Áder János (Fidesz)

1991. december 3.

DR. ÁDER JÁNOS (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr! Miként, gondolom, a jelenlévők láthatták - a tévénézők talán kevésbé -, nem kevés indulatot váltott ki a frakcióban, és nem kevés mozgolódást a frakció tagjai között Salamon László hozzászólása. Még mielőbb neki válaszolnék, röviden szeretnék Fekete Gyula észrevételére válaszolni - bár a két észrevétel némiképp összehajlott, és vannak átfedések a kettő között. Röviden, csak néhány tétel mondatban. A képviselői jogok semmilyen formában nem csorbulnak - mondom ezt Fekete Gyulának -, módosító indítványt továbbra is minden képviselő benyújthat. Ennek következtében az, amiről ő beszélt, hogy a választópolgárok előtt bizonyos álláspontját képviseli-e vagy sem, és hogy tiszta maradhat-e vagy sem, azt továbbra sem fenyegeti semmiféle veszély. Az pedig, ami a szorosabb együttműködésre vonatkozik, azt gondolom, ebből a szempontból nem a Parlament kompetenciájába tartozik, hanem a kormánypártok, a legnagyobb kormánypárt belső működési szabályozásának és a három kormánykoalíciós partner belső működési szabályának a körébe tartozik, úgyhogy, ha ez valahogy nem működik rendesen, akkor talán itt kellene protestálni, nem pedig a Parlament előtt. Ami pedig Salamon Lászlót illeti, ő - egyébként nagyon ügyesen - kikerült három csapdát, amikor ezt a meglehetősen hosszúra sikerült felszólalást elmondta. Kikerülte azt a csapdát, hogy azt mondja, alkotmányellenes ez a javaslat, ő maga is elismerte, hogy nem alkotmányellenes, semmiféle alkotmányos elvbe nem ütközik ez a dolog. Kikerülte azt a csapdát, hogy azt mondja, példa nélküli ez a módosító javaslat - hiszen maga is elismerte, hogy a kivételes eljárás elfogadásával a Ház egy hasonló intézményt már bevezetett, olyannyira, hogy ott az a bizonyos kisebbségvédő intézkedés nincs is benn, ami ebben a javaslatban egyébként benne van. Tehát ott, a kivételes eljárásban, hogyha az egyharmadot nem éri el a módosító indítvány támogatása a bizottsági ülésen, akkor erről a Ház nem is szavaz. Ez már egy elég régóta bevett gyakorlat, és egy rögzített házszabályi szabálya a magyar Parlamentnek. Elkerülte azt a csapdát is, hogy azt mondja, példa nélküli ez a nemzetközi országok szempontjából, és hogy a nyugati demokráciák ilyet nem ismernek - ez általában szokásos hivatkozási alap, hogy ez példa nélküli, sérti a demokratikus alapelveket és így tovább, és így tovább. Azt gondolom, hogy az a sorozat, ami itt megjelent az Államtudományi Kutatások Programirodája keretében, ami néhány európai házszabályt bemutat, haszonnal forgatható ez ügyben. Csak így, első nekifutásra, hirtelen, emlékezetből idézve, az olasz házszabály 92. §-ára hívnám fel Salamon László figyelmét, ami pontosan hasonló szabályozást tartalmaz, tehát más országok is, bizony-bizony, ilyen szabályozásokat alkalmaznak. De hát, mondom, ezeket a csapdákat kikerülte. Ő úgy fogalmazta meg a kifogásait, úgy fogalmazta meg utána a fenntartásait, hogy mindezekre a kérdésekre tulajdonképpen nemleges választ adott. Ezek szerint nem ütközik az Alkotmányba, nem példa nélküli a magyar Házszabály szempontjából és nem példa nélküli Nyugat-Európában sem. Mibe ütközik ezek után? Ütközhet leginkább Salamon László ízlésével + (Zaj.) Ilyen szempontból valóban eltérő az ízlésünk. Eltérő az ízlésünk abból a szempontból, hogy mi nem szeretünk tíz órát itt üldögélni és