Palotás János (MDF)

1991. december 1.

PALOTÁS JÁNOS (MDF): Köszönöm Elnök Úr! Először is elnézést kérek az 5 perc késésért, de bizottsági ülésre is hívtak ugyanebben a témában. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megígérem, hogy a részletes vita kapcsán nem fogok visszaélni türelmükkel és nem lesz az általános vitához hasonlóan hosszú a hozzászólásom. Mégis, a részletes vita tárgyának megfelelően, lévén, hogy 13 pontban módosított javaslatot adtam be és ez a részletes vita hatáskörébe tartozik, élnem kell hozzászólási kötelezettségemmel. Szeretném elmondani, hogy a rövid időre való tekintettel természetesen párhuzamos munkák folynak az alkotmányügyi bizottságban, a gazdasági bizottságban, a kormányelőterjesztésben, így én is úgy gondolom, hogy a holnapi napon, a szavazáskor, abban az esetben, ha módosító indítványaim - kisebb vagy nagyobb része - beépülnek ezekbe a javaslatokba, akkor az adott pontnál élni fogok a visszavonás lehetőségével, mégsem lehetett működtetni a teljes egyeztetést. Az az elv, amivel én módosítani kívántam ezt a törvényjavaslatot, annak a fő célját talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy eddig számtalan világkiállítást és szak világkiállítást rendeztek, ellenben az esetek nagy részénél egyáltalán törvényjavaslatra sem került sor. Én mégis úgy gondolom, fontos, hogy nálunk legyen törvényjavaslat, hiszen ahol ezt megtették, ott ezt főként abból a célból tették, hogy e jelentős gazdasági előremenetelnek, áttörésipont-lehetőségnek a törvény súlyával még egy deklarációs jelleget is adjanak, mozgósítsák mellé a társadalom legszélesebb körét. Ez az egyik fő célja egy ilyen törvénynek, ez a társadalmi súly megadása. Ha egy ilyen törvényt alkotunk, akkor természetesen része ennek a törvénynek, hogy ebben a célt nevesítsük, a helyszínt, némi utalással a szervezetre. Én azonban - és ezt fontosnak tartom - nem támogattam a törvénynek azon javaslatait, amelyek érvényben lévő, akár önkormányzati, akár más jogszabályok felfüggesztését írnák elő. E jogszabályok néhány részével én természetesen nem értek egyet, de úgy gondolom, hogy akkor a jogszabályt kell elővenni és véglegesen ki kell belőlük iktatni túlzott jogosítványokat. De nem tudok elképzelni olyan gazdasági kérdést - precedens jelleggel sem -, amely egy működő gazdaságban a jogszabályokat a gazdasági kérdés fontosságára való hivatkozással felfüggessze, mert ez később más gazdasági programoknál is előfordulhatna, márpedig ez a vállalkozási biztonságot rontja. Ezért én egyszerűsítését javasoltam több ponton a törvényjavaslatnak, gyakorlatilag minden olyan ponton, amely kétharmados döntést igényelne. De itt nem a kétharmados döntések miatt tettem ezt, hanem az előbb elmondott elvek szerint nem helyeslem, ha egy gazdasági kérdés miatt jogokat felfüggesztünk. A konkrétumok kapcsán viszont néhány módosítást betett a javaslatba. Itt az egyik több alternatívában vázolja, hogy milyen hosszú legyen a világkiállítás. Én úgy gondolom, hogy a variációk közül a leghosszabbat kell megtartani, talán ne okozzunk önmagunknak kárt. Lehet vitatni, hogy 5-6 hónap alatt megtérül-e nagyon sok beruházás a világkiállítás kapcsán - nem is kell egyébként, hogy ez alatt megtérüljön -,de ne tegyünk önmagunknak gátat, hogy csak 3 hónapot vagy rövidebb időket adunk. Értelemszerűen vettem, hogy foglalkozzunk a javaslat kapcsán azzal, hogy mi minősül az expo elő- vagy utórendezvényének. Ez nagyon fontos, hiszen éppen ebben a szakaszban nagyon sok jóindulatú, olyan javaslat hangzik el az expo kapcsán, gazdasági vállalkozási ötlet, ami nem biztos, hogyha végigvinné az expo elnevezést, akkor azért a magyar expónak, világkiállításnak a komolyságát, a tényleges értékét vagy súlyát növelné. Ezt szakemberekre kell bízni. Ide kapcsolódik természetesen a védjegy használata is, és ide kapcsolódik a cégelnevezés használata is. Azt azonban itt is fontosnak tartom, hogy csak a törvény hatálybalépése után alakuló cégek esetében zárják ki vagy kössük engedélyezéshez a világkiállítás vagy expo elnevezést, mert visszamenőlegesen még a társasági törvénybe