Balogh Gábor (KDNP)
BALOGH GÁBOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyos értelemben örülök ennek az egyszeri kiegészítésnek, ugyanakkor szakmailag teljesen helytelen alapokon állónak tartom. Ezt mondhatom azért, hiszen a társadalombiztosításnak a bevételei nem fedezik a kiadásait, az állami költségvetés bevételei nem fedezik a kiadásait. Lényegében most egy olyan folyamat indult be, amely teljes egészében az ellen szól, ami mellett a Parlamentben a képviselőtársak még az év elején a társadalombiztosítási vita során hitet tettek. Vagyis magyarul: a biztosítási elv ellen szól. Ez a felosztás ilyen értelemben - hogy így mondjam - nem szakmai kezelését jelenti egy problémának, hanem politikai kezelését. És itt a kérdés az, hogy a politikai kezelés során mennyit lehet felvállalni. Elhangzottak különféle adatok. Volt 4,4 milliárd, volt 7,5 milliárd, és a jelen pillanatban 6 milliárd forintnál tartunk. Abban az esetben - és itt fel kell hívni a figyelmet, hogy - nem volt teljesen megalapozatlan Csehák Juditéknak a beterjesztése a 7,5 milliárd forintról, hiszen a Parlament döntött arról, hogy az év végén egyszeri kiegészítésként 7,5 milliárdot fog adni. De akkor - bár bizonyos feszültségek mutatkoztak, de - nem számoltak a képviselőtársak, köztük én sem azzal, hogy ennyi lesz a hiány, ennyi lesz a behajthatatlan követelés. A Kormány által javasolt 4,4 milliárd forint bizonyos értelemben azon az összeghatáron belül marad - vagy maradt volna -, amelyet a Parlament annakidején nyugdíjkiadásokra előre elfogadott. Tehát ezt a bizonyos feszültséget fel kellett valahogy oldani, és erre született ez a megállapodás egy kvázi hatpárti konszenzus alapján. Én mindenképpen figyelemre méltónak tartanám, hogy a társadalombiztosítás kintlévőségei nőttek, a Kormány által használt eszközök viszont nem voltak eléggé hatékonyak. És nem tartom szerencsésnek, akár szakmai oldalról nézem, akár pedig vállalkozási oldalról, hogy úgy kell elrettenteni a vállalkozókat, vállalkozásokat, hogy a duplájára és a végtelenségig növelem a kamatokat, illetve a késedelmi pótlékot. Tudniillik ezzel a vállalkozót, a vállalkozásokat sújtom le, és egyértelműen demoralizálom, hiszen a vállalkozások nagy része olyan vállalkozás, amely nem a saját zsebén érzi meg az ilyen kamatokat. Gondoljunk a jogi személyekre, amikor nem felel az illető vezető, illetve az illető vállalkozásnak a tagja a teljes vagyonával, ugyanakkor a magánvállalkozó teljes vagyonával felel érte. Ha megnézzük a társadalombiztosítás kinnlevőségeit, elsődlegesen nem a magánvállalkozók tartozásaiból adódik össze, hanem a nagy vállalatok, nagy cégeknek a tartozásaiból, akik egy helytelen privatizációs gyakorlat folyamán ki tudnak bújni ez alól a kötelezettségük alól. A másik, amit mindenképpen mondandó vagyok: annak idején javasoltam, hogy a társadalombiztosítás térjen át családi nyilvántartásra. Ugyanezt javasoltam az adótörvényekkel kapcsolatban is több mint egy évvel ezelőtt. Azóta semmiféle olyan intézkedés nem történt, amelyik ezt elérhette volna. Megállapítunk egyszeri nyugdíjkiegészítéseket, egyszeri segélyeket úgynevezett rászorultsági fokon. Kérdezem én a képviselőtársaimat, hogyha két nyugdíjas van, hogyan állapítom meg, hogy ők valóban rászorultsági fokon megkapják azt a 2500 forintot, amikor vannak olyan nyugdíjasok, hogyha összeszámíthatnánk az ellátásaikat, akkor ennek a felét sem fogják megkapni. Ezt nagyon, de nagyon megfontolandónak és bizonyos értelemben kifogásolandónak tartom a jelenlegi gyakorlatban, úgyhogy a jövő év folyamán mindenképpen el kell indulni, és javaslom is az illetékeseknek, a társadalombiztosításnak egy olyan nyilvántartási rendszer felé, amelyik egyértelműen lehetővé teszi akár családi kötelék alapján történő kimutatását is a nyugellátásoknak, illetve az egyes ellátásoknak. És végezetül amit mondani szeretnék, hogy én a 10 400 forintos felső határt személy szerint helytelenítem, függetlenül attól, hogy elfogadom. Azért helytelenítem, mert az ellátásoknak a reálértéke az körülbelül olyan 15 ezer és 20 ezer forint közötti sávban is erőteljesen csökkent. Hogy ha ezt az összeget egy kicsit logikusabban osztottuk volna föl, akkor úgy lehetett volna elosztani, amelyik legalább 15 600 forintig pótolja azt a reálértékvesztést, amit el kellett szenvedni a nyugdíjasoknak. Itt gondolok arra - beadtam módosító javaslatban, de lényegében visszavontam -, hogy a létminimum 75%-át teszi ki a társadalombiztosítási nyugdíjminimum. Tehát nem 7000 forintig, hanem 5200 forintig kellett volna akkor adni a 2500 forintot. 10 400-ig kellett volna a 2000-et, és 15 600-ig kellett volna adni az 1500 forintot. És ugyanakkor azok, akik nem járulékfizetéssel alapozták volna meg, vagy alapozták meg a nyugdíjszerű ellátásaikat, nem ennek a rendszernek a keretében, hanem egy külön bekezdéssel a gyessel együtt kapták volna meg a fix összegű ellátásokat. Ezek lényegében csak iránymutatások lettek volna arra, hogy a társadalombiztosításban már most megkülönböztetjük az úgynevezett járulékfizetéssel szerzett ellátásokat, az úgynevezett nem járulékfizetéssel szerzett segély jellegű ellátásoktól. Ez jelen pillanatban nem történt meg, holott a Parlament nem olyan túl régiben egy olyan határozatot fogadott el, hogy a társadalombiztosításon belül el kell különíteni az úgynevezett szociális jellegű ellátásokat. Ez számomra egy kis hiátusnak tekintendő. Én összegzésképpen, tekintettel, hogy itt politikai kezelésről van szó, politikai kérdésről van szó, itt a gazdasági racionalitás bizonyos értelemben másodlagos, így ilyen alapon el tudom fogadni.