Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ)

1991. december 1.

TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Nagyon rövid leszek, tisztelt Ház. Elnök Úr! Két dologra szeretnék reagálni - többre nem lehet, mert úgy hiszem, hogy az igazi magyarázat nem hangzott el, legalábbis az a magyarázat, ami túlmutat a kifogásolt nyilatkozaton. A miniszterelnök úr beszédében van egy logikai hiba - nyilván önkéntelen -, ő ugyanis összekötötte a Zétényi-Takács-törvényt a Demokratikus Chartával. A Demokratikus Charta akkor került nyilvánosságra, amikor a Zétényi-Takács- törvényről még szó sem volt. (Zaj, mozgás a jobb oldalon..) Ez az egyik dolog. Tehát a két dolog nem kapcsolódik egymáshoz - a közvetlen kiváltó ok, gondolom, a Kónya-dokumentum lehetett. (Zaj.) A másik dolog pedig az, hogy én is szeretném leszögezni: Surányi urat többpárti konszenzussal nevezték ki bankelnöki tisztségébe - mint miniszterelnök úr nyilván emlékszik -, és nem volt itt ezzel kapcsolatban semmiféle konfliktus miniszterelnök úr, a Kormány, az ellenzéki pártok vagy bárki más között. Harmadszor pedig azt szeretném mondani: vannak itt, a teremben, számosan, a másik oldalon is, akik emlékeznek arra, hogy bizonyos nyilatkozatok aláírása miatt bizonyos emberek állásukat vesztették ebben az országban - én magam is - , és nem szeretném... (Közbeszólás a jobb oldalról: Micsoda?) Az állásomat, egyetemi állásomat 81-ben. És itt ülnek, mondom a másik oldalon is, akik emlékeznek jól a Duray Miklós és Szőcs Géza melletti aláírásgyűjtésekre és az ezzel kapcsolatos hangulatokra. És noha ez a két ügy nem azonos - ezt természetesen elismerem -, ugyanakkor meg kell mondani, hogy az országban vannak félelmek - és ezeket a félelmeket ma, itt a miniszterelnök úrnak nem sikerült eloszlatnia. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)