sem illik beavatkozni, még akkor sem, ha én sem örülök, ha többen esetleg korán ébredve, nem egészen oda való ügyeknél is ezt a névhasználatot használták a korábbiakban. Fontosnak tartom, hogy a Világkiállítási Tanács felállításában egyrészt kerüljenek be a kerületek, mind az ebben érdekelt személyek a döntéshozatalba, de talán az sem volna baj, hogyha - és ez a törvénymódosító javaslatom lényege - az Érdekegyeztető Tanács, tehát a gazdasági fórumnak a munkaadói és a munkavállalói oldala is egy-egy főt delegálhat, talán ezzel is deklarálnánk, hogy gazdasági kérdésről van szó. Egy jelentős módosító indítványt tettem még a javaslatomban, amire szeretnék utalni, ez pedig az - és nem itt találtam ki, hanem erre van precedens máshol megrendezett világkiállításoknál -,ahol éppen a hátralévő idő miatt, ami egyébként megítélésem szerint elégséges, de a hátralévő idő sürgető jellege miatt a magyar bürokráciában ma kicsit kényelmességre okot adó hosszú határidőket azokban az esetekben, amelyek a világkiállításhoz kapcsolódnak, a felére rövidítené le a törvénytervezet. Itt is nagyon fontosnak tartom, hogy nem hozna kötelező utasítást a törvényjavaslat arra, hogy például pozitívan kell egy építési engedélyt vagy egy hatósági engedélyt elbírálni csak azért, mert az expóról van szó, de hogy igen vagy nem, miért igen és miért nem, azt a fele idő alatt kelljen az államigazgatási munkában elvégezni, ezzel is kimutatni, hogy ez egy fontos program, és ennek határidőre meg kell valósulnia. A saját módosító indítványaimon túl utalnom kell néhány módosító indítványra, annak szakmai vagy egyéb hátterére. Soós Károly Attila és Kuncze Gábor módosító indítványt terjesztett be, amit ugyan az elhangzott bizottsági vélemények szerint a bizottságok általában nem támogatnak, amely arra utal, hogy a világkiállítás finanszírozását még részben sem költségvetésből végezzék, hanem ehhez, ennek a hátteréül egy úgynevezett kötvénykibocsátási konstrukciót ír le, azaz értékpapírokkal teremtsük meg az anyagi hátterét. Ennek a törvénymódosító javaslatnak az olvasása kapcsán azt kell mondanom, hogy az általános vitában elmondott és igen negatívan értékelő, tehát a két ellenzéki párt hozzáállását negatívan értékelendő felszólalásomat, amely szerint nincs alternatív programjuk, és ennek megfelelően támadták a világkiállítást, megkövetem. Ez a módosító javaslat ugyanis arra utal, hogy van elképzelésük. Azt azonban hozzá kell tennem, szintén ezen módosító indítvány kapcsán, hogy valóban nem egy nyelven beszélünk. Úgy tűnik, hogy mi nem ugyanazt a társadalmi, gazdasági értelemben nem ugyanazt a társadalmat akarjuk megfogalmazni, megközelíteni. Én úgy ítélném meg, hogy talán elképzelésük sincs arról, hogyan működik egy piacgazdaság, hogyan működik az a gazdasági feltételrendszer, amerre felé haladunk. Ez a megoldási javaslat ugyanis nem más, mint hogy valóban a világkiállítást csak úgy tudják elképzelni, hogy pénzhez kell juttatni az államot, illetve az önkormányzatot, és itt a vállalkozás, a vállalkozói világkiállítás nem mást jelent, tényleg nem mást jelent az ő elképzelésében, mint megrendelést, hiszen különböző értékpapírokkal megrendelővé magát az államot, illetve az önkormányzatot léptetik elő. Ha a következő formációban is úgy fogunk szállodákat, infrastruktúrát és mindent építeni, hogy a tulajdonos, a megrendelő az állam és az önkormányzat lesz, akkor nem tudom, miért kéne siettetnünk a privatizációt ebben a gazdaságban, hiszen az így felépülő infrastruktúrát vagy szállodát vagy bármi mást, azok után pedig privatizálásra átadhatnánk a Vagyonügynökségnek. Én azt hiszem, tényleg nem értik ezt a működési modellt. Nem pénzhez kell juttatni, hanem lehetővé kell tenni a befektetőknek, hogy ezt a világkiállítást megvalósítsák. Arra a módosító indítványra, amit Ungár Klára képviselőtársam terjesztett be, és amely a vagyonfelelősséget most már egy törvénymódosító indítványban is megfogalmazta, azaz hogy a világkiállítás támogatói vagyonukkal is feleljenek, és ennek különböző metódusait írja le, meg kell mondanom, hogy nagyon szomorúan olvastam. Az, hogy