Kállay Kristóf (független)
KÁLLAY KRISTÓF (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is úgy gondolom - több előttem szóló képviselőtársamhoz hasonlóan -, elfogadhatatlan az a gyakorlat, amely itt a Házban történik: hogy egyes törvényekről órákig lehet tárgyalni itt a legdrágább időnkben - gondolok itt például a levéltári törvényre, amit semmiféle határidő nem köt -, és ezzel párhuzamosan adótörvényekre, költségvetési törvényekre időmegszorítás van. Ugyanúgy, mint tavaly, amikor párhuzamosan a plenáris üléssel több bizottságnak folyamatosan üléseznie kellett, most előreláthatóan ugyanez fog történni. Nem hiszem, hogy ez jó lenne, különösen azért sem, mert hiszen házszabályellenes is ez a gyakorlat. Igen hasznos volna, ha a Kormány végiggondolná, van-e lehetőség arra, amit előttem szóló valamelyik képviselőtársam felvetett, hogy ezt a költségvetést vonja vissza a Kormány, hiszen négy bizottság sem támogatta! Elképzelhetőnek tartom, hogy később benyújtaná, és január végére - február végére tárgyalnánk csak meg, az év első részében pedig az idei költségvetés számait vezetnénk tovább. Nem hiszem, hogy sok értelme volna, ha kutyafuttában tárgyalunk végig egy ilyen fontos törvényt. De hogy valami konstruktivitás is legyen bennem a Kormány felé, ígérem, hogy 5-6 percnél többet nem fogok elvenni a plenáris ülés idejéből. Az Országgyűlés november 5-i ülésén a következő határozatot hozta: az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy a vitában elhangzottaknak megfelelően olyan részletes költségvetési javaslatot nyújtson be, amelyben a hiány mértéke 60-80 milliárd forint. Vajon az előttünk lévő anyag megfelel-e a fenti kívánalmaknak? Ha a tegnap és ma elhangzott bizottsági véleményeket összevetjük a költségvetési irányelvek vitájában elmondottakkal, megállapíthatjuk, hogy a szociális és a környezetvédelmi bizottság mindkét esetben vitára alkalmatlannak tartotta a javaslatot, míg a kulturális bizottság - miután az irányelveknél elmondott véleménye sem az akkori szavazásnál, sem a most tárgyalandó anyagban nem érvényesült - ezért most már ők is nemcsak szóban, hanem szavazatokban is kifejezték egyet nem értésüket. Nem hiszem, hogy figyelmen kívül hagyható az, hogy idén az önkormányzatoknak fejkvóta alapján az iskolai-óvodai oktatásra - nevelésre szánt összeg - amint azt több választókörzetembeli településről jelezték - csak a költségeik mintegy kétharmadát fedezi. Ha már a kiinduló bázis, azaz az idei kvóta nem igaz, akkor ilyen nehéz időkben nincs is esély arra, hogy egy bázisszemléletű költségvetés a valós igényeknek megfelelő számokat tervezzen. Elhangzott itt olyan javaslat, hogy a tudományok terjesztésére nincs többé szükség. Mert mi másnak foghatom fel a TIT eddigi támogatásának megvonását? Arra vélhetem, hogy az apparátussal szemben van kifogásuk, de nem hiszem, hogy pont ott kellene kezdeni a tisztogatást, amikor a közkultúra egyébként is nehéz helyzetben van. Vagy itt van, de a valóságban - sajnos - nincs is itt a privatizációból remélt 20 milliárd mint költségvetési bevétel, amely mögött legtöbb esetben nem áll a vevők saját megtakarítása, hanem csak hitelben történő vásárlásokról van szó, ami olyan fedezetlen vásárlóerő-felhasználást jelent, amely az általánosabban kitűzött infláció-ellenes politika segítése helyett az inflációt növeli. Tehát a hiány nem az itt szereplő 69,4 milliárd, hanem 20 milliárddal több! Evvel ellentétes véleményt az irányelvek vitája során - ha jól emlékszem - csak Kupa képviselő úr mondott, de ezt én inkább pénzügyminiszteri munkássága részének tekintem. Mind a tavalyi vitában, mind az irányelvek vitájában elmondtam, hogy hiányzik az államigazgatási tevékenységek köreinek objektív, tételes felülvizsgálata, prioritási sorrendek felállítása, s a nem feltétlenül indokolt tevékenységek leépítése. Bár találtam pozitív példát, az NGKM fejezetében szereplő létszám mintegy egyharmaddal való csökkentését, de ezt, sajnos, nem követte a bértömeg csökkentése. Szabolcsi képviselőként örülök, hogy az elmaradott térségek fejlesztése, a kedvezőtlen adottságú területek támogatása, munkahelyteremtés címén 6 milliárd forint a kiadási előirányzat az idei másféllel szemben. De azt is tudjuk, hogy a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek árkiegészítése - mely az idén 4 milliárd forint volt - megszűnik, és beépül a 6 milliárdba, valamint a társasági adóból eltűnni látszik az elmaradott térségek vállalkozóit támogató 30%-os ványa-kedvezmény, ami az idén mintegy két és fél milliárd forintot jelent. Ha a számokat összadom, kiderül, az elmaradott térségek támogatása csökken az idei évhez képest. Ezt pedig én - választóim érdekében - nem fogadhatom el. Remélem, a hozzám hasonló területekről érkezett képviselőtársaim is ekként cselekednek. Köszönöm. (Taps a bal oldalon)