Zsebők Lajos (MDF)
ZSEBŐK LAJOS (MDF): Itt vagyok, csak megvárom, amig kivonulnak a teremből, amig átrendeződik a Ház. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A közelmúltban választókerületemben, Móron a helyi kábeltelevízió stúdiójában a riporterrel beszélgettem, és a nézők telefonon kérdezgettek. Kérdezhettek, és kérdeztek is. Elsősorban gazdasági dolgokról beszélgettünk, és a kérdések is ehhez kapcsolódtak. Én azt hiszem, hogy hosszú ideig nem fogom elfelejteni az egyik választóm kérdését, aki a következőket mondta, úgy nagyjából. Nagyon szép és okos dolog, amit a képviselő úr mondogat a gazdasággal kapcsolatban, csak azt az egyet mondja meg nekem, hogy a nyolcezer forintos nettó fizetésemből a tízezer forintos lakásrezsimet, amit nem utolsó sorban a távfűtési díjak megemelése okozott - hogyan fogom kifizetni. Én nem tudom, hogy önök találkoztak-e ilyen kérdéssel, de ha megnézik a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésekről szóló törvénytervezetet, akkor meg tudom jósolni, hogy egyre gyakrabban fognak ilyen kérdésekkel sajnos találkozni. Én azt hiszem, hogy az eddig elmondottakból érződik, hogy nem frakcióvéleményt mondok, hanem a saját véleményemet próbálom elmondani és kérem, ezt így is kezeljék. Mert nézzük meg ezt a törvénytervezetet. Ennek a törvénytervezetnek a fogyasztói árkiegészítési része 17,5 milliárdot, illetve a költségvetés tartalmaz 17,5 milliárdot ilyen célokra, de ez a tövénytervezet teszi lehetővé, hogy a költségvetés tartalmazzon 17,5 milliárdot. Ez a 17,5 milliárd forint közlekedési árkiegészítésre szolgál teljes egészében. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy megszűnik teljes mértékben - ha elfogadjuk ezt a törvényt így - jövő évre a lakossági energiatámogatás, és megszűnik támogatás formájában a víz- és csatornadíj támogatása. Mit tartalmazott idén a költségvetés ilyen célokra, hogy össze tudjuk hasonlítani a várható jövő évi helyzetet? Az idei költségvetés azt mondta, hogy tízmilliárd forintot költhetünk el lakossági energiatámogatásra, és hárommilliárd forintot költhetünk el víz- és csatornatámogatásra. A gyakorlat ezzel szemben azt mutatta, hogy az idén tíz helyett húszmilliárd forintot költöttünk el lakossági energiatámogatásra, és további körülbelül ötmilliárd forintot szociális jelleggel, ugyanilyen célokra. Egy rossz döntéssel kapcsolatban, ami döntést mi hoztunk sajnos. Ugyanígy a víz-csatornadíjakra ezt a hárommilliárd forintot elköltöttük. Nem tudom, emlékeznek-e képviselőtársaim arra, hogy mit okozott az idén, milyen problémákat okozott az idén az, hogy ez a támogatás csökkent az előző évihez képest. Ez a támogatáscsökkenés azt okozta, hogy a lakosságból sokan nem tudták és nem tudják a mai napon sem egyszerűen kifizetni ezeket a dolgokat. Hogyan lehet azt elhinni, ha idén ekkora problémákat okozott, akkor a jövő évben ez a dolog pénz nélkül kezelhető; hogy ez a dolog, ami megjelenik nem fog problémákat okozni. Én úgy érzem, hogy problémákat fog okozni, és én amellett vagyok, hogy a lakossági árkiegészítésnek nem szabad megszűnnie. Hogyan jelent meg ez a probléma? Nézzük először a lakossági energiához tartozó részeket. Ugye a lakossági energia egyik felét vagy egyik részét a szén beszerzése jelenti. Idén az emberek - mivel az első félévre is ez aztán elhúzódott - be tudták szerezni a szenet, és be is szerezték. Jövőre fog megjelenni az a probléma, ami a szénnél nem jelent meg idén. Ugyanakkor, ha a távfűtést megnézzük, akkor már idén megjelentek a gondok. Hogyan? Úgy, hogy a támogatás megvonásával egyidőben a távfűtési díjakat a helyi költségekhez igazították, gazdasági szempontból természetesen helyesen, de ez azt jelentette, hogy hatalmas szórással jelentek meg a távfűtési díjak. Van, ahol nem emelkedett, van, ahol egy kicsit emelkedett, és van, ahol 4-6-szorosára emelkedett. Ezt próbáltuk kezelni