szavazógombokat nyomogatni - lehet, hogy Salamon László szeret itt üldögélni és tíz óra hosszat szavazógombokat nyomogatni. Ebből a szempontból valóban eltérő az ízlésünk. Eltérő az ízlésünk abból a szempontból is, hogy ő azt mondja: közjogi változás történik akkor, hogyha ez a módosítás megtörténik. Én nem osztom ezt a véleményt, de hogyha így van - tegyük föl, hogy így van és igaza van Salamon Lászlónak -, akkor miként vélekedünk arról a dologról, hogy a Parlament bevezette az alkotmánybíróság intézményét, bevezette az ombudsman intézményét, és számos olyan közjogi változtatást hajtott végre a magyar közjogi konstrukcióban, ami korábban nem volt meg és közjogi hagyományokkal sem bírt - tehát azt sem lehet mondani, hogy visszatértünk a közjogi hagyományokhoz. Aztán, persze, volt olyan, amit nem tett meg, a közigazgatási bíráskodást, mert ez valamilyen oknál fogva nem illett bele bizonyos koncepcióba. Mindaz, amiről Fekete Gyula és Salamon László itt beszélt - hogy a működését, a belső működést, az egyeztetést és így tovább, és így tovább, ezeket kellene javítani a kormánykoalíció pártjainak, a Kormány és a kormánykoalíciós pártok közötti együttműködést kellene javítani - nagyon szép, csak azt gondolom, hogy ez ráolvasás. Ráolvasás, mert másfél év alatt a Parlament működése, ha mást nem, ezt bizonyította, hogy ez bizony, nem működik. Azt gondolom, ezzel kapcsolatban is tettem megfelelő javaslatokat. Nyugodtan hivatkozhatok arra, hogy a házbizottság ülésére egy négyoldalas csomagot terjesztettem elő, ami a Ház működésének racionalizálására vonatkozott. Ennek az egyik eleme volt ez, ezen kívül volt sok más is - ezek között az első pontok között szerepel például az, hogy hogyan lehetne vagy hogyan kellene a Kormány és a kormánykoalíciós pártok közötti működést javítani, és mi az alapvető oka annak, hogy a Parlament úgy működik, ahogy működik, és hogy rosszul működik. (Zaj.) Azt gondolom, hogy ez elsősorban önökre tartozik, és elsősorban hogyha önök nem tudják ezt a problémát megoldani, akkor sajnos, ezen a többi párt - elsősorban az ellenzéki pártok - nem fognak tudni segíteni. Mindezek után, én azt gondolom, meglehetősen sajátos helyzet az, hogy a kormánypártok ma nagyobb számban adnak be módosító indítványokat - a kormánypárti képviselők - a Kormány javaslatához, mint az ellenzéki pártok - amit úgy is föl lehetne fogni, hogy a kormánykoalíció pártjai inkább obstruálják saját kormányukat, mint az ellenzéki pártok. Meglehetősen sajátos dolog, hogy amikor az ellenzék vagy egy ellenzéki képviselő ennek valamilyen formában történő megváltoztatására törekszik vagy arra tesz javaslatot, akor utána nem szakmai érvek - mert amint az elején mondtam, nem hangzottak el szakmai kifogások -, hanem morális megfontolások hangzanak el, és a szakmai érvek helyett morálisan próbálja meg az előterjesztő valamilyen szempontból ellehetetleníteni vagy nevetségessé tenni a hozzászólót. Azt gondolom, hogy mindezek után, miután ez így történt és ilyen körülmények között történt - bár továbbra is úgy gondolom, hogy szakmailag indokolt és tartható az a javaslat, amit én megtettem, ennek ellenére -, nem tartjuk szükségesnek ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, a továbbiakban nem is fogjuk támogatni, pontosabban: a Házszabály-módosítás támogatása a továbbiakban sajnos nem áll módjában a frakciónak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)