Mádi László (Fidesz)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Első ránézésre, tisztelt képviselőtársaim, pusztán egy költségvetési átcsoportosítás, pusztán egy technikai művelet az, amit most tárgyalunk, s amelynek hatására az Alap idei egyenlege nem is változik. Ám ezen döntés mögött többrendbeli meggondolás, szándék húzódik meg. Az egyik ilyen szándék kiadáskímélő és egyensúlyjavító eredetű, mégha ennek eredményét nem is a hátralévő kis időszakban, hanem az elkövetkezendő években tapasztaljuk majd. A jövő évi társadalombiztosítási költségvetés egyensúlyjavítása mellett egyértelműen az az igény munkál, hogy a gyógyszerfogyasztást, amely ebben az évben jóval meghaladta a prognosztizáltat, csökkenteni kell. Amiatt is indokolt ez, mert a felhasználás-szerkezet ráadásul eltolódott a drágább, nyugati gyógyszerek javára, és ezzel a finanszírozási feszültség is igencsak megnőtt. Ezen problémára két szinten született megoldási javaslat. Az egyik a gyógyszertári gyógyszerforgalmazás rendjében történő változások, amelyek miniszteri rendeletekben öltöttek testet, és december 1-jei hatállyal be is vezették őket. Ezen intézkedéssorozat szakmai és szabályozásbeli elhibázottságát és hiányosságait én most nem érinteném, hiszen az egészségügyi bizottságban kormánypárti orvos képviselőtársaim akkor ezt nálamnál részletesebben és érzékletesebben megfogalmazták. Az eddigi eredménytelen próbálkozások a gyógyszerfogyasztás csökkentésére mind-mind ad hoc, átgondolatlan és koncepciójában nem végiggondolt lépések voltak. Utalhatok itt például a gyógyszerek szinte követhetetlenül változó támogatási kulcs szerinti besorolására, a közgyógyellátás tisztázatlanságára, és még folytathatnám a sort. Az alapellátási reform küszöbén, a költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés megtárgyalásának kezdetén, azt hiszem, nem ártana a Népjóléti Minisztériumnak a Társadalombiztosítási Főigazgatósággal karöltve végiggondolni és kidolgozni a gyógyszerforgalmazásnak és -szabályozásnak azt a rendszerét, amellyel lényegesen csökenthető, esetleg megszüntethető lenne a politagmasia, a gyógyszerek többszöri, több helyről történő megrendelése. Ezzel azt is el lehetne érni, hogy ne lőjünk ágyúval a verébre, ne használjunk mindenre antibiotikumot, ha nem feltétlenül szükséges. Nemcsak pénzügyi szempontok, hanem a népjólét érdeke követeli ezt tőlünk. Lehet tehát a kérdések költségérzékenységére építve drágítani a szolgáltatásokat, jelen esetben a gyógyszerellátást, de ez önmagában nem jelent végleges megoldást, hiszen csak globálisan kísérli meg kezelni a problémákat. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk az orvosszakmai követelményekről, és nem szabad átesnünk a ló túloldalára, nevezetesen nem szabad ellenérdekeltséget kialakítani a betegek megfelelő kezelését, kezelhetőségét illetően. Utalhatok itt arra a manapság nem kis számban előforduló esetre, amikor a kórházi betegnek odaadják a vényt, hogy látogatóival váltassa ki azt a legközelebbi patikában. Azt gondolom, nem így kívánják a tárca és a terület irányítói bevezetni az önrészesedésre, szakmai kifejezéssel complement-re épülő orvosi gyakorlatot, de könnyen lehet, hogy egy ilyen átgondolatlan lépéssel mégis ezt érik el. Egy hosszabb távú megoldás ennek megfelelően csak egy olyan rendszert jelenthet, ahol a gyógyszerfelhasználást kórházakban, rendelőintézetekben legalább osztályszintig, a járóbetegellátásban pedig a kezelőorvos szintjéig lehet nyilvántartani és ellenőrizni. A biztosítók csak ilyen nyilvántartások alapján tudják megítélni a nyilvánvaló pazarlásokat, ésszerűtlenségeket, és ezek alapján tudják ösztönözni és rászorítani az orvosokat a megfelelő kezelési gyakorlatra. A kórházak vonatkozásában pedig az elvonást - most ne legyünk naívak, hiszen ez az intézkedés jövőre nyilvánvalóan csökkenést fog reálértékben eredményezni a kórházak gazdálkodása szempontjából - csak abban az esetben tudjuk támogatni, ha ez a lépés beilleszkedik egy remélhetőleg minél gyorsabban és szakszerűbben bevezetett kórházi reform folyamatába. A Társadalombiztosítási Alapnál az elmúlt évben felhalmozódott működési tartaléknak az idén történő felhasználását, a jövő évi visszapótlást figyelembe véve, elfogadjuk, annak indokoltságát a fellépő többletköltségek miatt elismerjük. Bár meg kell jegyezzük, hogy itt sem ártana egy átfogóbb ellenőrzés. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)