Rózsa Edit képviselőtársam, aki soha nem foglalkozott közgazdaságtannal, ezzel az ötlettel a Házban előállt, nem örültem, de valahol fogadható volt. De hogy Ungár Klára képviselőnő, aki vitathatatlanul közgazdász... (Dr. Orbán Viktor: Én írtam, János!) ... és több megnyilatkozása alapján érti is annak néhány mozgási mechanizmusát, hogy a nevét adta ehhez a kérdéshez, a szakmáját letette mögé ehhez a javaslathoz, az számomra valóban elszomorító volt. De hát a vagyonnal való felelősség, amire Orbán Viktor is utalt az akkori beszédében, hogy nem ők találták ki, hanem Kornai János közgazdász tette ezt először közzé egyébként jó egy évvel vagy másfél évvel ezelőtt a HVG hasábjain, szeretném számára elmondani, hogy én akkor is olvastam, és ha két héttel később is elolvassa a HVG-t, akkor ott az erre adott nyilatkozatomat is meg kellett, hogy találja, amely úgy szólt, hogy veszélyes, ha tudósok fikciókat adnak politikusok kezébe, mert azok igyekszenek esetleg megvalósítani. Tehát én abban az esetben bizony Kornai Jánossal felvettem a vitát, mert ugyan meggyőződésem, hogy ő ezt nem gondolta komolyan, de úgy tűnik, talált rá valóban politikai fogadó környezetet, azonban tényleg itt a Parlamentben, ez számomra érthetetlen. De a javaslattal, ha mégiscsak foglalkozni kell, továbbra is hiányolom Ungár Klárától és a javaslat beterjesztőitől, hogy milyen módon teszik le a fedezetet saját vagyonukban, annak érdekében, ha megvalósul a világkiállítás, és nyereséges lesz, akkor az a fellépésük, amellyel meg kívánták akadályozni a világkiállítás megvalósulását, az kárt okozott volna ennek a gazdaságnak, ezért a vagyonukkal szintén felelniük kellene a társadalom felé. Ez csak így korrekt, tehát csak az így született javaslat lenne, egyébként bármennyire is megalapozott, de egy közgazdasági nonszensznek tartom. Azért szeretném elmondani, hogyha nem is a teljes vagyonommal, de alapítványt tettem, és erre külön egymillió forintot én elkülönítettem, amelynek kamataiból ezen alapítvány a világkiállítás megvalósításáig fog gazdálkodni, és ahol az alapítvány azokat az ötleteket fogja finanszírozni, amelyekben az emberek arról gondolkodnának, hogy mi az, amivel tartalmasabbá, nagyobbá és szebbé tehetnék 1996-ban a gazdaságunkat, társadalmunkat vagy a fővárost. Előre szeretném jelezni, hogy azon ötletek nem számíthatnak az alapítvány támogatására, amelyek mondjuk Torontóba árusítják a különböző gazdasági lehetőségeinket. Utalnom kell a világkiállítás és szak világkiállítás gondolatának felvetésére, ez elhangzott az általános vitában. Szeretném itt is elmondani, mi valóban szak világkiállítást kellett, hogy csak felvállaljunk. Szeretném hinni és mondani, hogy talán nem nekünk kellene a saját gazdasági lehetőségeinket kisebbíteni, ezért valóban ezt kell, mint minimum célt megfogalmazni. De semmi nem akadályoz meg minket abban, hogy egy sokkal teljeskörűbb, egy hozzánk, vagy a társadalmi fejlődésünkhöz jobban illeszkedő, jelentős világkiállítást valósítsunk meg. Higgyék el, nemcsak képviselőtársaim, hanem a világ is ritkán tesz igazán különbséget e két szó között, és éppen ezért, ha mi világkiállítást valósítunk meg a szak világkiállítási jogosítványunkkal, számíthatunk hasonló érdeklődésre, mint ami esetleg Sevillában megfogant. Szeretnék még egyszer utalni az adóvonzatokra - bár lehet, hogy nem a részletes ... de, a részletes vitába is tartozik. A túlzott felemlegetése után megpróbáltuk megkeresni minden, valaha világkiállítást és szak világkiállítást rendező ország törvényhozói, tehát gazdasági információs rendszerét, utánanézni: volt-e rá precedens, hogy valamikor, valaha, valahol világkiállítás vagy szak világkiállítás megrendezése kapcsán adót vetettek volna ki. Én ugyan közgazdászként tudom, hogy erre nincs szükség, mert inkább adómérséklő hatása van, de azt is szeretném elmondani, hogy nem volt rá precedens, tehát a begyűjtött információk szerint soha sehol nem fordult elő, hogy ennek kapcsán adóemelésre vagy külön adókivetésre került volna sor. Ezt csak azért mondom, mert ugyan nem kizárt, hogy mi egy új, sajátos magyar