Matyi László (SZDSZ)

1991. december 10.

DR. MATYI LÁSZLÓ, az SZDSZ vezérszónoka: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Többen javasolták, hogy a Kormány feltűnő érdektelenségére tekintettel (kis taps a bal oldalon), beszédemet később mondjam el, de tekintettel arra, hogy az előterjesztő - Kupa Mihály pénzügyminiszter -, sem helyettese - Szabó Tamás államtitkár úr - nincs itt, ez véleményem szerint nem akadályozhatja meg azt, hogy a Ház folytassa eme fontos törvényben a munkáját. A miniszter úr expozéjában említette, hogy az előterjesztett módosító törvényjavaslat számos pontján olyan törvényekhez kapcsolódik, amelyeket a Ház már elfogadott, vagy a közeli napokban fog elfogadni. Így én ezekhez a pontokhoz nem is kívánok hozzászólni, csak azt kívánom megjegyezni - amely minden adótörvényhez már elmondást nyert -, hogy nem lehet az állampolgárokat december 30-án teljesen új adószabályokkal és az ehhez kapcsolódó, lényegesen módosított adóeljárási szabályokkal - úgymond - nyakonönteni akkor, amikor azt várjuk el tőlük, hogy január elsején maximális pontossággal tegyenek eleget a törvényben megfogalmazott kötelezettségeiknek. Egy olyan pont van ebben a törvényjavaslatban, amely kapcsolódik egy másik törvényhez, amely a napokban jelent meg a Magar Közlönyben: ez meg a pénzintézetekről szóló törvény. A Ház hosszasan és - tényleg lehet mondani, hogy - alaposan megtárgyalta a pénzintézetekről szóló törvényt, és ennek az egyik központi kérdése banktitoknak a kezelése volt, az, hogy a banktitkot milyen széles körben lehet megvonni, mi tartozik a banktitok fogalma alá, illetve mi az, amire nem lehet már banktitkot bevezetni. A Ház ezt a törvényt 97%-os többséggel fogadta el. Ez bizonyította azt, hogy a hosszú vita alapján ténylegesen egy konszenzus alakult ki nemcsak az egész tövény, hanem jelesül a banktitkok részében is. Teljesen érthetetlen számomra, hogy akkor, amikor a Kormány egy hónappal ezelőtt elfogadta és támogatta azt a javaslatot, ami itt a többpárti konszenzus alapján a törvényben elfogadásra kerül, azt most egy törvénymódosító javaslattal, közel két hét múlva teljesen visszájára fordítja, és egy ott már - abban a vitában - felmerült ötletet, miszerint az adó- és pénzügyi ellenőrző hivatal a bankszámlaszámok forgalmát folyamatosan és általánosan ellenőrizhesse, itt most egy oldalvágányon próbálja visszacsempészni. Álláspontunk szerint ez nemcsak azért veszélyes, mert kétségbe vonja, hogy lehet-e ebben a Házban konszenzusos alapon törvényt hozni, hanem azért is veszélyes, mert a bankok vonatkozásában arra preferálja mind a gazdálkodókat, mind az állampolgárokat - mivel a banktitok fogalmát ennyire relativizálja -, hogy a bankokat megkerülve készpénzben és egyéb formában teljesítsék a kötelezettségeiket, cserével és egyéb formában biztosítsák a pénzforgalmat, ami a bankok számára életveszélyes. A bankok jelenleg - egyébként is örökölt kétes tartozásaik miatt - nehéz helyzetben vannak. Ha olyan törvényeket, olyan intézkedéseket hoz a Parlament, illetve a Kormány, amelyek arra késztetik a vállalkozókat, hogy a bankszférát megkerülve rendezzék pénzügyi kapcsolataikat, az a bankokat nagyon nehéz helyzetbe hozza, tekintve, hogy kifogyhat az a pénzmennyiség, amivel ők lényegében gazdálkodnak. Csak a nem költségvetési bizottsági tag képviselők számára mondanám el, hogy ez ellen a rendelkezés ellen a Magyar Bankszövetség egyértelműen tiltakozik, és azt kéri a Háztól, hogy a pénzintézetekről szóló törvényben elfogadott banktitkok körét tartsuk meg, mert - ismétlem - teljesen indokolatlan, hogy a Ház egy hónap múlva felborítsa azt a konszenzust, ami itt létrejött. Egy további jelentős probléma, túl ezeken a apróbb problémákon, a vállalkozási nyereségadó-előleg fizetése. Tavaly egy olyan szabályt fogadott el a Ház, hogy azok a vállalkozók - és ezek döntően kezdő, új vállalkozók -, akiknek a nyereségadó-kötelezettsége vagy új szóhasználattal majd a társasági adókötelezettsége nem éri el a 3 millió forintot, negyedévenként fizessék az adóelőleget. Ezt a szabályt a jelenlegi törvénymódosító javaslat eltörölni indítványozza, és azt az általános szabályt kívánja bevezetni ezeknél a kisebb gazdálkodó egységeknél is, hogy minden hónapban kétszer; egyszer minden hó 10- ig és minden hó 28-ig fizessék ezt az adóelőleget. Én megértem azt a szándékot, hogy a költségvetés finanszírozása szempontjából ez adott esetben kedvező lehet, de véleményem szerint egy negyedévenként befolyó pénzmennyiséggel ugyanúgy