szociális úton, de nem sikerült, mert annak a kezelésnek, annak a segítségnek a mértéke egész egyszerűen nem volt elegendő. Nézzük meg, mi volt a víz- csatornadíjnál. A víz- csatornadíjnál a váltás az év elején történt meg, 90-ről 91-re váltva, és itt a tavalyi ötmilliárdról való csökkenés azt jelentette, hogy döntően ezért - és elsősorban ezért - a vízdíjak, csatornadíjak közel száz százalékkal megemelkedtek. Még egyszer megkérdezem azt, ha elmaradnak ezek a lakossági ártámogatások, elhihető-e az, hogy jövőre ez nem fog problémákat okozni. Na most feltehető az a kérdés ... Megkérném képviselőtársaimat, hogy egy kicsit halkabban beszéljenek itt előttem, legyen olyan szíves, halkabban, mert zavar a beszédben. Ne haragudjon érte. Vagy menjen ki. Jó? (Vargáné Piros Ildikó: Igaz, jogos - tapsol.) Tehát ott tartottam, hogy feltehető a kérdés, milyen ellenvetések szólnak az ellen, amit én elmondtam, hogy igen, a lakossági ártámogatásokat meg kell tartani. Az egyik ilyen ellenvetés lehet, hogy kevés a pénz. Ha kevés a pénz, akkor az oda jusson, ahol igazán szükség van rá, és ezzel egyet lehet érteni elvileg. Csak az a nagyon nagy probléma, hogy nincsen működőképes szociális elosztórendszer pillanatnyilag. Az, hogy az önkormányzatokhoz lejuttatjuk a pénzt, és sorsára hagyjuk ezt az egész segítő vonalat az önkormányzattal és azokkal az emberekkel, akik rászorultak, azokkal együtt, ez nem oldja meg a problémát. Állítom, ugyanis, hogy a pénz nagyrészt vagy jórészt nem oda jut, ahova kellene. Tehát működő szociális rendszerrel együtt ez egy járható út volna akkor, ha ilyen célokra a költségvetés, a jövő évi költségvetés, ami már a kezünkben van, tartalmazna ilyen tételeket. A költségvetés nem tartalmaz ilyen tételeket. Ilyen tételeket, amiket szociális jelleggel és címzetten lehetne lejuttatni. Mert az az áthúzódó 400 millió, ami a távfűtés támogatására szolgál, az semminek nem nevezhető, az az 1,7 milliárdos szelektív támogatás, ami a népjóléti tárcánál található különböző címeken - 100-200 milliós tételekben -, az nem ilyen célokat szolgál teljes egészében, és összességében nem elegendő. Ugyanúgy nem elegendő az a másfélmilliárd forint, ami a víz- csatornadíj támogatására szolgált, mert ez azt fogja lehetővé tenni mindösszesen, hogy 60-70%-osra lehet csökkenteni összességében és átlagosan természetesen. A másik ilyen komoly ellenvetés, hogy egy piacgazdaságban nem célszerű, nem illik, hogy a támogatás-elvonásokat követően egyfajta elosztórendszere lakossági ártámogatáson keresztül jusson a fogyasztókhoz, mert hisz mindenki támogat, mert hisz azok a vállalatok, amelyek üzemeltetnek, nem lesznek költségérzékenyek. Ez is igaz, természetesen igaz, és elvileg igaz. Mert én sem tartom azt helyesnek, hogy ezek a pénzek egy ilyen rendszeren keresztül az elvonást követően jussanak a fogyasztóhoz. Azt sem tartom helyesnek, hogy az állampolgárok jövedelme, megélhetése úgy álljon össze, mint ahogy most összeállt, hogy az egyik a reálszférából származó közvetlen pénzbevétel, a másik pedig valamiféle támogatás és valamiféle természetbeli juttatás. Biztos, hogy ezeket az arányokat változtatni kell, és a reálszférából származó bevételekkel kell tudnia megfizetni az állampolgároknak a közüzemi díjakat is. De ezt megszüntetni akkor lehet, amikor ki lehet váltani ezt az oldalt, amit a lakossági ártámogatások jelentenek jelen esetben. Végül hadd jegyezzem meg, hogy a nyugati demokráciákban teljesen általános az, hogy ilyen alapvető közszükségleteket támogatnak, a fűtést és a vizet, mert én erről beszéltem. Végül, zárásként mondom, hogy én a lépcsőt tartom elfogadhatatlannak, mert ekkora lépcsőt - amit ez jelentett már az idei év második felében, és amit jelenteni fog a jövő évben, hogy ha nem lesz lakossági ártámogatás - nagyon sokan nem fognak tudni meglépni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)