utat válasszunk a világkiállítás megvalósítására, de erre nem kötelez minket semmi, és az ezzel való ijesztegetésre talán ez megfelelő garanciát adhat másoknak. Tényleg, nagyon röviden szeretnék visszautalni a népszavazásra, hiszen ennek kapcsán talán azt is el kell most már mondani, hogy a párizsi iroda döntése után fognak dönteni a világkiállítás népszavazásának kezdeményezői arról, hogy milyen lépést tesznek, tehát hogy beterjesztik-e és milyen módon terjesztik be a népszavazást. De azért el kell mondanom, fel kell idéznem - és miután csak három mondat, talán nem lesz hosszú -, hogy az általános vitában szó szerint a következőket mondtam - idézem: "Itt szeretnék rátérni, hogy szabad-e népszavazással dönteni egy gazdasági kérdésben. A válaszom, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy nem. De itt nem is erről szól a népszavazás, a gazdaság ugyanis már réges-régen döntött a világkiállításról: annak minden szervezete egyhangúlag kimondta, hogy meg kell rendezni az 1996-os világkiállítást. Gazdaságilag nincs vita, mindössze két politikai párt azonban úgy döntött, ezt megakadályozza politikai hatalmánál fogva. E politikai hatalommal szemben kell, megítélésem szerint, alkotmányos jogunkkal élve, politikai eszközt alkalmazni: megakadályozandó, hogy egy politikai akaratot erőszakoljanak rá a gazdaságra. Ez a politikával szembeni fellépés politikai fellépést igényel, azaz politikai eszközt, amit számunkra a demokrácia biztosít - azaz: a népszavazást.+ Azért tartottam fontosnak megismételni, mert a beszédem után Orbán Viktor szót kért, és mintha ezt nem hallotta volna - egyébként nem kellett, hogy figyeljen a beszédemre elmondta, hogy elővett egy levelet, amelyet valakinek küldtem a népszavazás kapcsán, amiben leírtam, hogy a világkiállításról mint gazdasági kérdésről nem szabad népszavazással dönteni. Nyilván azért nem hallotta meg a felolvasottakat, mert azok nem illeszkedtek a felszólalásához, ahol ezt a levelet elővette. Szeretném megjegyezni, hogy még körülbelül kétszáz ilyen levelet tudok számára átadni, tudniillik, évek óta ez a véleményem és a mai napig nem változott - bár megváltozhatott volna, de nincs miért változtatni rajta. Amikor erre reagáltam már nem kért újra szót Orbán Viktor, ellenben minden további nélkül kiment a folyosóra, és több újságnak nyilatkozta, hogy "Nem szavahihető Palotás János ... (Dr. Kövér László: Így van! - dr. Orbán Viktor: Fenntartva!) ... hiszen régen úgy nyilatkozott: nem szabad népszavazással dönteni gazdasági kérdésben. Most megint megismétlem, a felszólalók döntsék el, vagy hallották, amiről szó van... El kell hogy mondjam még, talán a részletes vita kapcsán is - azért, hogy ne alkalmazzak olyan szavakat, amelyek nem illenek a tisztelt Házba, inkább úgy mondom -, beszélnem kell egy rossz álomról, amelyben egy MTI-hír jelent meg előttem. Ez az MTI-hír pedig úgy szólt, hogy "A Fővárosi Közgyűlés felfüggesztette azon kérelmek megvizsgálását, ahol nemzetközi szállodaláncok, befektető cégek budapesti elképzeléseihez ingatlant kívánnak vásárolni a fővárostól. Az ok pedig úgy jelenik meg, hogy a főpolgármester úr Varsóban, Berlinben, Prágában, Bukarestben tárgyal arról, hogy egy kis ellenszolgáltatás fejében kitiltja ezeket a cégeket Budapestről, növelve ezen városok esélyét arra, hogy az érdeklődés feléjük fordul.+ Úgy gondolom, hogy ezt a kis kiemelést, idézetet a tisztelt Házban mindenki fogja érteni, és mindenki érti - mert szeretném, ha ez valóban egy rossz álom lenne, és többet ilyen nem fordulna elő vagy legalábbis meglehetősen ritkán. Még egyszer - és ez a befejező mondatom - összefoglalnám: azt várom, hogy ne dönthessen politikai akarat gazdasági kérdésről a gazdaság szereplőinek feje felett úgy, hogy hangsúlyozza: kizárólag ő dönt gazdasági érvek alapján, a politikai befolyásoltságot pedig kizárja. Hát kérem, hogy a holnapi napon a szavazás kapcsán a Ház tisztelt tagjai, valamennyi képviselőtársam ennek a szem előtt tartásával, valóban gazdasági kérdésről, gazdasági szereplőink véleménye alapján döntsön. Köszönöm szépen. (Gyér taps a jobb oldalról.)