Szabad György (MDF)

1991. december 3.

DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, milyen minőségemben adta meg elnök úr a szót. Nagyon röviden szeretnék élni vele. Képviselőként kívánok szólni. Úgy gondolom, hogy valamennyien nagyon sokat gondolkodunk azon, hogy a közvetlen demokrácia és a közvetett képviseleti demokrácia viszonya milyen jelenleg, és milyen lesz a jövőben. Nyilvánvaló, hogy a képviseleti demokrácia mindig valamilyen megszűkítését jelenti az egyén politikai megnyilatkozási lehetőségének. De ha nem így élnénk, akkor Rákos mezeje szűk lenne, beépítetlenül is, a magyar törvényhozás számára. Képviseleti demokrácia gyakorlatilag annyit jelent, hogy közösen elfogadott szabályozásnak megfelelően építjük ki a döntési hierarchiát. Az adott esetben két dolog a fontos, és két dolog az, ami minősíti, hogy demokráciáról van szó vagy esetleg a demokrácia megrontásáról. Feltétlenül érvényesülnie kell a többségi elvnek, és feltétlenül érvényesülnie kell annak, hogy a kisebbség megpróbálja érvényesíteni, és törvényesen próbálhassa meg érvényesíteni a maga elgondolását. Hogy ez a kisebbség ez a plenárisan megnyilvánuló egyes személy kell, hogy legyen, vagy egy adott határban a képviseleti demokrácia hierarchiáján belül egy adott szinten, ez eldöntendő kérdés. S meg kell mondanom, amennyire áttekintéssel bírunk a modern parlamentarizmus érvényesítésének külföldi példáin és tendenciáin, azt kell mondani, hogy általában nem találják a demokrácia megszűkítésének azt, hogyha bizottsági szinten, mint itt a javaslat mondja, egy bizonyos határérték elérése híján a dolog, azaz minden egyéni javaslat nem kerül a plénum elé. Magyarán mondva, különböző technikák érvényesítéséről van szó. Én úgy ítélem meg, hogy ez a javaslat, úgy ahogy azt Áder János - lényegében kezdeményezője - itt előterjesztette, ez a demokrácia többségi elvével és a kisebbség elve jogvédelme, szólásszabadsága ésszerű biztosításának mértékével dolgozik. Kérem szépen, nézzük meg a dolgot még egy mondat erejéig célszerűségi szempontból. Az a képviselő, aki sem a bizottságban 30%-os támogatottságot nem ér el, sem a 386 képviselőből 20 tagot a maga támogatására felvonultatni nem tud, vajon mit remélhet a plenáris tárgyaláson. A szólásszabadságot nem vonja meg tőle nyilvánvalóan senki, de a módosításának szavazásra bocsátásától egy szűrés, nem megfosztó jelleggel, hanem szelekciós jelleggel, a döntési mechanizmust időveszteségben megkímélheti. Még két rövid észrevétel. Nyilvánvalóan, hogy a demokrácia nem lehet akadálya a demokrácia észszerű működtetésének. Az összhangot kell megteremteni. Szerintem ebben a javaslatban az összhang, az összhangra irányuló törekvés nyilvánul meg. Van azonban valóban egy nagyon fontos feltétel, az, hogy a bizottsági ülések, és természetesen a plenáris ülések is, kellő szintű határozatképességgel rendelkezzenek. Egy nagyon foghíjas bizottsági ülés döntése, a 30%-os határ figyelembevételével, kétségtelenül formailag megfelelhet a demokratikus elveknek, a gyakorlatban nehézségeket támaszt. Itt látom az önfegyelem jelentőségét nagyon nagymértékűnek. A bizottságok valóban tükrözzék a Ház akaratát abban is, ahogy ezt a 30%-os szavazást produkálják. Magam tehát meg fogom szavazni, nyugodt lelkiismerettel, ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps.)