, amelyet támogat a Bányászati Dolgozók Szakszervezete is. Az akció keretében behoztak olcsó, orosz, jó minőségű, bár osztályozatlan szenet - import. Az olcsó szénnek, olcsóbb szénnek nyilván örül a nagyvárosi fogyasztó, miközben interpellációk hangzanak hozzám, hogy: nincs elég piacvédelem, valamint hogy: a szénbánya- vállalatok a széntúlkínálat miatt nem tudnak eladni, veszélyben vannak a munkahelyek. Ez is jó példája annak, hogy ebben a gazdaságpolitikai kérdésben bizony nagyon nehéz megtalálni az arany középutat. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)