lehet előre gazdálkodni, előre gondolkodni, az egyéb kifizetéseket úgy időzíteni, amely a költségvetés folyamatos finanszírozását nem veszélyezteti. Ugyanakkor azoknak a vállalkozóknak, akik részben ez évben, részben tavaly kezdtek, és még nem bírtak olyan mértékben felfejlődni, hogy komoly adminisztrációt tartsanak, mert ne felejtsük el, hogy egy ilyen adóbevallás kezelése ezeknél a kis szervezeteknél, amelyek döntően 2-3 embert foglalkoztatnak, döntően a társaság sem áll 2-3 embernél többől, olyan pótlólagos adminisztrációt eredményez, amely ennek a gazdálkodó egységnek a fejlődését nagymértékben akadályozhatja. Ugyanakkor pont azért, mert ez a kör nincs felkészülve egy ilyen részletes adminisztrációnak a vezetésére, önkéntelenül is az állandó hiba forrását biztosítja. Egy-két napos csúszások előfordulhatnak a felkészületlenség és egyéb adminisztrációs feltételek hiányában, ami az APEH-ot arra indíthatja, hogy olyan ellenőrzéseket hajtson végre ezeknél a vállalkozóknál, amely álláspontom szerint nem indokolt. E vonatkozásban az SZDSZ módosító indítványt fog előterjeszteni, amely ennek a szabálynak az elhagyását indokolja, és azt kéri az Országháztól, hogy az eredeti, egy éve elfogadott, akkor indokolt szabály maradjon életben. A harmadik jelentős kérdéskör a vagyonbevallás ügye, ami ezt a törvényt érinti. Álláspontom szerint azt a kérdéskört, amit itt a pénzügyminiszter úr az expozéjában említett, - ez az eltitkolt jövedelmek adóztatása -, ezzel a vagyonbevallási módszerrel nem lehet elérni. Még csak - álláspontom szerint - adócsökkentéssel sem lehet elérni ezeknek az eltitkolt jövedelmeknek a nyilvánosságra hozatalát és az adózás folyamatába való bevonását, mert ma ezt a vállalkozói réteget, illetve azokat, akik ebbe a körbe tartoznak, nem is elsősorban az adóterhek nagysága az, ami aggasztja. Számukra legnagyobb teher jelenleg a társadalombiztosítás 43+10%-a, az 53%, és ez az, ami őket arra készteti, hogy minél inkább kikerüljék az adókat. Tehát akkor, amikor mi a láthatatlan jövedelmek megadóztatásának a vádját itt elmondjuk, akkor legyünk tisztában azzal, hogy vagyonbevallással és egyéb, 1-2 százalékpontos, látszólagos adócsökkentéssel ezt nem érjük el, mert ezeknek a vállalkozóknak, illetve azon magánszemélyeknek, akik ezt megtehetik, az egyik döntő terhük a társadalombiztosítás, és ők nemcsak a társasági adóban, illetve nemcsak a személyi jövedelemadóban találnak kivetnivalót, hanem ők az egész közterheket nézik, és ebbe beletartoznak bizonyos szolidarítási alaphoz való hozzájárulások, beletartozik a 43%+10%, a tb-hozzájárulás, ehhez hozzátartozik a forgalmi adó, fogyasztási adó és sorolhatnám a további közterheket. Az SZDSZ véleménye szerint egy ilyen vagyonbevallás bevezetésének akkor lenne értelme, hogyha a Kormány beismerné, hogy emögött egy bizonyos vagyoni jellegű adók bevezetésének a gondolata áll. Önmagában az, hogy a láthatatlan jövedelmeket akarom megfogni, kétséges, hogy ezzel sikeres. Szerintünk egy kötelező vagyonbevallás elrendelése mögött ez a szándék áll, és sokkal tisztességesebbnek tartanánk, hogyha ezt a Kormány bevallaná, hogy az elkövetkező években - akár az adóstruktúra átalakítása vagy egyéb indokokból - egy vagyonjellegű adó bevezetésén gondolkodik, és ehhez van szüksége neki arra, hogy tisztában legyen, hogy az állampolgárok között hogy és milyen mértékben oszlanak meg az eltérő vagyontárgyak. Önmagában az is kétségessé teszi ennek a vagyonbevallásnak a kérdését, hogy olyan tárgyakat ér vagyonbevallás, mint értékpapírok, amelyek egyébként nem követhetők nyomon személy szerint, illetve az, hogy a devizaszámlát kiveszi ebből a vagyonbevallási körből. Ezzel egy olyan kiskaput nyit meg, ami arra fog vezetni, hogy pont azok az emberek, akik élelmesek, és tudnak élni a láthatatlan jövedelem eszközeivel, azok meg fogják találni a kiskapukat. És azok az emberek, akiknek egyébként is ellenőrizhető a jövedelmük, azokat lehet esetleg egy-két apró adótrükkön elérni. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége ezt a vagyonbevallást így, önmagában nem tudja támogatni. Akkor lehetne erről egyáltalán közösen gondolkodni, ha a kormányzat beismerné, hogy e mögött a szándék mögött bizonyos vagyonadóztatás bevezetésének a szándéka található. A Szabad Demokraták Szövetsége összességében ezt a módosító javaslatot - túl azon, amelyik tényleg technikai jellegű, és a számviteli törvényhez és a csődtörvényhez kapcsolódik - elfogadni nem tudja. Köszönöm a figyelmüket! (Taps.)